Ahogy azt a baseballrajongók már biztosan tudják, a mai napon rendezik meg az MLB-ben az első Lou Gehrig napot. A Yankees egykori legendás alakja a harmadik Jackie Robinson és Roberto Clemente után, aki saját emléknapot kapott a ligától. Természetesen mi is megemlékeztünk róla a podcastünk legutóbbi részében, de már a Yankees Hungary facebook oldalán is tartottunk Lou Gehrig napokat 2016-ban.
Itt a Házban az előző podcastről szóló volt a kilencvenkilencedik bejegyzés, úgy gondolom, hogy adta magát, hogy a századikat Gehrignek szenteljem. A Yankees Hungary '16-os bejegyzéssorozatát hoztam össze egy, hosszabb írássá és ez adta a gerincét a podcastünk heti témájának is. Úgy döntöttem, hogy legyen itt írásban is a mai napon, június másodikán, Lou Gehrig napján.
LOU GEHRIG ÉLETE
A későbbi Yankee legenda Henry Louis Gehrig néven látta meg a napvilágot 1903. június 19.-én, New York Cityben. Szülei, Heinrich és Christina Gehrig német bevándorlók voltak, pár évvel fiuk születése előtt érkeztek Amerikába.
Négy testvér közül Lou volt az egyetlen, aki túlélte a gyermekkort, a család komoly szegénységgel küzdött nagyon sokáig. Apja alkoholproblémái miatt nagyrészt munkanélküli volt, anyja azonban mindent megtett azért, hogy fiának jobb életet teremtsen. Több helyen is dolgozott egyszerre, hol takarított, hol tehetős családoknak sütött-főzött a városban.
Emellett Christina Gehrig végig azon volt, hogy Lou a lehető legjobb taníttatásban részesüljön. Az már egész fiatalon kiderült, hogy a kis Lou nagyon tehetséges sportoló lehet, mind amerikai fociban, mind baseballban kimagaslóan teljesített – ezt édesanyja is tudta és támogatta őt ezen ambícióiban.
Érettségi után Gehriget felvették a Columbia egyetemre, ahol gépésznek tanult. Az egyetemi focicsapatban fullback (erőfutó) volt, de dobóként bekerült a baseballcsapatba is. Elég sikeres volt, a rajongók el is nevezték őt Columbia Lou-nak. Jó hírnevét csak öregbítette egyetemi dobókarrierje legjobb meccsével, amikor is 17 ütőt tett K-ra.
Mindezek ellenére a New York Yankeesnek az tetszett meg, ahogyan az ütővel bánik. 1923 áprilisában – a Yankee Stadium megnyitásának évben – le is szerződtették őt. A szerződés tartalmazott egy 1500 dolláros aláírási bónuszt, ami Gehrig és a családja számára óriási összeg volt. Így végre ki tudta költöztetni a családját a rossz környékről és teljes munkaidős állást is szerzett mint baseballjátékos.
Alig két hónappal leigazolása után Lou Gehrig debütált is Jenkiként. Itt már nem dobót játszott, hanem egyes védőt. Nagyban megkönnyítette a dolgát a kezdő egyes Wally Pipp, aki előzőleg felfigyelt az egyetemen dobó fiatal tehetségre és ajánlotta a leigazolását a csapatba a vezetésnek. Pipp aztán végig segítette Gehrig fejlődését a következő szezonban is.
1925-ben aztán a Yankees csalódást keltve kezdte a szezont és Miller Huggins főedző elkezdte variálni a kezdőcsapatot. Így történt, hogy az idényben gyengén ütő Pipp-et Gehrig váltotta egyesen június 2.-án. A többi, mint mondani szokás, történelem. Innentől zsinórban 2130 mérkőzésen játszott Lou, ami nagyon-nagyon sokáig megdönthetetlen rekordnak bizonyult. 1995 szeptemberében lépte túl ezt a számot Cal Ripken Jr.
Persze nyilván Gehrig nem játszhatott volna ennyi ideig, ha nem teljesített volna jól. Védelemben nagyon szolid egyes védő vált belőle, támadásban viszont valami egészen elképesztőt alkotott. Ő és Babe Ruth olyan ütőpáros voltak, amire nem volt másik csapatban példa. Ketten teljesen más szintre emelték a power-hitting fogalmát.
Lou Gehrig Babe Ruth-tal és Miller Huggins-szal
Lou csendes és visszahúzódó természetű volt, ami nehézzé tette kezdetben a beilleszkedését a rivaldafényre állandóan éhes csapattársai közé, de folyamatos kemény munkája és az, hogy sosem panaszkodott semmi miatt növelte a reputációját és a többiek tisztelettel adóztak neki. A meccssorozata alatt sokszor játszott kisebb-nagyobb sérüléssel, többször szinte elviselhetetlen fájdalomtól hátráltatva, de mindig odaállt és teljesített. Innen kapta a csapattól az „Iron Horse” becenevet.
A rajongók pedig imádták őt. A később a Hírességek Csarnokába beválasztott Gehrig karrierje során 13 szezonon keresztül mindig legalább 100 pontot, 160 találatot és 100 RBI-t szerzett. 1931-ben 185 RBI-jal beállította az AL rekordot, egy évre rá pedig a liga történetében harmadik volt, aki egy meccsen 4 hazafutást ütött. 1934-ben ráadásul elnyerte a Triple Crown-t, azaz ő vezette a ligát ütőátlagban (.363), hazafutásban (49) és RBI-ok (166) számában is. Karrierje során .340-es ütőátlagot hozott össze, amire tényleg nincsenek szavak.
Ráadásul a World Series-ben még erre is rá tudott tenni. A nagydöntők alatt .361-gyel ütött és 6 bajnoki címhez segítette hozzá a Yankeest (1927, 1928, 1932, 1936–1938). 1935 és 1939 között ő volt a Yanks csapatkapitánya, emellett (többek között) kétszeres AL MVP (1927 & 1936).
1938-ban Lou-t a teste elkezdte cserbenhagyni. A szezon első felében gyengébb számokat produkált, és a trénereknek jelentette félidőben, hogy valami nincs rendben. Ennek ellenére emberfeletti erővel a második felét sikerült úgy meghúznia a szezonnak, hogy összességében átlagon felüli számokat produkált. Persze az előző évéhez képest ez is gyengének számított.
1939-re pedig egyértelművé vált, komolyabb a baj, mint eddig hitték. A tavaszi edzőtáborban már láthatóan semmi ereje nem volt (nem ütött egy hazafutást sem tavasszal) és a bázisfutásban sem jeleskedett már. Az egyik edzésen össze is esett.
A szezont is ennek megfelelően kezdte, nagyon gyenge számokat hozott és sokszor láthatóan alig bírta vonszolni magát védelemben. Április 30.-án játszotta sorozatban a 2130. mérkőzését, utána – egy szünnapon – felkereste az edzőt, Joe McCarthyt és kijelentette, hogy a csapat érdekében nem játszik többet. Május másodikán a Detroit otthonában Gehrig személyesen vitte meccs előtt a bíróknak a Yankees kezdőit tartalmazó papírt, ők pedig döbbenten látták, hogy Lou Gehrig neve nem szerepel rajta. A detroiti közönség felállva tapsolta meg az elérzékenyült Lou-t.
Nem sokkal később Lou felesége bejelentette őt a híres minnesotai Mayo klinikára, ahol többnapos kivizsgálás után amiotrófiás laterálszklerózist mutattak ki nála. Az addig kevéssé ismert betegség az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával jár és akkoriban még bőven gyógyíthatatlan volt. Érdekesség, hogy éppen a Yankees legenda megbetegedése hívta fel a figyelmet az ALS-re, amit aztán róla is neveztek el (Lou Gehrig-betegségnek vagy Lou Gehrig-kórnak).
1939. június huszonegyedikén a csapat bejelentette Gehrig visszavonulását. Július negyedikén aztán az Iron Horse még egyszer visszatért a Yankee Stadium gyepére, ahol elmondta az azonnal klasszikussá váló beszédét.
A Yankees ezután visszavonultatta a 4-es mezszámot, soha többé senki a csapatban nem viselheti azt. Ez volt a profi baseball történetében az első visszavonultatott mezszám. Az MLB pedig egy külön eljárás keretein belül tüstént beválasztotta Gehriget a Hírességek Csarnokába.
A következő éve nagyon sűrűn telt, civil szervezeti munkákat vállalt egyre romló állapota ellenére is. Többek között börtönöket látogatott meg, de kikötötte, hogy a média nem lehet jelen, lévén nem a még nagyobb hírnévért csinálja.
1941. június másodikán New York-i otthonában, álmában érte a halál. Számunkra legendaként él tovább.
