Alex Rodriguez kapcsolata a Fenway Parkkal mindig is letagadhatatlanul viszontagságos volt. És ez nem is fog változni amíg csak világ a világ. Tavalyelőtt Mariano Rivera, tavaly pedig Derek Jeter visszavonulására is szép ceremóniát rittyentettek a bostoniak, a Kapitánynak még a nevét is hangosan skandálták, amire a mai napig sokan felhúzzák a szemöldöküket. A-Rod nem fog ilyen búcsúműsort kapni. Bár úgy tűnik, a hazai közönség nagy része megbocsátott neki - ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bombaformában kezdte az évet Alex - idegenben továbbra is kapja az ívet, a legendás Fenwayben pedig még hangosabbak lesznek a "boo"-k és a szteroidos (közel)múltra reflektáló beszólások.
A-Rod és a bostoni pálya kapcsolata közel 21 éve kezdődött, az akkor alig 18 éves feltörekvő Seattle-i tehetség itt szerezte meg első találatát. Ugorva a kétezres évek elejére, a Yankees 2003-as ALCS győzelme rommá törte a Red Sox drukkerek szívét és reményeit, aminek következtében megmentőként tekintettek Alexre és a csapatvezetés mindent megtett, hogy odacsábítsa: a helyi ikont Nomar Garciaparrát kiebrudalták, ő ezt sosem bocsátotta meg a csapatnak; ráadásul egy gigantikus csereüzlet kezdett körvonalazódni: Manny Ramirez (akit később szintén kiutáltak a városból, pedig előtte pár évvel még közönségkedvenc volt) és a fiatal dobótehetség Jon Lester ment volna Texasba A-Rodért cserébe, a játékosszövetség azonban nem engedélyezte az üzletet.
A Yankees eredetileg nem is foglalkozott volna Rodriguezzel, de a holtszezonban a 2003-as hős Aaron Boone kosarazás közben szétszakította a térdét, így a Gonosz Birodalomnak lépnie kellett. Nemcsak, hogy elhappolták Alexet a nagy rivális elől, de úgy tették ezt meg, hogy a természetes pozíciója helyett áttolták őt hármas védőnek. Innentől pedig nem csak a Yankeest utálta nagyon egész New England, hanem Alex Rodriguezt is. Sőt, neki kiemelt hely járt az utálat-pódiumon.
Vissza a Fenwaybe, 2004 nyarán a helyi csapatkapitány Jason Varitek belenyomta a kesztyűjét Alex arcába, újból beindítva a két csapat közti rossz vért. Ugyanabban az évben A-Rod lehetett volna az ALCS legértékesebb játékosa, ha máshogy alakulnak a dolgok: miután az első két meccset behúztuk New Yorkban, a széria első idegenbeli meccsén A-Rod ötször ért be, három RBI-jal zárt és vágott egy hatalmas hazafutást.
Ugyanitt 2007-ben a bostoni rajongók jelentős része szőke női maszkban zrikálta őt, miután napvilágot láttak olyan hírek, hogy egy sztriptíztáncosnővel randizik.
Egy évvel később a szezon elején (április 16-án) itt ütötte karrierje 522. home runját, ami a rivalizálás szempontjából nagy jelentőséggel bírt: az egyik valaha volt legjobb Sox játékost, Ted Williamst előzte meg az örökranglistán ezzel. És ezen a vonalon haladva még meg kell említeni, hogy ugyanitt ütötte meg '08 nyarán az 536. homárját is, amivel pedig a számunkra oly kedves Mickey Mantle-t hozta be.
A-Rod hazafutások a Fenwayben + örökranglista? Tessék, itt van még egy: 2012-ben jött karrierje 631. home runja, amivel elfoglalta az ötödik helyet, egykori csapattársát Ken Griffey Jr.-t előzve meg.
És még mindig ugyanaz a helyszín: 2013-ban, amikor a liga már eldöntötte, hogy 211 meccsre eltiltja Alexet doppingszerhasználat miatt, a bostoni dobó Ryan Dempster háromszor próbálta meg egymás után megdobni őt, mire végre negyedszerre sikerült. Undorító és gyáva módja a véleménynyilvánításnak, de ilyen a Red Sox z élet. A-Rod frappáns választ adott: vágott egy hazafutást Dumpsterről középre, majd miután körbefutotta a bázisokat és visszaért a home plate-hez, felnézett, összecsapta a tenyerét és felmutatott az égre. Pont ahogyan a helyiek egyik legnagyobb kedvence, David Ortiz szokta (vajon őt is kiutálja majd a bostoni rajongótábor néhány év múlva?). A közönség reakciója nem maradt el: hangos fújolás, bekiabálások és füttykoncert. Édes bosszú volt ez, főleg, hogy Rodriguez később még egy pontot behozott és a Yankees végül hátrányból fordítva megnyerte a meccset.
És idén májusban A-Rod újra történelmet írt Bostonban. Úgy, ahogyan csak ő tud, senki más. Több, mint 35 000 rajongó ordította, hogy "csaló", kifütyülték őt, ő pedig egyszer megsuhintotta az ütőjét és elhallgattatta őket. Csodálatos volt. Egy lézer, a Zöld Szörny fölé, vezetést - és mint kiderült győzelmet - szerezve a csapatának. Behozva Willie Mays-t az öröklista negyedik helyén, 660 hazafutással és behozva Reggie Jacksont is, lévén mindketten 25 homárnál tartanak a Fenway-ben.
Ezzel a hazafutással együtt 134 találatnál és 106 strike outnál tart a Fenway Parkban, mindkét mutató a legtöbb azon stadionok közül, ahol csak vendégként lépett pályára.
Igen, bevallottan többször is szteroidhoz nyúlt karrierje során. Hozott rossz döntéseket, de messze nem ő volt az egyetlen. A ligának kellett egy főgonosz és az egykori legifjabb királyfi épp megfelelő lett erre a szerepre. Alex pedig úgy tűnik, lubickol ebben a szerepben. A Yankeesnek pedig idén (is) szüksége van idén egy jól ütő Alex Rodriguezre, ez bebizonyosodott már most.
Lehet őt utálni vagy szeretni, de 660 hazafutás magáért beszél. Én pedig csak hátradőlök és tovább figyelem A-Rod és a Fenway Park kapcsolatát, mert ez egy örökké hálás téma.
A PlayBall blog a napokban publikál egy terjedelmes, olvasmányos cikket Alex Rodriguez viszontagságos karrierjéről. A cikk linkje innen is elérhető lesz majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése