Viszlát Gary!

A lockout után beinduló offseason első komoly Yankeeshez köthető híre Gary Sánchez Minnesotába küldése volt. Ment vele Gio Urshela is, valamint érkezett Josh Donaldson, Isiah Kiner-Falefa és Ben Rortvedt, de ez a bejegyzés most csak Gary-ről fog szólni.

A Yankees még 2009-ben igazolta le az akkor 16 éves Sánchezt az amatőr free agent draft keretein belül. Hosszú és rögös út vezetett számára a Major League-ig, de akárhogy is teljesített a különböző kisligás szinteken, az sosem volt kérdés, hogy olyan ereje van, ami meccseket dönthet el.

Hat évbe telt, mire a 2015-ös szezonban először bemutatkozhatott New Yorkban, majd az igazi áttörést a 2016-os év hozta el számára, amikor szó szerint berobbant a ligába. A szezon második felében a maga módján egy finoman hangolt újraépítést kezdett meg a Yankees, aminek során a trade deadline körül több játékosát is elküldte fiatal tehetségekért cserébe, valamint felhozta a saját prospect-jei közül például Gary-t is Scrantonból.

Ő pedig meghálálta a bizalmat: 53 mérkőzésen 201 ütéshez állásból 20 hazafutást ütött, ami egészen elképesztő teljesítmény volt. Csak kapkodtuk a fejünket, és az utolsó pillanatig kiélveztük, hogy többek közt neki köszönhetően a Csapat így is szinte a szezon legvégéig versenyben volt a rájátszásért.

Sajnos a liga indoklása szerint túl kevés meccsen szerepelt ahhoz, hogy megkaphassa az Év Újonca díjat, de számomra az volt a fontos, hogy egy új korszak reményét hozta el. Egy kicsit sikerült is túlságosan belelovalnom magam abba, hogy a Krakennek mekkora jövője lesz a Yankeesnél, ennek hatására írtam meg 2017 márciusában a "Yankees új arca? Avagy a Kapitány-éra után beköszönt-e a Kraken-éra?" című cikket. Valljuk be, ez nem öregedett túl szépen.

De Sánchez a '17-es szezonban még bőven igazolni látszott azt, amit írtam róla: .278-as ütőátlagot produkált, .345-ös bázisra kerüléssel és .531-es súlyozott ütőátlaggal, vágott 33 home runt és szerzett 90 RBI-t.

Onnantól viszont sajnos már csak lefelé vezetett az útja. A következő évben sérülés hátráltatta, majd ezt követően durva formahanyatlás. Hogy az ellenfelek elemzői és dobói ismerték-e ki, vagy mi egyéb miatt állt bele ilyen csúnyán a földbe Gary, azt homály fedi. Az biztos, hogy az ütőátlagának leromlását nagyban köszönheti annak, hogy a csapatok egyre gyakrabban használtak védelmi shift-eket. Mindezek tetejébe a plate mögött is mindig voltak hiányosságai, amik ráadásul egyre inkább kijöttek az évek során. Voltak jó szériái, például 2019-ben olyan jól kezdte a szezont, hogy All-Star is lett, de ezek sajnos nem tartottak általában sokáig.

Sokan akarták a rajongók közül, hogy húzzon el a csapatból, én személy szerint amikor csak lehetett, megpróbáltam védeni őt a különböző fórumokon. Emellett mindig is bíztam benne, hogy talán majd újra elkapja a fonalat, minden egyes hot streak-jénél felcsillant bennem a remény szikrája, hogy most rátalált valamire, amitől újra az eredeti fényében csilloghat majd, minden szezonkezdet egy új lehetőséget jelentett, hogy hátha abban az évben majd jobb lesz. Sajnos ez mind hiú ábránd maradt.

Hogy ez mennyire múlott Gary-n, arról eltérőek a vélemények. Én hajlamos vagyok hinni azoknak, akik a legtöbb időt töltötték vele és napi szinten látták, hogy milyen a hozzáállása a dolgokhoz: az edzőire és a csapattársaira. Ők pedig mindig azt nyilatkozták, hogy Gary munkamorálja és belefektetett munkája páratlan. Részben ezért is éreztem mindig kicsit jogtalannak az őt ért kritikákat, valamint azért is, mert még a gyengébb '18-as és '19-es szezonjában is sok szép emlékkel ajándékozta meg a rajongókat.

Ó, és sosem fogom Joe Girardinak megbocsátani a 2017-es ALDS második meccsén történteket, amikor is egy foul tip-et a bíró benézett és hit by pitch-nek mondott, ami inning-záró kiejtés helyett telebázis helyzetet eredményezett, Gary pedig azonnal jelezte, hogy nézzessék vissza a videóbíróval az esetet, Girardi pedig ignorálta ez. Aztán Lindor a következő ütéshez állásból grand slam-et ütött. Hiába, hogy végül 0-2-ről megfordítottuk a párharcot és végül kiütöttük az Indianst, a bizalom ilyen mértékű hiánya a kezdő catcher-öddel szemben számomra teljesen elfogadhatatlan, főleg, hogy azonnal lehetett látni kb. öt különböző visszajátszáson, hogy Sáncheznek igaza volt.

A Kraken valószínűleg túl magasra tette a lécet a saját maga számára azzal, hogy milyen debütálást csinált, valamint túlságosan elkényezetett minket, rajongókat is a bemutatkozásával, így aztán a Jenki-karrierje második felében már sajnos több keserűséget okozott, mint örömöt.

Bennem mindenesetre még sokáig élni fog az emléke, mert a Minor Ligákban felfigyeltem rá és nyomon követtem a karrierjét (ugyanitt üzenem Dellin Betancesnek, hogy bocsásson meg, hogy róla nem írtam búcsúposztot anno, pedig ő még Gary-nél is nagyobb kedvencem volt). Hálás vagyok a sok brutálisan nagy hazafutásért, a Baby Bomber mozgalom beröffentéséért, a 2017-es Astros elleni ALCS 4. meccsén ütött 2 RBI dupláért, amivel megszereztük a vezetést és akkora hangrobbanást okozott a nézőtéren, amire előtte szerintem az új Stadiumban nem volt példa.

De El Gary, a leginkább azért vagyok hálás, hogy egy elveszettnek szezont visszahoztál a sírból, és az elkövetkezendő évekre is a remény új lángját hoztad el nekem és még megannyi Yankees rajongónak világszerte. Mondhat bárki bármit, én hálás vagyok az elmúlt évekért és sok sikert kívánok neked Minnesotában. Remélem bebizonyítod, hogy rosszul döntött a csapatvezetés, amiért lemondott rólad.

"Thank you New York. Thank you to the Yankees organization, its front office, coaches and my ex-teammates. Thank you to the fans and Yankee Stadium employees. I take with me a part of you. And I hope I leave a a bit of me with you all, as well. Love you all. #iamgary" 

- A Kraken búcsú tweet-je -