Roger Maris élete és karrierje

A New York Yankees Hungary facebook oldala szeptember ötödikén lett kilenc éves, ezért felélesztettünk egy régebben megkezdett - és aztán méltatlanul abbamaradt - tradíciót, miszerint ahányadik születésnapunkat ünnepeljük éppen, azt a visszavonultatott számú Yankees legendát vesszük kicsit górcső alá. Idén tehát Roger Maris került sorra, hisz az ő tiszteletére vonultatta vissza a Yanks a 9-es mezszámot.

És mivel 1961-ben épp a mai napon ütötte Roger a rekordot jelentő 61. hazafutását a szezonban, adta magát a dátum, hogy ma publikáljam a blogon a róla szóló cikket.

Roger Maris élete

Kezdeti évek

Roger Eugene Maris a Minnesota állambéli Hibbing városában született 1934. szeptember 10-én, majd tíz éves volt, mikor Észak Dakotába költöztek. Bátyjával, Rudy-val egyaránt kiváló sportolók voltak a középiskolában, mindketten amerikaifociztak és kosaraztak is. Roger az egyik kosárlabda-meccsükön ismerte meg későbbi feleségét, Patriciát.

Az állam hideg időjárása miatt az iskolában nem volt lehetőség baseballozni, ezért Roger csak nyaranta, az Amerikai Légió program keretein belül tudott játszani. Első évében azonnal állami bajnoki döntőbe vezette csapatát.

Gyorsaságát mindegyik sportban kamatoztatni tudta, többek közt azzal vált híressé, hogy végzős évében egy mérkőzésen négy touchdownt szerzett, mindegyiket kirúgás utáni visszahordásból.

 

Profivá válás

Marist az Oklahoma egyetem próbálta magához csalogatni, ahol a legendás edző, Bud Wilkinson nevével fémjelzett programba hívták be, Roger számára ekkorra azonban már egyértelmű volt, hogy profi baseballjátékos akar lenni. Éppen ezért nem fogadta el az egyetemi ösztöndíjat, inkább aláírt a Cleveland Indianshez 15.000 dollárért.

Négy év alatt végigjárta az Indians fiókcsapatainak a szamárlétráját, végül a nagy ligában is bemutatkozhatott a Cleveland színeiben.

Újonc szezonjában 14 home runt ütött és 51 RBI-t szerzett az Indiansben. Második évében elcserélték a Kansas City Athleticshez, a szezont 28 hazafutással és 81 RBI-al zárta. A következő szezonban figyeltek fel rá igazán: beválasztották az 1959-es All-Star csapatba.

1960 – Az első Yankee év

Többek között ennek köszönhetően is csapott le rá a New York Yankees, ahol 1960-ban fantasztikus szezont hozott össze. Az első mérkőzésén a Yankeesben kapásból szerzett 4 találatot, amiből kettő home run volt.

A szezon félidejében vezette az egész ligát 27 home runnal és 69 RBI-al és természetesen ismét All-Star lett. Később 17 meccset ki kellett hagynia egy sérülés miatt, de így is ő szerezte az egész ligában a legtöbb RBI-t (112), neki lett a legjobb súlyozott ütőátlaga, ő ütötte a legtöbb extra bázisütést és a második legtöbb hazafutást – ez utóbbiban mindössze eggyel maradt le csapattársa, Mickey Mantle mögött, a Mick 40-nel lett ligaelső, Roger pedig 39-cel „ezüstérmes”.

A Pirates ellen drámai módon elveszített World Series során is ütött két hazafutást, valamint a szezon végén őt választották az American League legértékesebb játékosává. Az MVP címet nem csak a támadásban nyújtott elképesztő teljesítményének köszönhette, védekezésben is legalább ennyire klasszis teljesítménnyel rukkolt elő, meg is nyerte a posztja legjobb védőjének járó Gold Glove/Aranykesztyű díjat.

A következő szezonban pedig még erre is rá tudott tenni egy lapáttal és örökre beírta magát a baseball történelemkönyvébe.

A legendás 1961-es szezon

1961-ben az American League nyolcról tízre bővítette a csapatainak számát, ennek köszönhetően pedig a versenynaptár is bővült: az eddigi 154 helyett immáron 162 mérkőzést játszottak a csapatok.

A tavaszi edzőtábor alatt egy újságíró megkérdezte Marist, hogy a megnövekedett mérkőzésszám miatt szerinte veszélyben forog-e Babe Ruth 1927-ben felállított hazafutás rekordja. A Nagy Bambino 60 home runt vágott abban az évben, amire sem előtte, sem utána nem volt példa. Maris azt válaszolta, hogy szerinte esélytelen, hogy bárki is elérjen ennyit, hiszen még az is ritka, ha valaki ötvenet üt egy szezonban, nemhogy hatvanat.

Nem telt sok időbe és az egész Egyesült Államok a Yankeesre, azon belül is Mickey Mantle és Roger Maris hazafutás-párbajára szegezte tekintetét.

Maris lassan indította be a rakétákat, egész áprilisban csak egy hazafutása volt, utána azonban a következő két hónapban 26-ot vágott. A nyár során Mantle és Maris felváltva vezették a ligát hazafutások számában, egyikük sem bírt ellépni a másiktól. Augusztusban Roger jutott el először 50-ig, ekkor Mickey 46-tal állt.

Az M&M Boys-nak hívott páros húzta magával a Yankeest is, a csapatot alig lehetett megverni, a nézőket pedig vonzotta a siker és a verseny, folyamatos telt ház előtt játszott a csapat mind a Yankee Stadiumban, mind pedig az idegenbeli mérkőzéseik során.

Hatalmas nyomás volt Rogeren. Egyfelől az újságírók még a szezon során elkezdték generálni a közte és Mantle között zajló belső rivalizálásról szóló sztorikat, amiknek valójában semmi alapja nem volt – ezt például Yogi Berra is megerősítette –, viszont a rajongók egyre inkább Mantle csapataként tekintettek a Yankeesre, Maris pedig amolyan kívülálló volt, aki „nem igazi Yankee”. Másfelől az MLB főbiztosa, Ford Frick (aki egyébként Babe Ruth barátja volt) a szezon közben kijelentette, hogy az 1927-es rekordot csak akkor tekintik semmisnek, ha 154 mérkőzésen belül sikerül megdönteni, amennyiben később, akkor a rekordok könyvében meg kell csillagozni az új számot. A szezon vége felé Maris már halálos fenyegetéseket is kapott, ezért a New York-i rendőrkapitányság kirendelt mellé testőrként egy Kieran Burke nevű nyomozót.

Szeptemberre aztán Mantle csípője megsérült, így a szezon végére kénytelen volt kiszállni a versenyből. Így is 54 home runt ütött, egy szezon során ennél többet sem a ’61-es szezon előtt, sem utána nem szerzett. Marisnek tehát már csak egyetlen feladata volt: behozni, vagy akár meg is előzni Babe Ruth 1927-es rekordját. A 154. mérkőzésig ez nem sikerült, ekkor 59-cel állt Maris.

Végül szeptember 26-án megütötte a 60. hazafutását, majd a szezon utolsó mérkőzésén az ősi rivális Boston ellen összejött neki a 61. is, amivel új rekordot állított be. A Yankees ezzel a home runnal verte 1-0-ra a Red Sox-ot, bejutott a World Series-be és sima 4-1-es összesítéssel meg is nyerte azt a Cincinnati Reds ellen.

Maris természetesen ismét MVP lett, ő vezette a ligát hazafutások, pontszerzések számában, valamint holtversenyben első lett az RBI-okban. Az M&M fiúk együtt 115 homert ütöttek, ami azóta is rekord.

Állítólag Marisnek akkora stresszt okozott a rekord üldözése, hogy a szezon során csomókban hullott a haja. Néhány év múltán aztán elhaltak azok a hangok, akik szerint meg kellett csillagozni a 61 home run-os rekordot, így a rekordok könyvében is hivatalosan Roger Maris neve szerepelt onnantól fogva.

1962-től a karrierje végéig

Roger és Mickey több filmben is szerepelt az elkövetkezendő évben, azonban ez a pályán nyújtott teljesítményüket nem befolyásolta.

1962-ben Maris ismét All-Star lett – zsinórban negyedszer – és 33 hazafutással zárt, valamint zsinórban harmadszor is elérte a 100 RBI-t. Mantle 30 homert és 89 RBI-t szerzett és megnyerte az MVP címet, a Yankees pedig megvédte a bajnoki címét, ezúttal a San Francisco Giantset verték 4-3-ra.

A következő szezonban Marist több sérülés is sújtotta, amik miatt csak kilencven mérkőzésen tudott játszani, de így is 23 hazafutást ütött és 53 RBI-t szerzett, 1964-ben pedig 26 homer és 71 RBI került a neve mellé. Mindkét évben World Seriest játszott a Yanks, de a győzelem nem jött össze a Los Angeles Dodgers (0-4) és a St.Louis Cardinals (3-4) ellen.

1965-ben egy súlyosabb csuklósérülés miatt csak negyvenhat meccsen szerepelt Maris, egy évvel később pedig már nem volt olyan meghatározó játékos mint az évtized elején. A Yankees a Cardinalsba cserélte őt a ’67-es szezon előtt, utolsó két szezonját itt játszotta. Az 1967-es World Seriesben ismét régi fényében tündökölt: hazafutásával és csapatrekordnak számító 7 RBI-ával győzelemre vezette a St.Louis-t a Boston Red Sox ellen (4-3). Egy évvel később ismét bejutottak a döntőbe, de a Detroit Tigers hét mérkőzésen verte őket (3-4), Maris pedig a World Seriest követően bejelntette visszavonulását.

Karrierje során Roger Maris 7 nagydöntőt játszott, ütött ezek alatt 6 homert és behozott 18 RBI-t.

Élete a baseball után

Visszavonulását követően a bátyjával, Rudy-val közösen alapítottak egy vállalkozást, a Maris Distributing Company-t és az Anheuser-Busch sörmárkát forgalmazták. Roger egészen az 1985-ben bekövetkezett haláláig vezette a céget bátyjával.

Feleségével, Patriciával hat gyermekük született.

1984. július 22-én a Yankees Roger tiszteletére ünnepséget tartott, amely során visszavonultatták a 9-es mezszámot, valamint kapott egy emlékplakettet, ami később a Monument Parkba került.

1985 december 14-én nyirokcsomórákban halt meg.

Rekordja 1998-ig maradt fenn, amikor is a Cardinalsból Mark McGwire és a Chicago Cubsból Sammy Sosa is megdöntötte azt – bár az ezt követően kirobbant szteroidbotrány eléggé elhomályosította az ő teljesítményüket, csakúgy, mint pár évvel később Barry Bondsét is.

1999-ben Maris újabb elit társasághoz csatlakozott: az Egyesült Államok postahivatala ugyanis külön bélyeget hozott létre az ő tiszteletére, ezzel azon kevés baseballjátékos közé tartozott, akik hivatalosan is bélyegen szerepelnek. Bélyege a „Roger Maris, 61 ’61-ben” fantázianevet kapta.

2001-ben a színész/rendező és tősgyökeres Yankees drukker Billy Crystal megfilmesítette az 1961-es szezont, természetesen a home run rekord megdöntésére és az odáig vezető útra koncentrálva. A 61* című filmben Barry Pepper játszotta Marist, Thomas Jane pedig Mickey-t.

 2011. szeptember 24-én a New York Yankees ünnepséget rendezett Roger Maris 61. hazafutásának az ötvenedik évfordulója alkalmából.

 

Maris karrierjének legfontosabb statisztikái

- 1961-ben rekordot jelentő 61 hazafutás

- Karrierje során összesen 275 hazafutást szerzett

- Kétszeres American League MVP (1960, 1961)

- Hétszer szerepelt a World Seriesben, a ’60-as években ezt egy másik játékos sem mondhatta el magáról

-  Hétszeres All-Star

- Gold Glove díj győztese (1960)

- És a végére egy fun fact: az 1961-es, rekord döntő szezonjában egyetlen egyszer sem küldték őt bázisra szándékos sétával az ellenfelek dobói

-.