Kereken négy évvel ezelőtt publikáltam itt a blogon David Wells perfekt meccsének a krónikáját a "Nagy Pillanatok" sorozatban, adja magát tehát, hogy ezúttal a Yankees történetének következő tökéletes dobóteljesítménye kerüljön ki az oldalra ezen a dátumon.
Ha van olyan helyzet, amit kimeríti a sorszerűség fogalmát, akkor ez a meccs az volt. A home plate mögött a fűre festett 8-as szám már előrevetítette, hogy a történelemnek kiemelt szerep jut erre a napra, de azt a meccs előtt még senki sem gondolta, hogy mennyire is történelmi lesz az elkövetkezendő néhány óra.
A mérkőzés előtti parádén minden Yogi körül forgott, olyannyira, hogy az aznapi kezdődobó David Cone sem tudott rendesen bemelegíteni, mert azt figyelte ahogy Yogit és a feleségét körbeviszik a stadionban egy kabrióban, valamint, hogy utána mi történik a ceremónián.
"Emlékszem, hogy szinte végig Yogit néztem. Csak néztem őt és mosolyogtam. Carmenen és Yogin, valamint azon, ahogy a nézők reagáltak rá. Nagyon kellemes kis elterelés volt számomra. Nem is figyeltem oda másra, csak néztem, ahogy körbeviszik Yogit a kabrióban." - David Cone
A kezdődobást az a Don Larsen dobta be, aki a csapat történetének első tökéletes meccsét dobta, tette ezt ráadásul egy World Series meccsen, ami egyedülálló azóta is az egész ligában. És, hogy kinek dobta be a labdát a ceremoniális kezdődobás során? Természetesen az 1956-os döntőben elért perfect game-en elkapóként játszó társának - Yoginak.
"Don kijött, hogy bedobja a kezdődobást, én pedig megkérdeztem tőle, hogy 'megint odarohan-e és Yogi karjaiba ugrik majd?' mire annyit felelt, hogy 'Rosszul emlékszel, kölyök. Ő ugrott az én karjaimba.' Szóval ezt összekevertem. Azt hittem elég jól vágom a történelmet, de mint kiderült, mégsem." - David Cone
Természetesen Berra és Larsen is ott maradtak megnézni a mérkőzést, és, hogy fokozzuk a misztikumot íme egy fun fact: ezen a napon ünnepelte a Yanks főedzője, Joe Torre az ötvenkilencedik születésnapját. Az a Joe Torre, aki az 1956-ban, tizenhat évesen ellógott az iskolából, mert jegye volt a World Series aznapi meccsére - épp a Larsen-féle perfekt meccsre.
A mérkőzés elején kapásból tesztelve lett a Yankees védelme, a második Expos ütőjátékos, Terry Jones egy kemény line drive-ot ütött jobb-centerbe, ami sima duplának, vagy akár triplának tűnt az ütőről, de Paul O'Neill befutotta az ütést és egy szép vetődéssel elkapta a labdát még a levegőben.
A második játékrészben robbantott a Yankees ütősora, Ricky Ledee és Derek Jeter egyaránt kétpontos home runt ütött, a kettő közt pedig Joe Girardi is behozott egy pontot egy RBI duplával.
Cone köszönte a támogatást és a következő inning tetején három strike outtal küldte le a montreali ütőket. Külön érdekesség, hogy Cone addig a szezonban átlagban majdnem öt (egész pontosan 4,9) ütőjátékosnak engedett sétát kilenc inningre vetítve, ami az egész liga kezdődobóit tekintve a tizedik legrosszabb arány volt. Ezen a napon viszont az első három inninget lehozta harminckét dobásból.
Ezután egy rövid, bő félórás esőszünet következett, ami miatt Cone elég ideges volt, mondván az ő korában már nem jó ezzel viccelni, de Torre edző és Mel Stottlemyre dobóedző fejében állítólag egy pillanatra sem fordult meg a dobócsere gondolata.
David pedig meghálálta a bizalmat, a következő inninghez mindössze hét dobásra volt szüksége. Az ötödik játszmában pedig csak három könnyű flyout-ra voltak jók az ellenfél ütői. Ekkor már a Yankees is és a közönség is realizálta, hogy nem került még Expos játékos bázisra és érezhetően egyre fokozódott a feszültség a Stadiumban. Alig tizennégy hónappal David Wells tökéletes meccse után, valamint Don Larsennel és Yogi Berrával a nézőtéren egészen valószínűtlennek hatott a dolog.
Cone-on mindenesetre nem látszott, hogy izgatná a helyzet - a következő három kiejtést öt dobásból megoldotta, ezzel a mérkőzés kétharmadán túl volt.
A hetedik tetejére azonban már kalapáló szívvel és hátán csorgó izzadsággal állt ki a dobódombra Coney, ráadásul az első ütő, Wilton Guerrero egy kemény labdát ütött balra, amit aztán Scott Brosius rutinszerűen kapott el és dobott egyesre, pedig sokkal nehezebb játék volt ez, mint ahogy azt ő előadta. Két strike outtal később Cone a nézősereg üdvrivalgása közepette tért vissza a kispadra.
Persze messze volt még a vége. A nyolcadikban ismét egy keményen földre ütött labda szolgáltatta az izgalmakat, ezúttal Vidro ütőjéről és a jobb oldalra, a kettes védő Chuck Knoblauch felé. Knoblauch ugyanis az 1999-es szezonban több védelmi hibát is elkövetett rutin játékoknál, valamint az egyes bázisra dobott labdái is sokszor pontatlanok vagy gyengék voltak. Most azonban gyönyörűen lefülelte az ütést és egy lézert küldött egyesre Tino Martinez kesztyűjébe.
"Ekkorra már izgulsz a pályán is. Nem akarod elvéteni a labdát, vagy bármi ilyesmi. Ez nem olyan, mint egy no-hitter, ahol ha védelmi hibát vétesz, még mindig nincs érvényes ütés. Ez egy tökéletes meccs. A nyolcadik-kilencedik inningig csak élvezed a játékot. Aztán elkezded számolni a dobásokat, megbizonyosodsz minden percben arról, hogy jól helyezkedsz-e. Idegeskedni kezdesz, mert egyúttal drukkolsz is a dobódnak." - Paul O'Neill
David Cone egy nagy strike outtal lezárta a nyolcadik tetejét, aztán a kispadnál meg sem állva útba ejtette a mosdót, ahol a tükörbe nézve hangosan elbeszélgetett saját magával - állítása szerint karrierje során először és utoljára csinált ilyet.
Az inning alján a Yankees növelte az előnyét Bernie Williams RBI találatával, de Cone ekkorra már tiszta ideg volt és ki akart menni újra a dobni, kiejteni az utolsó három ütőjátékost az ellenféltől. Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt számára.
Mikor végre újra a dobódombra állhatott, ebből az idegességből semmi sem látszott rajta. Az első ütőt három sliderrel K-ra tette. Érkezett a csereütőként beálló Ryan McGuire, aki 0-2-ről visszatornázta a count-ot 2-2-re, majd az ötödik dobást elküldte magasan balra. Az egész csapat lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Ricky Ledee bizonytalanul irányt vált miközben fut befelé, majd az utolsó pillanatban a labda konkrétan becsapódik a kesztyűjébe. Mint utólag kiderült, Ledee szem elől tévesztette a felé repülő labdát a napsütésben, de hát ezen a napon valószínűleg ha csukott szemmel csak kinyújtja a kezét, akkor is a kesztyűjébe esik a labda.
Cone-ban eddigre már olyan szintű adrenalin löket dolgozott, hogy egy későbbi nyilatkozata szerint kis túlzással még azt is érezte, ahogy nő a haja.
Következett Orlando Cabrera, aki egy ütő- és egy dobóhiba után felküldte a magasba Cone harmadik dobását. De hiába szállt magasan, messzire nem jutott. Hármas bázis előtt, érvénytelen területen Scott Brosius kesztyűjében halt el az utolsó lehetősége az Exposnak, beteljesült az, amit előzetesen valószínűleg senki sem hitt volna: DAVID CONE TÖKÉLETES MECCSET DOBOTT!
Az egész záró jelenetsor beleégett az emlékezetembe. Ahogy az ütés után Cone felmutat a labdára az égen; ahogy Brosius kinyújtott karokkal jelzi, hogy az övé a labda, senki ne menjen még a közelébe se; ahogy Cone el sem tudja hinni ezt az egészet és térdre rogyva fogja a fejét, miközben Girardi átöleli és magára húzza; ahogy az egész csapat odarohan és ünneplik őt; ahogy aztán vállra kapják és leviszik a pályáról; ahogy Don Larsen mindezt mosolyogva nyugtázza... Legendás.
És, hogy még egy kis adalék legyen a sorsszerűséghez és a történelmi vonalhoz: Cone mindössze nyolcvannyolc dobásból lehozta az egész meccset, Yogi mezszáma pedig nem más volt, mint a nyolcas, természetesen ezért is volt felfestve ez a szám a home plate mögé. Tehát összegzésként: a visszavonultatott nyolcas mezszámú Yankees legenda, Yogi Berra tiszteletére szentelt napon, a Yankees történetének első tökéletes meccsét éppen Yoginak dobó Don Larsen által elvégzett kezdődobással, és aztán mindkét legendával a nézőtéren, bő egy évvel az előző - szintén Yankees dobó, David Wells által dobott - tökéletes meccs után, a Larsen-Berra tökéletes mérkőzést még gyermekként élőben megnéző mostani edző, Joe Torre születésnapján David Cone nyolcvannyolc dobásból lehozott szintén egy tökéletes mérkőzést. Nincsenek szavak.
Zárásként következzen néhány érdekesség a mérkőzésről:
- Az egész meccsen egyetlen egy Expos ütőnél sem volt három dobóhibája Cone-nak;
- Ez volt az MLB történetének tizenhatodik tökéletes meccse, azóta volt még hét;
- Cone perfecto-ja azonban az egyetlen, ami Interleague meccsen, azaz AL és NL csapat alapszakaszbeli összecsapásán történt;
- A mérkőzés két órás és tizenhat perces volt, plusz a harminchárom perces esőszünet;
- A Yankeesből azóta sem dobott senki tökéletes meccset, bár Mike Mussina nagyon közel volt.
- Cone ott volt egykori csapattársa, David Wells előző szezonban dobott perfekt meccsén, Boomer viszont ekkor már a Toronto csapatát erősítette, így nem tudta viszonozni a gesztust. Wells és a Blue Jays aznap épp Bostonban vendégszerepelt és az aznap szabadnapos kezdődobó a Fenway Park vendégcsapatoknak fenntartott öltözőjében izgulta végig barátja perfect game-jének utolsó három inningjét. Wells azt mondta, hogy ha másnap nem ő kezdett volna, akkor azonnal bérelt volna egy magánrepülőt, hogy New Yorkba érjen a meccs végére és őt ismerve ezt nem csak kitalálta.
David Cone tökéletes meccsének mind a huszonhét kiejtése egymás után vágva
Ez volt a Nagy Pillanatok hatodik része itt a Jenkik Házán, jár a gratuláció David Cone-nak még így huszonkét év távlatából is. Örökre beírta magát a Yankees és az MLB történetébe ezzel a mérkőzéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése