Nagy pillanatok - 8. rész – Roger Clemens törött ütődarabot dob Mike Piazza felé

A Nagy Pillanatok előző részében már elértem a 2000-es szezont, most pedig ugyanezen év World Series-éből következik egy híres-hírhedt jelenet.

A Yankees az 1910-es évek második fele óta mindig is rivalizált a többi New Yorki csapattal, legyen az a Giants, a Dodgers, vagy később a Mets. Míg az első két együttessel csak a nagydöntők során futottunk össze, a Mets ellen az interleague meccsek meghonosításával más lett a helyzet és évről évre megmérkőznek egymással a felek.

A csúcspont azonban mégis a 2000-es évben érkezett el, amikor is mindkét csapat bejutott a World Series-be, ahol eldönthették, hogy ki New York királya.

Az első mérkőzés maratoni megméretettés volt, de a 12. inningben sikerült megnyernünk José Vizcaino RBI találatával, így jutottunk el a jelenlegi cikk lényegi részéhez.

2000. október 22. Subway Series 2. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York

New York Yankees - New York Mets

A második mérkőzésen az a Roger Clemens kezdett a Yanks részéről, aki az American League Championship Series során a rájátszások történetének egyik legdominánsabb dobóteljesítményét nyújtotta (8 IP, 1 H, 2 BB, 15 K) a Mariners ellen.

Azonban a Mets - és különösen Mike Piazza - nem emiatt, hanem még az idei alapszakaszban történtek miatt voltak berágva Clemensre.

Történt ugyanis, hogy a szezon ligák közti meccsei során Clemens fejbe dobta Piazzát, aminek következtében az ütő agyrázkódást szenvedett és egy kis időt kénytelen volt kihagyni. Kis történelmi lábjegyzet, hogy az eset egy olyan double-header második meccsén történt, amikor az első mérkőzést Queens-ben játszották a csapatok, majd átmetróztak a Bronxba az esti meccsre. 1903 óta először fordult elő ilyen duplameccs, ahol a csapatok a két összecsapására két külön stadionban került volna sor. A Yankees egyébként mindkét meccset megnyerte, egyaránt 4-2-re.

Mike Piazza ebben a szezonban eddig a pontig .348-as ütőátlagot tudhatott magáénak, vágott 24 hazafutást és behozott 72 pontot. Ráadásul az előző találkozásaik során Clemens-et is uralta: 12 ütéshez állásból 7 találatot ért el ellene, amiből 3 hazafutás volt. A mérkőzés előtt állítólag Clemens az öltözőben azzal hencegett a csapattársaknak, hogy majd jól ledobja Piazzát.

És így is tett. Ráadásul fejbe. Ez természetesen azonnal rossz vért szült az eddig sem rózsás városi rivalizáláson belül, a Mets játékosok nem voltak hajlandóak egy gépen utazni a Yankees játékosokkal az All-Star meccsre, valamint Piazza nem fogadta el Clemens bocsánatkérését sem az eset után. Ráadásul Queens-ben mindenki meg volt győződve róla, hogy szándékos volt a fejlövés.

Kettőjük következő összecsapására már a World Series-ben került sor, a Yankees az egész Nyugati partot végig verve (ALDS: NYY 3-2 OAK, ALCS: NYY 4-2 SEA), a Mets pedig viszonylag simán (NLDS: NYM 3-1 SF, NLCS: NYM 4-1 STL) jutott be.

Bár Roger Clemens kellően kipihent volt, hogy kezdjen a nyitómeccsen, Joe Torre főedző előrelátó volt és inkább a második mérkőzésre írta őt be. Tette mindezt azon megfontolásból, hogy ha Clemens az első meccsen dob, akkor a következő jelenése a dombon az ötödik mérkőzésen következett volna, ami a Shea Stadiumban került megrendezésre. Ez egyet jelentett volna azzal, hogy Clemens-nek ütnie is kellett volna az ötödik meccsen, lévén ekkor még nem volt a National League-ben kijelölt ütő szabály, és a nagydöntők meccsein mindig a hazai csapat által képviselt liga szabályai voltak érvényben. Értsd: ha az AL csapat játszott otthon, akkor volt DH, ha az NL csapat stadionjában volt a meccs, akkor a dobóknak is ütni kellett.

Abba pedig jobb nem is belegondolni, hogy milyen szinten vadászták volna le Clemens-et a Mets dobók az ötödik mérkőzésen. Torre edző tehát a második összecsapásra írta be kezdőnek a Rakétát, arra azonban, ami Piazza első at-bat-jénél történt, senki sem számított.

Az egész villámgyorsan történt. Egy dobó- és egy ütőhiba, aztán egy inside fastball, egy lengetés, az ütő törésének a hangja, egy repülő ütődarab a dobódomb felé.

Aztán, mielőtt bárki is észbe kaphatott volna, Clemens felkapta a felé tartó hegyes fadarabot és megküldte az egyes bázis irányába kocogó Piazza felé – szerencsére elvétve őt, bár nem is így tűnt, hogy megpróbálta volna eltalálni, inkább csak idegből elé dobta.

A feszültség a tetőfokára hágott és ez a mozzanat azonnal a 2000-es Subway Series leghírhedtebb jelenetévé vált. A kispadokról mindenki berohant, de verekedéssé nem fajult a dolog.

Piazza sem támadta meg Clemens-t (erről később még lesz szó), csak elindult felé, a dobó pedig szinte tudomást sem vett róla, mintha mi sem történt volna. Azonnal kérte a következő labdát a bírótól. A legviccesebb pedig az volt, hogy a szájáról le lehetett olvasni, hogy azt ecseteli a felé tartó Piazzának, hogy azt hitte, hogy a labda volt az. „I thought it was the ball!”. Mintha a labdát az ütőjátékos felé kellene dobni hasonló esetben és nem egyes bázisra.

Clemens egyébként később sem adott rendes magyarázatot arra, hogy miért csinálta ezt, a liga vezetése pedig egy ötvenezer dolláros büntetéssel zárta le a dolgot.

A poén egyébként az az egészben, hogy Clemens ezzel a cselekedetével totálisan kizökkentette a Mets-et, akik semmit sem tudtak ellene csinálni egész meccsen. Nyolc teljes inning-et hozott le kezdőként, mindössze 2 találatot engedve, 9 strike outtal.

A Yankees 6-0-s előnyre tett szert, de a záró játékrészben mégis izgalmassá tették a cseredobóink: 5 pontot adtak fel, így csak egypontos győzelem lett a vége.

Mike Piazza egyébként az eset után sima ground outtal kiesett, majd a következő két ütésből állásából sem tudott bázisra kerülni Clemens ellen.

A 2013-as önéletrajzában (Long Shot) Piazza magyarázatot adott arra, hogy miért nem rohanta le a dobódombot az incidens során, főleg, hogy az előzmények fényében teljesen érthető reakció lett volna ez tőle: „Voltak komplikációk, például az, hogy Clemens egy nagydarab fickó és elég jó esélyét láttam annak, hogy szétrúgja a seggem ha nekimegyek. Ráadásul a Yankee Stadium közönsége és az egész világ előtt. Szerintem jogos volt az aggodalom.”

 

És, hogy mi lett a széttört ütő sorsa? 2014 februárjában egy aukció során 47.800 dollárért kelt el. Elég szép ár a World Series-ek történetének egyik legfurább és legérthetetlenebb mozzanatának a központi darabjáért.

A Nagy Pillanatok következő részében ugyanennek a World Seriesnek a záró mozzanatai kerülnek bemutatásra.

A Yankees logók története – 2. rész: az ütő a cilinderben

Az idei év első posztjában kis történelmi áttekintésselszolgáltam a Yankees elsődleges logójáról, az egybefonódó NY-ról. Most itt az ideje, hogy a másik jól ismert szimbólumot is górcső alá vegyem.

Az ikonikus logó már csaknem 80 éves, és ennyi idő alatt természetesen átesett kisebb-nagyobb változtatásokon. Ezek, valamint a szimbólum eredete talán nem annyira közismert, főleg nem kis hazánkban, ezen hivatott eme cikk változtatni.

1945-től a Yankees több társtulajdonos birtokába került, közülük az egyik, név szerint Larry MacPhail adott megbízást egy új logóra. MacPhail személye nagy újítóként maradt fenn, többek között neki volt köszönhető 1946-ban a reflektorok felszereltetése a stadionba, így már éjszaka is tudtak meccseket játszani a Bronxban. Az ő nevéhez köthető továbbá egy 600.000 dolláros beruházás is, ami az első Stadium Club megjelenését is magába foglalta – ennek a szezonbérlettel rendelkező szurkolók lehettek a tagjai –, de a páholyüléseket is ekkor vezették be.

A társtulajdonos egy sportberkekben is ismert művészt, Henry Alonzo „Lon” Kellert bízta meg egy új Yankees embléma megalkotásával. Keller már a ’30-as évek elejétől dolgozott egyetemi amerikai focis programfüzetek borítójának a dizájnján, valamint 1939-től kezdve a Major League Baseball World Series programfüzetekén is.

A Csapat részéről marketing szempontból logikus lépés volt egy új, hivatalos logó, amivel ki lehetett minden létező felületet dekorálni, ugyanis az amerikai nemzetgazdaság a második világháborús veteránok tömeges hazatérése miatt nagy beindulás előtt állt 1946-ban. Amelyik vállalatnak volt esze, az sokkal több pénzt, időt és energiát fektetett a marketingbe a gazdasági fellendülésre számítva. Larry MacPhail munkásságát a Yankeesnél pont ezek miatt a dolgok miatt tekintették etalonnak ligaszerte.

 

Az első logóterv még ebben az évben napvilágot látott, ekkor jelent meg az amerikai zászló színeiben pompázó cilinder, ami a patriotizmust jelképezte, többek között a hadsereg toborzóplakátjain látható Sam bácsi (Uncle Sam) karaktere is ilyet visel. A kalap alatt a „Yankees” felirat volt látható piros színnel, a „k” betű pedig belelógott a kalap karimájába. A felirat betűtípusát szintén a dizájnért felelős Keller alkotta meg.

Akárhogyan is, ez a verzió kevés ideig volt érvényben: az 1946-os tavaszi edzőtáborba utazó játékoskeret kihirdetésénél használták csak még januárban.

A következő verzió már a ma is ismerthez nagyon hasonló: megjelent a kör alakú keret, valamint a betűk dőlése is megváltozott. Ezt használták a ’46-os Yanks versenynaptárján, valamint abban a szezonban az összes hazai jegyre is ezt nyomtatták. Néhány alapvető különbség még látszott a mostanihoz képest, például a logó alakja egy sima kör, nem pedig egy baseball labda (nem láthatóak a varratok), valamint a betűtípus is más kicsit. Továbbá a baseballütő furán túllóg a cilinder tetején, de nem lóg ki a körből alul mint a mostani.

Innen pedig egyenes ágon fejlődött tovább a kinézete a jelenleg is használtig. Az év folyamán több apróságon is finomítottak, az 1946-os szezon során pedig már egy hivatalos programfüzeten meg is jelent a szinte végleges verzió, amely a jelenlegi formáját végül 1968-ra nyerte el.

Érdekes adalék, hogy 1945 decemberében egy másik Yankees társtulajdonos, Dan Topping bejelentette, hogy a szintén tulajdonában lévő Brooklyn-i amerikai foci csapata ligát vált és ezentúl az All-American Football Conference-ben fogják megmérettetni magukat, valamint New Yorkon belül is otthont váltanak, átköltöznek a Bronxba és a Yankee Stadiumot fogják hazai pályaként használni New York Yankees néven.

Ennek a csapatnak is Keller tervezte meg a logóját és mit ad isten, eléggé hasonlóra sikerült a két projekt.

A Yankees amerikaifoci csapat 1946 szeptemberében debütált és kétszer is AAFC bajnoki ezüstérmes lett, a ’46-os és a ’47-es szezon során is a Cleveland Browns verte őket a döntőben. 1949-ben aztán az AAFC beolvadt az NFL-be, a Yankeesre pedig nem tartott igényt a liga, így ők meg is szűntek.

 

Összességében a Yankees már majdnem 80 éve használja a jól bevált „új” emblémáját, amibe sok információ és szimbólum van belesűrítve: a csapat neve, a baseball labda, az amerikai nemzetet jelképező sávok és csillagok, az úriemberséget jelképező cilinder.

Az utóbbi másfél évtizedben egy-két érdekes helyzet is felütötte a fejét a logóval kapcsolatban. 2009-ben az egykori Yankees alkalmazásában álló művész, Sam Friedman családja azt állította, hogy ő volt a logó eredeti kiötlője. Szerintük Friedman ötlete adta eredetileg a dizájnt, aminek a vázlatát a New Yorki „21” nevű klubban 1946-ban egy szalvétára rajzolta fel Dan Topping-nak. 2011-ben egy Tanit Buday nevű nő plágium vádjával indított eljárást, mert szerinte az előző Yankees tulaj, Jacob Ruppert adott megbízást még 1936-ban az ő nagybátyjának, Kenneth Timurnak az új logóra. Végül mindkét eljárást megszüntette a bíróság, nagy valószínűséggel a kapzsiság állt a dolgok hátterében.

 

Mindenesetre a hivatalos verzió szerint Larry MacPhail társtulajdonos (mint megbízó) és Lon Keller (mint alkotóművész) közös munkájának köszönhetően született meg a mára egyik legismertebbnek számító sportembléma, ami most már bátran kijelenthetően kiállta az idő próbáját. A mai napig előszeretettel használják az NY logó mellett a Csapat hivatalos emléktárgyaihoz és rajongói ruházataihoz, valamint a közvetítéseknél, reklámoknál is rendre megjelenik.

Azóta a Yankees franchise, a szurkolók és New York városa is növekedett és fejlődött, ezt pedig mind az NY, mind az „ütő a cilinderben” logó szépen szimbolizálja, ezzel egyidőben pedig a tradíciókhoz való kötődést is képviselik. Akármilyen ruhadarabon jelennek is meg, azonnal beugrik róluk kedvenc csapatunk, amelyet ez a két logó segített világszerte megismert márkává emelni, és amire a sportban és marketingben is a kiválóság nemzetközi szimbólumaként gondolhatunk mi rajongók széles e világon.