Az
elég felejthetőre sikerült 2013-as szezon után óriási elvárásokkal ugrottunk
bele a '14-es kampányba.
Ezen
elvárásokat tüzelte az is, hogy a Yankees nagy bevásárlást tartott és december
legelején megszerezte az Atlanta sztár-catcher-ét, Brian McCann-t és a bostoni
szabadügynököt, Jacoby Ellsbury-t. Néhány napra rá érkezett a hidegzuhany:
elengedtük a legjobb játékosunkat, Robinson Canót. Robbie tízéves szerződést
írt alá a Seattle-el, és még ugyanazon a napon Curtis Granderson is lelépett: ő
Queens-be költözött a Mets outfield-jére.
Hiroki
Kurodát sikerült egy újabb évre itt tartani, hogy aztán újból értékes része
legyen a rotációnknak (mint kiderült, az egyetlen olyan, aki egész szezonban
egészséges tudott maradni), sőt a külső védelembe megszereztük a veterán Carlos
Beltránt.
Január
11-én a liga csökkentette Alex Rodriguez eltiltását 211 meccsről 162-re. Így
"csak" az egész szezont kellett kihagynia (plusz ha esetleg
rájátszásba jutott volna a Yanks, A-Rod ott sem léphetett volna pályára).
A
nagy igazolások és növekvő elvárások ellenére azonban ismét pofára esés lett a
vége: zsinórban második éve nem sikerült bejutni a rájátszásba, ráadásul az egy
évvel azelőtti győzelemszámot sem értük el.
Ez
annak a fényében a legfájóbb, hogy februárban Derek Jeter bejelentette, hogy a
szezon végén visszavonul. A Yankees így azon volt, hogy a Kapitánnyal az élen
még egyszer, utoljára playoffba kerüljön, de ez a terv sajnos az egészéves
(elsősorban ütő-) teljesítményt nézve halálra volt ítélve.
Így
visszagondolva a Yankees első meccse kapásból előrevetítette a szezon tragikus szereplését,
lévén a konstansan rosszul teljesítő Houston Astros otthonában sikerült egy
6-2-es zakóba belefutnunk.
A
csapat negyedik meccse meghozta azt, amire a legjobban vártunk: Masahiro Tanaka
debütálását. Ő annak rendje és módja szerint szállította is az elvárt
győzelmet. És aztán még többet is. Másnap debütált hajszálcsíkos mezben az a
Michael Pineda, akiért az egykori legnagyobb durranásnak számító
prospect-ünket, Jesus Monterót adtuk. Big Mike jól dobott, de a csapat nem volt
képes pontot elérni, így ő vereséggel mutatkozott be nálunk.
Az
első hazai meccsen 4-2-re vertük a Baltimore-t, majd az örök rivális Red Sox
ellen sikerült három meccset nyerni négyből. Nem sokkal később robbant az első
bomba: Pineda fenyőgyantát használt (a szezon során valószínűleg nem először),
ami miatt eltiltották. Ráadásul az eltiltás alatt sikerült megsérülnie, így egy
időre kiesett a rotációból. Őt követte Iván Nova, aki Tommy John műtétre
szorult, ami a szezonjának a végét is jelentette egyben.
Masahiro
Tanaka viszont továbbra is ellenállhatatlan volt: ő lett a hónap játékosa
májusban. Hat fantasztikus meccsen (5-1) mindössze 1.88-as ERA-val. 42
végigdobott játszma alatt 43 strike outot és csak 6 sétát jegyzett.
Ez
a hónap azonban újabb kellemetlen meglepetést tartogatott: a rotációnk újabb
tagja esett ki, CC Sabathia előbb a karjával, majd a térdével volt kénytelen
meglátogatni az orvosokat. Végül az ő szezonja is itt véget ért sajnos.
Mindez
idő alatt támadásban annyira középszerűen teljesített a csapat, hogy rossz volt
nézni. És sajnos csak később jött a java. Egyedül Yangervis Solartét lehet
kiemelni, ő nagyot robbantott a tavaszi edzőtábortól kezdve az első pár hónapon
át és nagyon kellemes meglepetéssel szolgált ezekben az ínséges időkben.
A
június teljesen eseménytelenül telt, jobbára csak lassan csúsztunk lejjebb a
rájátszásba-nem-jutás lejtőjén. Itt Brett Gardner volt az, aki ütésben
összeszedte magát és a többiekhez képest jónak mondható teljesítményt nyújtott.
A
nyár második hónapja játékosmozgásokat hozott magával: Vidal Nunót elcseréltük
Brandon McCarthy-ra, ami végül az év egyik legjobb húzásának bizonyult. Az
inkonzisztens kezdő helyett ugyanis egy nagyon jól teljesítő és megbízható
dobót kaptunk (MecCa végül 7-5-tel és 2.89-es ERA-val zárta a bronxi
kirándulását - idén már a Dodgerst erősíti). Ezen kívül kitettük a teljesen
kihűlt Alfonso Sorianót a csapatból.
Shane
Greene ugyanakkor esélyt kapott, hogy kisegítse a megtépázott rotációt és ő élt
is a lehetőséggel. Ugyanígy júliusban szerezte meg Derek Jeter a 3400.
találatát a májerek között, valamint tizennegyedszer választották be az
Amerikai Liga All-Star csapatába. Rajta kívül két újonc dobó, Masahiro Tanaka
és Dellin Betances képviselhette volna a Yankeest az All-Star meccsen, de
addigra Tanaka is lesérült (ezzel a szezon eleji kezdődobó ötösünkből már
négyen kidőltek a sorból), Dellin pedig végül nem került pályára a meccsen.
Jeter
ellenben ragyogó teljesítményt nyújtott, 2/2-t ütött (az egyik dupla volt) és
egyszer beért.
A
júliusi játékoscserék nem értek még véget: először a szezont nagyon jól kezdő,
de eddigre kihűlő Solartét elboltoltuk San Diegóba Chase Headley-ért, majd a
trade deadline napján elhoztuk Martin Pradót Arizonából (érte egy prospect-et,
O'Brien-t adtuk). Ők mindketten nagy húzásnak bizonyultak. Ugyanezen a napon
létre jött az első Yankees - Red Sox üzlet 1997 óta: Stephen Drew érkezett
Bostonból és Kelly Johnson ment helyette. Végül megvált a csapat Brian
Roberts-től, őt éppen Drew helyettesítette kettesen úgy, hogy legutóbb
középiskolában játszott ezen a poszton.
A
következő hónapban visszatérhetett Pineda, de a csapat nem hálálta meg, lévén
ütésben továbbra is értékelhetetlen volt a srácok teljesítménye. A hónap vége
felé Jacoby Ellsbury megszerezte karrierje 1000. találatát és emellett az ő
teljesítményére nem lehet panaszunk. .324-et ütött a hónapban, 5 hazafutással
és 16 RBI-jal, ráadásul védelemben is hozta amit tud.
Szeptember
egy nem várt pozitívumot hozott. A Yanks felkapta a városi rivális Mets által
kidobott Chris Youngot, aki másodvirágzását élte nálunk, aminek köszönhetően
idén a Yankees szerződést is adott neki. Emlékezhetünk a Tampa Bay elleni
meccsre szeptember 11-én, amikor is a Rays kezdője Alex Cobb a nyolcadik
játszmáig nem engedett találatot. Ekkor Chris Young ütött egy duplát, majd
dobócsere után Martin Prado vágott egy kétpontos hazafutást. A kilencedikben
aztán két emberrel bázison ismét Young jöhetett és ő kivágta a labdát a nézők
közé, hárompontos, meccs-győztes hazafutást szerezve. Ugyanezen a meccsen arcon
dobták Headley-t, aki így természetesen a sérült listán kötött ki, majd a
szárnyaló Martin Prado is lesérült napokkal később.
A
csapat legértékesebb játékosa számunkra egyértelműen Dellin Betances lett. A
bullpen tagjaként a liga egyik legdominánsabb teljesítményét nyújtotta,
ráadásul megdöntötte Mariano Rivera strike out rekordját is. Dellin mellett
David Robertsont is ki kell emelni, ő lépett ugyanis a legendás Rivera helyébe
és azt kell mondjam, nagyszerű utódnak bizonyult (az a csapat szegénységi
bizonyítványa, hogy nem voltak hajlandóak megtartani őt idén). Igazából a
bullpen volt az a csapategység, amely egész szezonban jó színben tündökölt. A
két említett dobón kívül Shawn "Machine Gun" Kelley és Adam Warren is
kiváló teljesítménnyel rukkolt elő a szezon során.
A
rájátszásra való esélyünk végül négy meccsel a szezon vége előtt úszott el - na
nem mintha előtte nem lehetett volna sejteni, hogy mi lesz. Utána viszont a
szezon emocionálisan legfelemelőbb meccse következett: az utolsó hazai meccs,
ami Derek Jeter búcsúját jelentette a Yankee Stadiumtól és a hajszálcsíkos
hazai meztől. A Baltimore Orioles három pontot bepakolva Robertsonról
kiegyenlített a kilencedik játszma tetején, de aztán Antoan Richardson bázisra
került a játékrész második felében és minden adott volt a hollywoodi
befejezéshez. És az nem is maradt el: Derek Jeter győztes találatot ért el,
őrjöngő telt ház előtt.
A
maradék három meccset Bostonban játszotta a csapat, ahonnan sikerült két
meccset nyerni a háromból, az utolsón ráadásul Jeter egy találattal és RBI-jal
zárta le karrierjét. Külön jó volt hallani, ahogy a Fenway Park az ő nevét
skandálja folyamatosan a három meccs alatt (köszönhetően a nagyszámban
megjelent vendégdrukkernek, főleg, mivel a Red Sox nagyon rossz szezont
tudhatott maga mögött, így a legvérmesebb drukkereken kívül valószínűleg kevés
hazai szimpatizáns képviseltette magát ezen a szérián).
Mindent
egybevetve egy nagyon is felejthető szezon van mögöttünk, ami azért néhány
felejthetetlen pillanatot is tartogatott. Idén tiszta lappal indul a csapat és
csak reménykedhetünk, hogy megússzuk kevesebb sérüléssel.