Az 1998-as World Series kezdetekor Tino Martinez a Yankees rajongói szemében már régen nem csak az a fickó volt, akinek helyettesítenie kell Don Mattingly-t. 1996-ban a bajnoki cím, majd Tino 1997-es AL MVP szavazáson szerzett második helye már gondoskodott erről. Egyetlen szálka volt már csak a csapat drukkerei szemében Martinezzel kapcsolatban, mégpedig a rájátszásbéli teljesítménye.
És ezt a tudtára is adták, kapta a "bronxi éljenzést" rendesen. Súlyosbította a helyzetet, hogy Tino 1998-as rájátszást ismét nagyon gyengén kezdte, az ALCS-ben például csak 2/19-et ütött, és tízből háromszor strike out lett a móka vége.
Ekkor a Yankeesben játszott rájátszásmeccsein elért átlagai a következőképpen festettek: .188/.292/.281. A súlyozott ütési átlaga (.281) fájt a legjobban ezek közül, lévén a csapatnál töltött három éve során az alapszakaszban vágott 97 hazafutást, a rájátszásra pedig mintha elfelejtett volna ütni.
Természetesen nem egyedi dolog, hogy nagyvágó ütők csődöt mondanak a rájátszásban, de New Yorkban minden halmozottan csapódott és csapódik le a játékosokon és edzőkön. Itt sem érdekelt senkit, hogy az 1998-as Yankees a baseball történetének egyik legjobb csapata volt, a World Series-be is elég simán jutott be, a kritikusok kikezdték Tinot, amiért az ütője csendben maradt.
Pedig bátran kijelenthetjük, hogy Roger Maris óta a legjobb játékoscseréje volt a csapatnak Martinez megszerzése. 1995-ben Mattingly visszavonulását követően a Yanks Tino mellett Jeff Nelsont és Jim Mercirt szerezte meg Sterling Hitchcock-ért és Russ Davisért cserébe. És Tino teljesített is ... az alapszakaszban. Ez volt a történelmi háttere Martinez szempontjából az 1998-as World Series-nek.
Bár a San Diego Padres 98 meccset nyert az idény során, ez eltörpült a Yanks 114 győzelme mellett. A Yankees rendelkezett ebben az évben a legjobb ütőkkel, dobókkal és védelemmel, míg a Padres egy jó kis feel good sztori volt. Mindezek ellenére a Padres szétszedte az Astrost és a Bravest a rájátszásban és úgy nézett ki, hogy a jó szériájukat tovább is viszik a nagydöntő első meccsére is a Yankee Stadiumba.
1998. október 17. WORLD SERIES 1. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York
New York Yankees vs. San Diego Padres
A két kezdődobó David Wells (NYY) és Kevin Brown (SD) voltak. Előbbi jó ómen volt a Yankeesnek, lévén karrierje hajszálcsíkosban töltött időszakában a rájátszásmeccsek során 6-0-ás győzelem/vereség mutatóval állt. Azonban ezen a meccsen nagyon nem ment neki. Hiába kapott kétpontos előnyt a második inning alján, kapásból vissza is engedte egálra a vendégeket egy Greg Vaughn-nak feladott kétpontos homárral. Két játszmával később aztán Tony Gwynn is vágott egy gigantikus hazafutást róla, majd Vaughn ismét kiütötte a labdát a nézőtérre. 5-2-es hátrányban volt a Yanks, és Kevin Brown jó formában volt.
Egészen a hetedik játékrészig. Ekkor az első out után feladott egy találatot Jorge Posadának és sétával bázisra tette az első két pontunkért felelős Ricky Ledee-t. A Padres akkori edzőjének, Bruce Bochy-nak cselekednie kellett, ő pedig behozta Donne Wall-t, aki elég jó szezont futott abban az évben. Annak rendje és módja szerint Chuck Knoblauch azonnal ütött róla egy egyenlítő hazafutást, majd Derek Jeter egy szinglit, így újabb dobócsere következett: a veterán Mark Langston állhatott a dombra, ami miatt a mai napig tikkelni kezd a Padres drukkerek szeme.
Langston karrierje semmiképp sem volt rossznak mondható, de ekkorra már bőven túl volt a zenitjén, 1998-ban majdnem 6 volt az ERA-ja és a szezon végére pláne kifogyott a tankból a benzin számára. Mégis őt találta Paul O'Neill ellen - balkezes dobó balkezes ütő ellen - a legmegfelelőbb fegyvernek Bochy. És ez még be is jött! O'Neill kiesett, utána viszont Bernie Williams-t szándékosan bázisra tették sétával (két outnál!), Chili Davis sétája pedig megtelítette a bázisokat.
Érkezett Tino Martinez, a vendégek edzője pedig kitartott Langston mellett, lévén ez is balos-balos párharc lesz. A probléma ezzel a gondolatmenettel az volt, hogy a dobó az egész szezonban szenvedett a balkezes ütők ellen! Tulajdonképpen már az is szerencsés volt, hogy O'Neill-t ki tudta ejteni, nemhogy egy inningben két jó balos ütőt is visszaküldjön a kispadra.
És nem is jött össze neki. Tino eljutott full count-ig, a következő dobást pedig... de beszéljenek a szavak helyett a képek:
Ez el is döntötte az első mérkőzés kimenetelét, bár a végén a Padres még hozott egy pontot, de sima 9-6-ra így is behúztuk a nyitómeccset, később pedig ki is söpörtük a San Diegót a World Seriesből, feltéve a koronát a kiváló 1998-as szezonunkra.
Annak ellenére, hogy csak 7 szezont játszott a Bronxban, Tino Martinez egy nagyszerű kor ikonikus alakja lett, az akkori, sikert sikerre halmozó Yankees egyik sarokköve. Karrierje legjobb éveit játszotta a Csapatban, központi alakja volt a bajnoki éveknek, kiválóan kezelte a New York-i médiát és drukkereket, pedig egy igazi Jenki legenda posztját kellett átvennie amikor érkezett. Ez a grand slam a '98-as döntő első meccsén elhallgattatta a kritikusait, itt a Házban pedig ez lett a Nagy Pillanatok ötödik része. Éljen soká Tino!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése