A Yankees logók története – 2. rész: az ütő a cilinderben

Az idei év első posztjában kis történelmi áttekintésselszolgáltam a Yankees elsődleges logójáról, az egybefonódó NY-ról. Most itt az ideje, hogy a másik jól ismert szimbólumot is górcső alá vegyem.

Az ikonikus logó már csaknem 80 éves, és ennyi idő alatt természetesen átesett kisebb-nagyobb változtatásokon. Ezek, valamint a szimbólum eredete talán nem annyira közismert, főleg nem kis hazánkban, ezen hivatott eme cikk változtatni.

1945-től a Yankees több társtulajdonos birtokába került, közülük az egyik, név szerint Larry MacPhail adott megbízást egy új logóra. MacPhail személye nagy újítóként maradt fenn, többek között neki volt köszönhető 1946-ban a reflektorok felszereltetése a stadionba, így már éjszaka is tudtak meccseket játszani a Bronxban. Az ő nevéhez köthető továbbá egy 600.000 dolláros beruházás is, ami az első Stadium Club megjelenését is magába foglalta – ennek a szezonbérlettel rendelkező szurkolók lehettek a tagjai –, de a páholyüléseket is ekkor vezették be.

A társtulajdonos egy sportberkekben is ismert művészt, Henry Alonzo „Lon” Kellert bízta meg egy új Yankees embléma megalkotásával. Keller már a ’30-as évek elejétől dolgozott egyetemi amerikai focis programfüzetek borítójának a dizájnján, valamint 1939-től kezdve a Major League Baseball World Series programfüzetekén is.

A Csapat részéről marketing szempontból logikus lépés volt egy új, hivatalos logó, amivel ki lehetett minden létező felületet dekorálni, ugyanis az amerikai nemzetgazdaság a második világháborús veteránok tömeges hazatérése miatt nagy beindulás előtt állt 1946-ban. Amelyik vállalatnak volt esze, az sokkal több pénzt, időt és energiát fektetett a marketingbe a gazdasági fellendülésre számítva. Larry MacPhail munkásságát a Yankeesnél pont ezek miatt a dolgok miatt tekintették etalonnak ligaszerte.

 

Az első logóterv még ebben az évben napvilágot látott, ekkor jelent meg az amerikai zászló színeiben pompázó cilinder, ami a patriotizmust jelképezte, többek között a hadsereg toborzóplakátjain látható Sam bácsi (Uncle Sam) karaktere is ilyet visel. A kalap alatt a „Yankees” felirat volt látható piros színnel, a „k” betű pedig belelógott a kalap karimájába. A felirat betűtípusát szintén a dizájnért felelős Keller alkotta meg.

Akárhogyan is, ez a verzió kevés ideig volt érvényben: az 1946-os tavaszi edzőtáborba utazó játékoskeret kihirdetésénél használták csak még januárban.

A következő verzió már a ma is ismerthez nagyon hasonló: megjelent a kör alakú keret, valamint a betűk dőlése is megváltozott. Ezt használták a ’46-os Yanks versenynaptárján, valamint abban a szezonban az összes hazai jegyre is ezt nyomtatták. Néhány alapvető különbség még látszott a mostanihoz képest, például a logó alakja egy sima kör, nem pedig egy baseball labda (nem láthatóak a varratok), valamint a betűtípus is más kicsit. Továbbá a baseballütő furán túllóg a cilinder tetején, de nem lóg ki a körből alul mint a mostani.

Innen pedig egyenes ágon fejlődött tovább a kinézete a jelenleg is használtig. Az év folyamán több apróságon is finomítottak, az 1946-os szezon során pedig már egy hivatalos programfüzeten meg is jelent a szinte végleges verzió, amely a jelenlegi formáját végül 1968-ra nyerte el.

Érdekes adalék, hogy 1945 decemberében egy másik Yankees társtulajdonos, Dan Topping bejelentette, hogy a szintén tulajdonában lévő Brooklyn-i amerikai foci csapata ligát vált és ezentúl az All-American Football Conference-ben fogják megmérettetni magukat, valamint New Yorkon belül is otthont váltanak, átköltöznek a Bronxba és a Yankee Stadiumot fogják hazai pályaként használni New York Yankees néven.

Ennek a csapatnak is Keller tervezte meg a logóját és mit ad isten, eléggé hasonlóra sikerült a két projekt.

A Yankees amerikaifoci csapat 1946 szeptemberében debütált és kétszer is AAFC bajnoki ezüstérmes lett, a ’46-os és a ’47-es szezon során is a Cleveland Browns verte őket a döntőben. 1949-ben aztán az AAFC beolvadt az NFL-be, a Yankeesre pedig nem tartott igényt a liga, így ők meg is szűntek.

 

Összességében a Yankees már majdnem 80 éve használja a jól bevált „új” emblémáját, amibe sok információ és szimbólum van belesűrítve: a csapat neve, a baseball labda, az amerikai nemzetet jelképező sávok és csillagok, az úriemberséget jelképező cilinder.

Az utóbbi másfél évtizedben egy-két érdekes helyzet is felütötte a fejét a logóval kapcsolatban. 2009-ben az egykori Yankees alkalmazásában álló művész, Sam Friedman családja azt állította, hogy ő volt a logó eredeti kiötlője. Szerintük Friedman ötlete adta eredetileg a dizájnt, aminek a vázlatát a New Yorki „21” nevű klubban 1946-ban egy szalvétára rajzolta fel Dan Topping-nak. 2011-ben egy Tanit Buday nevű nő plágium vádjával indított eljárást, mert szerinte az előző Yankees tulaj, Jacob Ruppert adott megbízást még 1936-ban az ő nagybátyjának, Kenneth Timurnak az új logóra. Végül mindkét eljárást megszüntette a bíróság, nagy valószínűséggel a kapzsiság állt a dolgok hátterében.

 

Mindenesetre a hivatalos verzió szerint Larry MacPhail társtulajdonos (mint megbízó) és Lon Keller (mint alkotóművész) közös munkájának köszönhetően született meg a mára egyik legismertebbnek számító sportembléma, ami most már bátran kijelenthetően kiállta az idő próbáját. A mai napig előszeretettel használják az NY logó mellett a Csapat hivatalos emléktárgyaihoz és rajongói ruházataihoz, valamint a közvetítéseknél, reklámoknál is rendre megjelenik.

Azóta a Yankees franchise, a szurkolók és New York városa is növekedett és fejlődött, ezt pedig mind az NY, mind az „ütő a cilinderben” logó szépen szimbolizálja, ezzel egyidőben pedig a tradíciókhoz való kötődést is képviselik. Akármilyen ruhadarabon jelennek is meg, azonnal beugrik róluk kedvenc csapatunk, amelyet ez a két logó segített világszerte megismert márkává emelni, és amire a sportban és marketingben is a kiválóság nemzetközi szimbólumaként gondolhatunk mi rajongók széles e világon.