Jenkik Háza ... Egy blog a New York Yankees baseballcsapatának a mindennapjairól, történelméről, játékosairól. Illetve az ezek összességének rám tett hatásáról. - DS!
Elkészült a podcastünk negyedik epizódja, ezúttal már újból Bével kiegészülve.
Az utolsó alapszakasz meccs előtt számba vettük kicsit, hogy hogyan alakult az alapszakaszunk, illetve, hogy hogyan áll a rájátszás képe jelenleg. Ezen kívül ahogy ígértük, beszéltünk pár szót az új playoff-formátumról és az egyéb szabályváltozásokról, valamint a szokásos témáink sem maradtak ki.
Ezen az anchor és a spotify linken találjátok meg első körben a feltöltött adást, és fent vagyunk youtube-on is.
Továbbra is szeretettel várjuk a kérdéseket, megjegyzéseket, visszajelzéseket az adásokkal kapcsolatban. Akár itt is tudtok kommentelni, akár a Yankees Hungary facebook oldalán, vagy majd a youtube alatt.
Ezúttal vasárnap helyett szombaton jelentkezünk a podcast harmadik részével. Ezúttal ismét ketten Mike-kal, Bé a jövő héten újból csatlakozik hozzánk.
Meghallgathatjátok Anchoron (és ezen belül több platformon is), és Spotifyon is.
A harmadik műsorban a szokásos heti visszatekintés és érdekes statisztikák, adatok mellett ismét összeszedtünk évfordulókat a Yankees történelméből. A heti témánk pedig a sérültek visszatérése és az ezzel járó változások a játékoskeretben.
Ha bármilyen kérdés, észrevétel felmerül, nyugodtan tegyétek fel itt, vagy a Yankees Hungary facebook
oldalán, vagy a megosztott youtube linknél megjegyzésben.
Kész van a második része a Yankees Hungary/Jenkik Háza podcast-jének, ezúttal Mike mellett Bé is csatlakozott hozzám.
Ennek megfelelően kicsit hosszabb is lett az adás, bár ez részben köszönhető annak is, hogy most két fő témát érintettünk, az egyik a Yanks hullámzó teljesítménye az utóbbi hetekben, valamint az előző bejegyzésünkhöz kapcsolódóan a 2001. szeptember 11-i évforduló.
Ezen kívül ugyanúgy szóba kerül a hét összegzése, hoztunk érdekes statisztikákat, az évfordulók során pedig a Yankees játékosok mellett szóba kerül két MLB legenda, Lou Brock és Roberto Clemente is.
A podcast hatására ihletett formába került Mike és elkezdte megírni a Jenkik Háza első vendégposztját, de végül közös projekt lett belőle. Fogadjátok szeretettel, a címe: a Yankees és 2001. szeptember 11...
Avagy, hogyan segített túljutni a baseball
New York városának 9/11 után? A szeptember minden évben valami újnak
a kezdete. Elkezdődik az iskola, véget ér a nyár és belecsapunk az őszbe.
Ilyenkor talán mindenki egy kicsit új erőre kap a nyári pihenést követően,
összeszedi az ember az energiáit egy év végi utolsó nagy hajrára. Mi sem
bizonyítja ezt jobban, hogy sportligák tucatjai indulnak újra, megkezdve egy
következő és következő szezont.
Az Egyesült Államokban szeptemberben
minden az MLB-ről és az NFL-ről szól. Míg utóbbi éppen ekkor indul, addig
előbbi pont a legfontosabb szakaszába lép, hiszen véget ér az alapszakasz!
Ekkor van esélye a csapatoknak kiharcolnia az utolsó playoff helyek egyikét,
hogy életben maradhassanak World Series esélyeik.
2001. Szeptember 11. – New York
Egy szokványos, kifejezetten meleg,
nyári napnak indult minden. Az emberek éppen munkába indultak, a Bronx és New
York pedig már közel került a Rájátszás hangulathoz. A jó öreg Yankee Stadium
közönsége éppen előtte láthatott egy csodálatos három mérkőzéses söprést az ősi
rivális Boston Red Sox ellen és a Yanks az utolsó tíz meccséből kilencet
megnyert. Joe Torre csapata ekkor 86-57-es mérleggel vezette a Keleti
csoportot, míg az American League-ben a harmadik helyet foglalta el.
09:59 és 10:28 - Két időpont mely örökre
megváltoztatta a világot.
A két időpont, mely emberek
emlékezetébe és életébe ivódott bele örökre. Még a cikk írójára is hatalmas
hatással bírtak, pedig ekkor nem volt sokkal több, mint 8 éves. New York megállt. Hidakat és
alagutakat zártak le a hatóságok. A két torony összedőlt. Előbb a déli majd az
északi.A mindig nyüzsgő és sosem alvó
város elcsendesült. A rohanást felváltotta a térdre rogyás. A pezsgő,
nagyvárosi életet egyik percről a másikra a gyász és a szomorúság követte. Az ország leállt. Nem szállhattak fel
repülőgépek, a térségben vadászrepülőgépek kezdtek el cirkálni. Az MLB meccsei
elhalasztásra kerültek. Mindenen és mindenkin eluralkodott a sokk, a félelem és
a hatalmas gyász…
Hogyan tovább?
8 napon át nem rendezett mérkőzést a
Major League Baseball. Szeptember 18-án tértek csak vissza a profi baseball
meccsek az országba. Ekkor játszott először a terrortámadások óta a Yankees is.
Az ellenfél a White Sox volt Chicago-ban. Két győzelem után egy vereséggel
zártuk azt a szériát. Az eredmény azonban akkor nem számított. Szeptember 18-án,
a széria első meccsén mindenki kicsit Yankees szurkoló volt az Egyesült
Államokban. A mérkőzés természetesen egy érzelmes megemlékezéssel és
gyászszertartással indult. Az egész Comiskey Park New York-kal volt. White Sox
szurkolók készültek molinókkal többek között olyan feliratokkal, hogy „Chicago
loves N. Y. God Bless America”
Bármilyen nehéz is volt újra
nekilendülni a hétköznapi életnek, talán erre volt igazán szüksége akkor az
embereknek a Keleti parttól a Nyugatiig. Ahogy korábban is említettem: Az NFL (ahol
volt szintén egy egyhetes halasztás) éppen csak ekkor indult, az NBA és az NHL
szezonkezdete pedig csak Októberben volt aktuális. Viszont az MLB javában
zajlott mikor megtörtént a tragédia, és a nagy iramból drasztikus hirtelenséggel
kellett megállni.
A támadás utáni első New York-i
baseballmeccset a Mets játszotta szeptember 21-én, nagyon emocionális győzelemmel
és ikonikussá váló Mike Piazza home run-nal elindítva a várost és lakóit a
lelki gyógyulás hosszú, gyötrelmes útján.
A Yankees csak 25-én tért vissza a
városba, majd a szezon utolsó home stand-jének a keretein belül ledaráltuk a
maradék nyolc hazai alapszakasz meccset, de mivel július eleje óta vezettük a
csoportot, és ekkorra már bőven volt előnyünk a csoportban, a playoffra
koncentráltuk minden energiánkat. Rájátszás
95-65-1-es
mérleggel zárta az alapszakaszt a Yankees, és jutott be az ALDS-be ahol az
Oakland Athletics csapata volt az ellenfél.
New York
összefogott. Nyolcmillió szív dobbant egyszerre, együtt lélegzett az egész
város. A lélek harca volt az egész rájátszás. Mindent átjárt egy hatalmas erő
melyet 9/11 adott. Az amerikaiakra mindig is jellemző volt az összefogás és a
közös ügy fontossága és 2001. Szeptember 11-én, valamint a rákövetkező hetekben,
hónapokban sem volt ez másképp! A tragédia napján az emberek segítették
egymást. A tűzöltők, mentősök, rendőrök mind-mind vastapsot kaptak úton-útfélen.
Mikor egy elvesztett bajtársukért mentek az FDNY egységei, az egyes laktanyák
közelében élők közös gyertyagyújtással várták a visszaérkező tűzoltókat. New
York népe hálás volt az FDNY, az FDNY Paramedic és NYPD hőseinek.
És ez az
energia repítetté a csapatot a rájátszásban előre minden párharcban. A Yankees
előző években felépített dinasztiájára kevésbé volt jellemző, hogy ők legyenek
egy playoff összecsapás esélytelenebbnek kikiáltott felei, itt azonban rögtön
ez volt a helyzet az alapszakaszban 102 meccset nyerő Oakland Athletics ellen.
Ennek
megfelelően az A’s be is húzta az első két meccset a Yankee Stadiumban, utána
azonban történt valami. A harmadik meccset 1-0-ra nyerte a Yanks, erről majd a „Nagy
Pillanatok” sorozatban is megemlékezünk itt a Házban. Elöljáróban csak annyi:
The Flip. A
következőt simán nyertük, a szériazáró meccsen újra New Yorkban pedig egyszerűen
lehetetlen volt veszítenünk. Az
ALCS-ben ismét egy sokkal erősebbnek mondott csapattal, az alapszakaszban
rekordot döntő, 116 meccset nyerő Seattle Marinersszel csaptunk össze és rekord
ide, underdog szerep oda, sima 4-1-gyel kiütöttük őket.
A bajnoki
döntő
A World
Series pedig hatalmas sebtapasz volt a város még bőven friss sebeire. Nem csak
a Yankees rajongók, hanem mindenki más is megnyugvást és biztos pontot talált a
csapatban és az ő menetelésükben. A városnak és az embereknek kellett egy
mentőöv, amibe kapaszkodhattak és a Yankees tökéletesnek bizonyult erre a
szerepre. A döntő
hét meccsig tartott és bár végül az Arizona nyerte meg (mind a négy hazai
meccsüket behúzták), a három New Yorkban tartott mérkőzés örök emlék maradt
mindenki számára. George W. Bush ceremoniális első dobása, a hatalmas visszatérések
a meccsek végén, Jeter Mr. November home run-ja, három meccsből három heroikus
győzelem… Hiába szenvedtünk végül vereséget, a város és lakói figyelmét
november negyedikéig kicsit elvonta a tragikus eseményektől a Yankees
menetelése, a három hazai meccsen megjelent szurkolók számára pedig egészen
biztos, hogy örök élmény maradt az, amit ott átéltek. A Yankees
hatalmas szívvel és lélekkel küzdötte végig magát a teljes rájátszáson és
többen itt szembesültek azzal, hogy az itt élőknek mennyit jelent a baseball,
főleg ebben a helyzetben. Néhány idézet a játékosoktól és a stábtól, ami
megmutatja, hogy ők hogyan élték meg ezt az egészet.
„Ez a három
benne van a valaha volt legizgalmasabb meccseim között, amin valaha részt
vettem.” – Derek Jeter „Sokáig
nem gondoltuk, hogy a játék, amit játszunk, ekkora dolog lenne” – Tino Martinez „A
baseballt fiatalon játéknak fogod fel, később pedig, ha profi leszel, kitölti
az életedet. De ez, hogy ennyire hatással legyen a szükséghelyzetben lévő emberekre
és azokra, akik ezen a hihetetlen dolgon mentek keresztül, számomra ez egy
újabb emlékeztető volt arra, hogy a New York Yankees mennyire fontos New York
városának.” – Paul O’Neill „Ekkor
realizáltam, hogy mennyire fontos tud lenni a Yankees, vagy bármely másik
sportcsapat. […] rengeteget segített a gyógyulásban, segített abban, hogy újra
összehozza a nemzetet.” – Brian Cashman U.i.: Egy külön történet ezen belül, hogy a
Yankees egyik nagy közönségkedvence, Paul O’Neill bejelentette, hogy a szezon
végén visszavonul, így a nézők is tisztában voltak vele a World Series ötödik
meccsén, hogy ekkor látják utoljára játékosként a Yankee Stadiumban a #21-esben
játszó jobb külső védőt. A kilencedik inning tetején ezért hosszú perceken
keresztül zúgott a nézőtérről az ütemes „Paul O’Neill” kántálás, még felejthetetlenebbé
téve az egész döntőt.
Elhatároztam, hogy immáron nem csak írásos formában osztom meg gondolataimat, hanem megpróbálkozom egy podcast-tel. Ebben segítségemre van jó barátom, Mike, fogadjátok szeretettel az első részt!
Heti rendszerességgel tervezünk jelentkezni, a podcast tematikája hasonlóan fog alakulni hétről hétre. Néhány szóban a Yankees heti meccseire térünk ki, ha lesz közben bármilyen érdekes téma, azt bővebben is kivesézzük. Ilyen volt ezen a héten a Rays elleni balhé, aminek beszéltünk a múltjáról is, mi vezethetett idáig a két csapatnál.
Ezen kívül mindig próbálok érdekes statisztikákat, tényeket is hozni, amikből csemegézünk majd minden alkalommal.
Végül mindig lesz majd történelmi visszatekintés is, hiszen a kedvenc csapatunknak olyan gazdag a múltja, hogy mindig akad valami, aminek éppen évfordulója van akár a rég-, akár a közelmúltból. Ezeket is külön kivesézzük, hol csak érintőlegesen, hol részletesen. Most, az első alkalommal Mike Mussina majdnem perfect game-jét hoztuk 2001. szeptember 2-áról, valamint Jim Abbott no-hitterét 1993. szeptember 4-éről.
Várjuk természetesen a kérdéseket, javaslatokat, hozzáfűznivalókat akár itt, akár facebookon a New York Yankees Hungary oldalán. Megpróbálunk mindenre válaszolni/reagálni, illetve ha olyan a feldobott téma, akkor azt a következő adásban kifejtjük. Az adások elérhetőek lesznek Soundcloudon, Youtube-on és Spotify-on is is.
