A 2016-os szezon Yankee-díjai

A tavalyihoz hasonlóan idén is úgy döntöttünk a New York Yankees Hungary szerkesztőségében, hogy kiosztjuk kedvenc csapatunk játékosai között az elismerésünket jelentő virtuális díjakat. A kategóriák megegyeznek a tavalyiakkal, azaz:

MVP - a csapat legértékesebb, legjobb játékosa
Cy Young Award - a legjobb dobó (kezdő, vagy csere egyaránt lehetett)
Legjobb Relief Pitcher - a legjobb cseredobó
Rookie of the Year - az év újonca
Citromdíj - az elnevezés magáért beszél
Az év Pozitív Meglepetése
Az év Negatív Meglepetése
Comeback Player - az év visszatérő játékosa

És akkor lássuk, hogy ki kit látott érdemesnek!

Adam:

MVP: Starlin Castro

Igazából nem tudtam kit írjak ide mivel senki nem érte el a klasszis szintet, viszont Castro szépen csendben tette a dolgát és több statisztikában is vezette a csapatot. Ráadásul rengeteget fejlődött a tavalyi Cubs-os szezonjához képest! Valahogy így kell kezdeni egy Yankee karriert! Még sok ilyen évet!

Cy Young Award: Masahiro Tanaka

Nem kérdés...Tank volt az egyetlen aki nem mondott csődöt az évben, így még ha nem is volt liga szinten TOP 5, nem nagyon tudnám másnak adni ezt a díjat. Majdnem 200 teljes inninget hozott le 3.07-es ERA-jel.  A 31 meccséből 14 W-t szerzett meg úgyhogy mindannyian büszkék lehetünk rá!
  

Reliever of the Year: Andrew Miller

Itt sem volt kérdés. Miller liga szinten is az egyik legjobb váltó dobó! Chap és Dellin is jól teljesítettek de mindkettőnek megvoltak a maga rossz meccsei. Miller viszont eszelősen jól dobott! 45 inning, 77 K, 1.39 ERA. Brutál.
  

Rookie of the Year: Gary Sanchez

Ez volt a legkönnyebb döntés. Sanchez 2 hónap alatt szétzúzta a ligát! Az ő vezetésével az utolsó percig versenyben voltunk a Wild Card helyekért! Végre találtunk egy klasszis játékost az egyik legfontosabb posztra. Remélem folytatja a Beast Mode-ot és az elkövetkezendő 15 évben sok jó pillanatot fog nekünk okozni!
  

Citromdíj: Jacoby Ellsbury

Na igen...elérkeztünk a legnehezebb részhez! A Citrom díjat érdemlő játékosok listája olyan hosszú, hogy felesleges is belekezdenem! Tavaly Capuano kapta ezt a díjat pedig Ellsbury már akkor is megérdemelte volna! Idén volt nála (relatíve) rosszabb játékos is de annyira elborzaszt, hogy 22.5 millió dollárt fizetünk egy olyan játékosnak akit a Triple A-ben is kiröhögnének egy ilyen év után, hogy muszáj neki kapnia ezt az "elismerést".

Az év pozitív meglepetése: Carlos Beltrán

Beltrán (az előző évéhez képest) nagyot ment idén! Carlito volt az egyetlen játékosunk .300 felett! Az MVP díjat is ő kapta volna ha nem trédeljük el szezon közben. 39 éves létére szép számokat hozott ütésben. Azért valamilyen szinten örülök neki, hogy megszabadultunk tőle vagyis pontosabban a fizetésétől.
  

Az év negatív meglepetése: Alex Rodriguez/Mark Teixeira

Muszáj megosztanom ezt a díjat a 2 öreg között.
Egyik szemem sír, a másik nevet. Reméltem, hogy ARod a tavalyi szezont folytatni tudja és a vezetésével bejutunk a World Series-be...hát ennél nagyobbat nem is tudtam volna tévedni. Szerencsétlenségünkre nagyon-nagyon rosszul ment neki a játék, ezt mi sem tanúsítja jobban, mint hogy év végén bejelentette a visszavonulását. Ő is belátta, hogy ez már nem megy. Persze ebben az esetben is örülök, hogy megszabadultunk a fizetésétől.

Tex-hez a fenti szöveget egy az egyben be is másolhatnám. Többet vártam, sokkal többet. Rossz volt látni, hogy pont az a kettő játékos f*ssa el magát akiktől a legjobb szezont vártam volna. Szomorú.
Örüljünk, hogy Tex fizetése is lekerül a polcról!
  

Comeback Player of the Year: CC Sabathia
A Nagyember a tavalyi szezonjához képest baromi jól muzsikált! Jó persze voltak rossz napjai de kinek nincsenek? Egy ilyen komoly probléma és egy rehab után visszatért és majdnem 180 inninget végigdobott 3.91-es ERA-jel! Bravó! Ha ezt hozza jövőre is akkor én boldog leszek!

***

B:

MVP: Masahiro Tanaka 

Nélküle sehol nem lettünk volna, egész évben kiemelkedően teljesített. Gary Sanchez is megkaphatná a díjat, de Tank az elejétől a Bronxban volt. Viszont gyönyörű kritika a csapatra nézve, hogy kettőjükön kívül senki mást nem tudnék jelölni az MVP címre.

Cy Young Award: Masahiro Tanaka

Nem is lehet kérdés, a hátán cipelte a csapat dobó részlegét. A könyöksérülésnek semmi nyoma, legalábbis biztosan nem hátráltatja a játékban, nagyon sokszor domináns és a legritkább esetben hullik szét a játéka - nem is emlékszem olyan startjára, aminél húztuk volna a szánkat -. Nagy igazolás volt, de sajnos a következő év végén kiléphet a szerződéséből. Úgy gondolom, mindenáron meg kellene tartanunk. Ligaszinten mintha kicsit alulértékelt lenne, és lehet nem olyan látványosan adja elő, mint Chris Sale, Clayton Kershaw, vagy szegény José Fernández, de a japán egy trú ász, egy csendes gyilkos. Itt a helye még sok éven keresztül. (Ha nem adja meg magát 2017-ben az a könyök.)

Reliever of the Year: Andrew Miller 

Tudom, hogy elcseréltük szezon közben és Betances is megérdemelné a díjat, de nálam Miller a király. Már nálunk sem találtak fogást rajta az ellenfél ütői, és Chapman eltiltása alatt biztos kézben tartotta a closer posztot, majd a kubai visszatértével szó nélkül tette a dolgát a nyolcadikban is. A No-Run DMC-re azt hiszem, sokáig jó szívvel fogunk visszaemlékezni. Az elcserélésének hírét is igazi profiként fogadta, Clevelandben meg még tovább tudta javítani teljesítményét. Ráadásul az érte kapott játékosokról is jók a híresztelések, így Miller több fronton is jót tett a csapattal. Bocs Dellin! De nem kellett volna az az utolsó hónap.

Rookie of the Year: Gary Sanchez 

Kell ezt magyarázni? Szétgyilkolta a ligát két hónap alatt. Mondták, hogy jó lesz a srác, de erre még Sanchez mama és papa sem számított. Akkor érkezett, mikor már lemondtunk a szezonról, aztán a vezetésével egészen az utolsó napokig versenyben voltunk a wild cardért. Nehéz lesz felülmúlni ezt a szezonját, de alig várom, hogy a következő 15 évben Gary-t nézhessem a home plate mögött. Ja igen! És mit csinált már védekezésben is? Brutális karja van, nem lehet ellene bázist lopni. Ohh boy, már előre dörzsölöm a tenyerem, ha a következő szezonra gondolok. 20 home run 53 meccs alatt....teljesen beteg.

(Az meg az év döntése volt tőlem, hogy nem mentem el bulizni Austin és Judge bemutatkozó meccsének napján. Instant Classic.)

Citromdíj: Alex Rodriguez 

Nem nagyon kell ezt sem ragozni. Fájóan gyenge szezonja volt, a tavalyi után nagyon nem ezt vártam. Gondoltam, hogy azt nem ismétli meg, de hogy egyszercsak minden tudását elvessze....Az űrlények lophatták el a tehetségét, vagy nem tudom. Stílusosan a búcsúmeccsén eső szakította félbe az ünnepséget, nem A-Rodhoz méltó volt a vége (illetve de, ha rosszmájú akarnék lenni). Azért jó volt látni, ahogy még utoljára kifutott a hármasra védekezni, vagy mikor San Diegóban majdnem be kellett állnia a szoros meccsen és tiszta izgalomban volt, de én nem így képzeltem el a karrierje végét. De ez van, marad számára a Citrom díj, amelyet többen is megérdemeltek volna (Tex, Ellsbury, Pineda), de A-Rod volt a leggyatrább közülük.

Az év pozitív meglepetése: Didi Gregorius

Azt nem mondom, hogy tavaly jó volt a teljesítménye, de nem volt szörnyű sem, alakulgatott. Idénre viszont nagyot fejlődött, a 20 hazafutás és a .276-os ütőátlag megsüvegelendő, csak valahogy ezen kívül is bázisra kellene kerülnie (.304 OBP). Utóbbitól függetlenül, rajta kívül nem nagyon tudnék olyan játékost mondani a mögöttünk hagyott szezonból, aki pozitív meglepetéssel rukkolt elő, Sir Didi viszont védekezésben is jó volt és legalább kettő walk-off homérjára is emlékszem. Ha nem neki kell 4.-nek ütni, akkor még hasznosabb lesz az az ütő.  Még csak 26 éves, ezért az sem kizárt, hogy tovább fejlődik. Kezd a nagy kedvencek közé kerülni.

Az év negatív meglepetése: Luis Severino

Bíztam benne, hogy idén biztos helyet (sőőőt...) harcol ki a rotációban, erre totál homály volt, csak az év végi bullpen szereplése mentette meg a szezonját. Nagy királynak volt beharangozva, tavaly kiválóan mutatkozott be, ezért az elvárásaim is nagyok voltak vele szemben. Bár fiatal dobóknál megesik az ilyesmi, én mégis negatív meglepetésként éltem meg a produkcióját. Meglátjuk jövőre mit nyújt, de most már nem lesznek irreális elvárásaim vele szemben. Teixeira megint sokat volt sérült, és inkább a citrom kategóriába tenném, Ellsbury esetén meg már nem is megy meglepetésszámba, hogy kevés, amit előad. Így esett Severinora a választásom.

Comeback Player of the Year: CC Sabathia 

Ez a választás sem szorul magyarázatra. CC barátunk három éve szenved, nagyon úgy nézett ki tavaly, hogy ezt a karriert már nem lehet visszafordítani a szakadék széléről, de a nagy ember idén előkapott valami újat és teljesen használható startokat produkált. Volt olykor-olykor kisebb megingás, csúnyábbra sikerült mérkőzés (vagyis inkább csúnyábbra sikerült nyári hónapok), de senki nem vár már el ász teljesítményt tőle, annyi a dolga, hogy 5 naponta kimenjen a dombra és tartsa meccsben a csapatot. A szezont 179.2 ledobott inninggel és 3.91-es ERA-val zárta, én ezt a következő szezonra is aláírnám. Mivel az lesz az utolsó szezonja jenki mezben, kettőzött erővel fogok szurkolni neki. 

***

DS!:

MVP: Didi Gregorius

Az idei szezonban nagyot ment a Lovag, minden fontosabb statisztikában ott volt a Yankees legjobbjai között, ráadásul a védekezése sem hagyott sok kivetnivalót maga után. Ütőátlagai .276/.304/.447 voltak, ráadásul vágott 20 hazafutást és 32 duplát. Nem sokan számítottunk tőle ilyen jó ütőteljesítményre.

Gondolkodtam még Gary Sanchezen, de végül arra jutottam, hogy bármilyen történelmire sikerült is az ő szezonja, nem láttunk belőle eleget ahhoz, hogy egész szezonra MVP-nek válasszam. Majd jövőre!

Cy Young Award: Masahiro Tanaka

Más nem kaphatta ezt a díjat. Harmadik szezonja volt nálunk és igazi ászként dobott végig. 14 győzelemmel zárta a szezont és 3.07-es ERA-val - ez nem mellesleg a 3. legjobb volt az egész AL-ben.

Még durvább, hogy összesen 31 startjából 23-szor győztesen jött le a pályáról a csapat. Augusztusban ráadásul valami elképesztően dobott: 7-0, 2.28 ERA és az ellenfelek csak .223-as átlaggal tudták őt ütni. Respekt!

Reliever of the Year: Andrew Miller

King Ghidorah (Betances - Miller - Chapman) középső feje volt a leghatékonyabb és mivel a nagy hármasunkon kívül más nem jöhetett szóba, ezért egyértelmű volt, hogy ő lesz a díjazottam.

Neki volt a legtöbb győzelme - sokszor kellett a kezdőinket kihúzni a csávából -, a legalacsonyabb ERA-ja, WHIP-je és BB/9-e, ami mellé laza 15,3 K/9-et is hozzácsapott. Nem emberi.

Rookie of the Year: Gary Sanchez

Bátran állíthatom, hogy egyikünk sem merte remélni, hogy a fiatal catcher ilyen teljesítménnyel fog előrukkolni idén. Mindössze 52 mérkőzésen lépett pályára, de ő volt a legfőbb oka annak, hogy a Yankees a szezon második felében, a nagy kiárusítás után is versenyben maradt a rájátszásért egészen a szezon utolsó hetéig.

Átlagai (.295/.357/.625) magukért beszélnek, 20 hazafutással és .982-es OPS-szel (bázisra kerülési + súlyozott ütési átlag) pedig bármelyik játékos emelt fővel járhatna, nemhogy egy újonc... nemhogy ilyen kevés idő alatt.

Citromdíj: Mark Teixeira

Köszönjük az eddigi éveket és a bajnoki címet, a szép emlékeket és a konzisztensen jó teljesítményt. Sajnos idén ennél jóval többet vártam Tex-től, aki - hála a sérüléseknek is - élete legrosszabb szezonját hozta. Mindenesetre a Boston elleni walk-off grand slam-jét sosem feledjük el!

Az év pozitív meglepetése: Didi Gregorius

Lásd: MVP

Amihez ha még hozzávesszük, hogy továbbra is Derek Jeter után kell vitézkednie shortstop poszton, csak még szebbé teszi ezt a szezonját.

Az év negatív meglepetése: Alex Rodriguez

Én is azok közé tartozom, akik a tavalyi teljesítmény után elhitték, hogy A-Rod idén is nagy király lesz és dörzsölt veteránként áll a csapat élére. Nem így történt. Az egész liga egyik legrosszabb ütőteljesítményét láttuk tőle, ráadásul a végén csúnyára is sikerült a távozása a csapattól - elég csak a padoztatására gondolni. Szimbolikus volt az is, ahogy a búcsúceremóniáján leszakadt az ég.

Kíváncsian várom viszont a tanácsadói tevékenységének a gyümölcsét, jelenléte még sokat jelenthet a fiatal tehetségeink körül.

Comeback Player of the Year: CC Sabathia

Ki más lehetett volna? CC tavaly botrányosan dobott és az alkoholizmussal küzdött, idén viszont az egyik legmegbízhatóbb kezdőnké avanzsált és nagyon okosan játszott. 30 start alatt majdnem 180 inninget zabált meg és sikerült leszorítania az ERA-ját 4 alá, ami nem kis teljesítmény volt tavaly után. Az utóbbi három szezonban már elszoktunk kicsit attól, hogy mennyire jó is tud lenni a nagy emberünk, de idén villantott még valamit a régi fényéből.

***

Joci:

MVP: Joe Girardi

A vezetőség a trade deadline-nál minden mozdítható értéket elcserélt a csapatból. A sérüléshullám idén sem került el minket. A maradó veteránok többsége szenvedett, a felszabadult hiányposztokat pedig fiatalokkal kellett feltöltenünk. Mind ezek ellenére a csapat szinte az alapszakasz végéig ismét versenyben volt a rájátszásért. Ettől függetlenül ne ájulj el magadtól Joe, a bullpent még mindig nem tudod kezelni.

Cy Young Award: Masahiro Tanaka

Itt nincs kérdés, egyértelműen Tank volt a csapat legjobb dobója idén. Sokáig az AL CY Young díjért is versenyben volt, azonban a szezon végi sérülése megpecsételte a sorsát. Ettől függetlenül végre hosszabb távon is megmutatta azt, amiért a vezetőség leigazolta őt Japánból. Kedves vezetőség, nem lenne jó az az opt-out nekünk a következő szezon végén.

Reliever of the Year: Andrew Miller

Igaz, csak 44 mérkőzésen lépett pályára idén jenkiként, azokon viszont teljes mértékben hengerelt. Bármikor nyúlt is hozzá Joe, Miller minden egyes alkalommal megoldotta a feladatát. Jövőre még az Indianst erősíti, utána viszont nem bánnánk ha visszatérne a Bronxba a jó öreg Andrew G. Vaj.. ja nem Miller!

Rookie of the Year: Gary Sanchez

Ez a választás is elég egyértelmű, számokkal nem is dobálózom mert teljesen felesleges. Ahogy felkerült a Yanks-be egyből berobbant és az idény végéig ki sem hűlt. Ha ő nincs, akkor a csapat biztosan nem lett volna versenyben az alapszakasz végéig a wildcardért. Az csak hab a tortán és az ő nagyságát mutatja, hogy McCanntől át is vette a kezdő elkapó szerepét. Az meg pláne, hogy McCannt aztán nem is olyan régen el is boltoltuk. Egyszerűen öröm volt nézni a játékát.

Citromdíj: Alex Rodriguez

Pedig tavaly elhitette velünk, hogy.. Aztán olyan rosszul játszott idén, hogy a csapat inkább hajlandó volt kifizetni neki a pénzét és elküldte. A sajtótájékoztatóját azonban soha sem fogom elfelejteni.

Az év pozitív meglepetése: CC Sabathia

Mint a Messiás úgy tért vissza CC a tavalyi zűrzavarból. Persze nem All-Star szinten játszott, de a kötelezőt hozta és a csapat második legjobb kezdődobója volt. Elképesztő ahhoz képest, hogy tavaly Torontóban matt részegen verekedett, majd az év végén pedig elvonult rehabra. Remélem jövőre is tud hozni egy átlagos inning zabáló évet, nagy szükség lenne rá, plusz jó lenne, ha nem kéne leküldenünk a bullpenbe 23 millióért.

Az év negatív meglepetése: Michael Pineda

És itt az első dobás, amiből már vezet is az ellenfél. Na ez történt meg általában minden második kezdésén. Rengeteg olyan meccset szenvedtünk vele végig, amit már az első játékrészben eldöntött a jó öreg Pinyő. Rendszeresen olyan helyzetbe hozta a csapatot, ami nem csak vereséget eredményezett instant, de a bullpent is kinyírta másnapra. Mindegy, legalább Jesus Montero sem ér egy fityinget sem. Fair deal.

Comeback Player of the Year: CC Sabathia

A 2012-es All-Star szereplése óta a legjobb szezonját produkálta idén a nagyember. A 9-12es mérlege csalóka lehet, ugyanis az ütőjátékosok az AL. 5. legrosszabb run supportjával áldották meg idén. Kérlek CC ne érjen utol az A-Rod effektus és ne juttasd magad abba a helyzetbe, hogy jövőre a Citromdíjhoz kelljen, hogy írjalak.

***

Íme tehát az idei díjak, szívesen várjuk a véleményeteket akár itt kommentben, akár a facebook oldalunkon. Tavaly is volt itt egy terjedelmes hozzászólás, remélem idén is megvan a véleménye az úriembernek a csapatról, illetve, hogy többen is vérszemet kapnak és megírják, ők hogyan látták az idei szezonunkat! :)