Yankees podcast 21. rész

A szokásos, vasárnap esti időpontban összeültünk Mikekal és Bével immár huszonegyedik alkalommal, hogy beszélgessünk kicsit a heti Yankees- , valamint az MLB eseményekről, illetve időt szenteljünk az aktuális heti témánknak, ami a "Stadionok" témasorozat következő része.

Amikről beszéltünk: DJ és Kluber szerződésének hivatalossá tétele; egy ritka csere a Yankees és a Red Sox között, avagy viszlát Adam Ottavino; leigazolta a Yankees Darren O'Day-t; az idei Hall of Fame szavazás eredménye; Masahiro Tanaka visszatérése Japánba; szemezgettünk továbbá a GM Brian Cashman online interjújából is; szó volt az MLB.com top100-as prospect listájáról; visszatérő rovatunk a karibi téli ligák eredményeiről való beszámolás is, valamint most egy kis fogadással is megfűszereztük a kezdődő Caribbean Series-t is; végül az MLB-s történések közül kiemelten foglalkoztunk a Blue Jays igazolásaival, de nem mentünk el szó nélkül a többi érdekes igazolásról sem a ligán belül; végül a Spring Training arizonai helyszínével kapcsolatos - némi aggodalomra okot adó - pletykákra is maradt időnk.

Heti témánk pedig ezúttal a National League és az American League csapatainak a stadionjai voltak, mindegyikük jelenlegi pályájáról hoztunk nektek infókat és érdekességeket, valamint foodies lévén az ezekben kapható és ajánlott ételeket is.

Anchor link a 21. részhez

Spotify link a 21. részhez

Youtube link a 21. részhez

Peace!

Érdekességek a 2015-ös szezonról

Bár nem úgy alakult a vége, ahogy szerettük volna, - sőt az utolsó bő egy hónap igen csúnyára sikerült - a Yankees összességében sikeres szezont tudhat maga mögött, tekintve a  csapat előző holtszezonját és tavaszát övező megannyi kérdőjelet és negatív felhangot.

Íme néhány érdekes statisztika az idei évből.

- Chase Headley szerezte a legtöbb találatot a csapatban. 

Szám szerint kereken 150-et. Chase egész szezonban konzisztensen ütött. Annak ellenére, hogy lassan lendült bele, a nyarat nagyon megnyomta és .331-es ütési átlagot és .463-as súlyozott átlagot hozott július és augusztus során. Eme két hónap alatt 17 duplát és 30 RBI-t szerzett.

- Carlos Beltrán ütötte a legtöbb duplát.

A harmincnyolc éves veterán nagyon rossz április után a csapat legjobb és legbiztosabb kezű ütőjévé vált. Összesen 34 duplát ütött, amivel a csapat legjobbja volt. A szezon végén pedig minden szempontból robbantott: augusztustól .297-es átlaggal, 12 duplával és 11 hazafutással vetette észre magát, 34 beütött pontjáról nem is beszélve.

- Brian McCann zárt az American League elkapói között az élen RBI-ok számában és az egész liga elkapói között hazafutásokban.

94 beütött pont? Király! A következő AL catcher McCann mögött 77-et tud felmutatni. Az egész ligában pedig egyedül Buster Posey tudott McCann-nél többet szerezni - 95-t. Mindemellett karrierje legtöbb hazafutását ütötte egy szezonban - 26-ot -, amivel az egész ligában a legjobb volt az elkapók között. 

- Masahiro Tanaka WHIP-je volt a legalacsonyabb az AL-ben.

A Yankees legmegbízhatóbban dobó kezdője sérülésekkel bajlódva hozta le ezt a szezont is, de így sem érheti sok szó a ház elejét. 8,1 K/9 rátája és az ellene ütött .221-es átlag magáért beszélő statisztikák. Még durvább volt a 0,99-es WHIP-je (értsd: egy játszma alatt hány embert enged átlagban bázisra, összesítve a sétákat és a találatokat), amivel vezette az AL kezdődobókat (minimum 150 dobott inning kellett a kvalifikációhoz).

- Michael Pineda K/BB rátája volt a legjobb az AL-ben.

Újabb kezdődobónk, aki vezette az egész American League-t egy fontos statisztikában. Az egy engedett sétára jutó strikeout-ok száma 7,43 volt Big Mike-nál: 21 séta mellett 156 K-t osztott ki. Ennél jobbat senki sem tudott felmutatni az AL-ben. Ennek mondjuk már májusban megadta az alaphangját, amikor is 16 strikeout-ot dobott egy meccsen, csatlakozva ezzel a David Cone, David Wells, Ron Guidry hármashoz - a Yankeesben eddig csak nekik sikerült legalább ennyi K-t csinálni egy meccs alatt.

- CC Sabathia dobta a legtöbb inninget a csapatból.

Pár éve ez még nem érdekesség lett volna, hanem teljesen magától értetődő statisztikai sor, ám CC sajnos az utóbbi években többször is sérülésekkel küszködött, valamint sokszor hamar le kellett cserélni, mert ütötték őt keményen. Idén sajnos szintén nem ment túl jól a szekér a nagy embernek, de legalább nem szedték annyira szét, így a meccseken sokáig benn tudott maradni. Összesen 167.1 inninget dobott idén, ami a legtöbb volt a Yankees dobói között. Augusztusi sérüléséből visszatérve aztán öt nagyszerű startot mutatott be, ezek során 2.17-es ERA-val hasított és az ellenfelek csak .224-es átlaggal ütöttek róla. Drukkolunk CC-nek, hogy az alkohollal való harcot megnyerje és ebből az utolsó 5 startból erőt tudjon meríteni a következő szezonra.

- Greg Bird és Rob Refsnyder majdnem tökéletes szezont produkált védelemben.

Bár mindketten az ütőikről voltak híresek a kisebb ligákban, a két újonc, miután bekerült a nagyok közé 485.2 összesített játszma alatt mindössze egyetlen egy védelmi hibát vétett (ez Bird nevéhez fűződik). Példás! Hozzátenném, ketten együtt vágtak 13 hazafutást, behoztak 36 pontot és .282-es átlaggal ütöttek. Csak így tovább!

Hip-hop aranykora + Yankees újoncok = Stílus és kacagás

A csapat idén is megtartotta az éves újonc-beöltöztetését. Az idei téma inspirálói a '80-as évek rapperei voltak. A hip-hop egyik legszignifikánsabb és legeredetibb időszakának jeles képviselőit formázták meg a Jenki újoncok, az eredmény pedig nagyon viccesre sikerült.

És hogy ki kicsoda?

Rob Refsnyder a.k.a. Everlast, a House of Pain frontembere;
José Pirela a.k.a. LL Cool J;
James Pazos és Rico Noel, mint Salt'N'Pepa (LOL!);
Nick Goody, Bryan Mitchell és Greg Bird, mint a Beastie Boys (Rest In Peace MCA);
Luis Severino a.k.a. Flava Flav a Public Enemyből (nálam viszi a legjobb beöltözés díját, toronymagasan :D );
Masahiro Tanaka*, a tolmácsa Shingo Horie és a japán média tanácsadója a Yankeesnek Yoshiki Sato pedig a Run DMC (Rest In Peace Jam Master Jay).

A-Rod és Girardi nem öltöztek be, de Alex hatalmas, ahogy öltönyben és nyakkendőben feszít.

*Tanaka persze nem újonc, de ő is benne volt a buliban. Riszpekt!

...

És akkor néhány videó a fent említett úriemberektől és hölgyektől - ugyanabban a sorrendben, ahogy a felsorolás is van:

House of Pain - Jump Around

LL Cool J - I'm Bad

Salt'N'Pepa - Push It

Beastie Boys - Fight For Your Right

Public Enemy - Fight The Power

Run DMC - Rock Box (a türelmetlenek tekerjenek 1:11-hez)

Enjoy! :)

Remény(kedés)

Elérkezett a szezon első meccse. A Yanks a Toronto ellen kezdi meg a 113. szezonját, ez lesz a harmadik alkalom, hogy nyitónapon csapunk össze a kanadaiakkal. Az előző kettőt (2003 és 2008) egyaránt nyertük, reméljük ez a sorozat folytatódik.

Továbbá azt is reméljük, hogy egy másik sorozat megszakad. Az utóbbi három szezonban (és az új Yankee Stadium felavatása óta hatból ötször) a Yankees vereséget szenvedett az első meccsen.

AZ ÚJ ÉRA

Ez lesz az első év a Jeter nélküli érában, akiben eddig nem realizálódott a dolog, annak valószínűleg a mai napon fog teljes erővel a szívébe markolni a jól megszokott 2-es szám hiánya a beállós poszton. Vajh mit hoz majd az új korszak? Lesz-e olyan sikeres, mint az előző? Felér majd bármelyik múltbéli dinasztiához? Reméljük. Elsőre egy rájátszásszereplés kielégítő lenne.

#BEL13VE & #FORG1V3

Alex Rodriguez ma visszatér a Yankee Stadium-ba. Majd két év kihagyás után mire számíthatunk tőle? Tudja tartani a tavaszi formáját? Arra persze a legvadabb álmainkban sem gondolhatunk, hogy újból 2007-es számokat produkál, de ha stabilan jó teljesítményt nyújtana, az nagy segítség lenne a csapatnak... és a saját ügyének is. Mindenesetre reméljük a legjobbakat vele kapcsolatban ... is.

TANAKA TIME

A tavalyi bemutatkozás király volt, egészen a sérülésig. Azóta akárhányszor szóba kerül Masahiro neve, mindig előjön az aggodalom a Yanks drukkerekből, hogy vajon a könyöke bírni fogja-e? Tanaka a minap azt nyilatkozta, hogy kicsit visszavesz idén és nem erőből próbálja meg megoldani a párharcait, mint tavaly sokszor. CC Sabathia - akinek meg a térde a kérdéses - hat szezonon keresztül volt az Opening Day kezdődobója, ezt a sorozatot szakítja meg Tanaka. Az első dobás tehát az övé, de vajon végig bírja-e a szezont? Csak reménykedni tudunk benne.

ZÁRÓRA

Avagy Girardi leoldozza a láncról a nyolcadik-kilencedik inninges kétfejű szörnyeteget Dellin Betances és Andrew Miller személyében. Ha mindketten a tavalyi formájukat hozzák, akkor elég istenes helyzetben lesz a Yankees minden egyes előny tudatában a meccsek végén. Az más kérdés, hogy a closer-kedést még egyikük sem gyakorolta túl sokat - egy-egy mentésük van karrierjük során -, így a legnagyobb kérdőjel, hogy vajon az utolsó inning és az azzal járó nyomás vajon nyomot hagy-e bennük. Reméljük nem.

AZ ÜTŐSOR SZÍVE

A Beltrán-Teixeira-Rodriguez-McCann kvartett adós a jó teljesítménnyel (A-Rod helyzete azért kicsit más a többiekhez képest). Ha ők összeszedik magukat és legalább jó power mutatókat hoznak, akkor jó szezonnak nézhetünk elébe. Stephen Drew pedig ha csak a tavaszi formáját tudja tartani már elégedettek leszünk. Ami valahol szomorú. Remélhetőleg közelebb lesz a 2013-as formájához, mint a tavalyihoz.

A 2015-ös keret - 4. rész

Elérkeztünk a záróakkordhoz. Az utolsó tízes már csak olyan játékosokat tartalmaz, akiknek kulcsszerepük lesz az idei  szezonban. Lássuk, kik ők:

Andrew Miller

2015-ös szerepe: Az egyik legfontosabb cseredobó. Akár closer (záró dobó) is. Még nem tudni, hogy a csapat hogyan fogja intézni a meccsek utolsó játszmáit, de az biztos, hogy Miller jelentős faktor lesz majd a nyolcadik-kilencedik inningben. Balkezes, de nem LOOGY (csak balos ütők ellen bevethető specialista), rengeteg strike outtal.

Hosszú távú szerepe: Ugyanaz. Négy évre szerződtettük David Robertson helyére, ami egészen biztosan nem a legpopulárisabb húzása volt a vezetésnek, de üzleti szempontból megérte. Egy ugyanolyan jó dobót kaptunk olcsóbban plusz egy draft cetlit is. Miller még négy évig ott lesz a bullpenben és fontos szerephez fog jutni végig.

***

Chase Headley

2015-ös szerepe: Kezdő hármas védő. Természetesen nem azért igazoltuk le Headley-t, hogy a padot koptassa és ő sem azért maradt a csapattal, hogy ezt tegye. Jelenleg nincs realitása a "verseny" szó használatának Chase és A-Rod között, előbbi a kezdő. Védelemben átlagon felüli teljesítményre képes hármason, ezt tavaly is láthattuk. Támadásban már kérdésesebb, de ott is képes robbantani, lásd: 2012. Valószínűleg nem lesz még egy olyan éve, mint akkor, de ha folyamatosan megbízható ütőteljesítményt nyújt, azzal már elégedettek leszünk.

Hosszú távú szerepe: Egyelőre úgy tűnik, övé is marad a kezdő hármas poszt. Alex Rodriguez nem valószínű, hogy beleszólhat már ebbe, a következő opció pedig Eric Jagielo, aki idén az AA-ligás Trentonban fog játszani - és a védőmunkáján még bőven van mit javítani. Headley is négyéves szerződést kapott, ami azért is tűnik jó húzásnak, mert a szabadügynök piacon nem nagyon várható nagy nevű 3B a következő néhány évben. Ideális esetben Chase az ütősor 6-7. helyén képes lesz terrorizálni az ellenfél dobóit, amiben a Yankee Stadium paraméterei is a segítségére lesznek.

***

Brett Gardner

2015-ös szerepe: Kezdő balkülsős és az ütősor eleje. Derek Jeter visszavonulása egyben azt is jelenti, hogy Joe Girardi edző most már szabadon garázdálkodhat az Ellsbury-Gardner párossal az ütősor első két helyén. Gardner szerepe nagyon egyszerű lesz: amit balra ütnek, azt kapja el, támadásban kerüljön sokszor bázisra. Ha megint üt 17 home runt, mint tavaly, az király, de erre nem feltétlenül fogadnék nagy összegben.

Hosszú távú szerepe: Ugyanaz. Kezdő balkülsős és az ütősor eleje. Az előző két játékoshoz hasonlóan ő is négy évig még legalább a csapatnál lesz - a Yankees tavaly végre szakított a hülye "nem hosszabbítunk szerződést a játékosokkal, amíg az előző le nem jár" politikával és 52 millió dollárt vágott Gardy-hoz. A csapat tehát meg van vele elégedve, a szurkolók is szeretik őt, négy szép évet várunk tőle.

***

Nathan Eovaldi

2015-ös szerepe: A rotáció tagja. Azt még nem tudni, hogy hol kap helyet pontosan, de minél több inninget tud dobni, annál jobb. Miamiban nem remekelt, ugyanakkor mindenki azt mondja, hogy sokkal nagyobb potenciál van benne, mint amit ott ki tudtak hozni belőle. Remélhetőleg a dobóedzőnk, Larry Rothschild keze alatt sikerül javítani Eovaldi teljesítményén. Na meg az is segítség lehet neki, hogy Brian McCann fog keccsölni neki, nem Jarrod Saltalamacchia.

Hosszú távú szerepe: Kezdődobó, ha sikerül jó teljesítményt kihozni belőle. 2017-ig a Yankeesnél lesz, ha sikerülne évente 200+ játszmát dobnia 3.50-es ERA alatt, akkor azt mondhatjuk, hogy megérte az árát (Martin Prado és David Phelps ment Miamiba Eovaldiért és Garrett Jonesért). Ha idén képes a javulásra, akkor szép három évet kaphatunk tőle. Az ő fejlődése nagyon fontos eleme a Yankees rotációjának a jövőben.

***

Brian McCann

2015-ös szerepe: Kezdő elkapó és az ütősor középső részén hazafutás vágó kisiparos, RBI-gyár. Az első éve a csapatnál felemásra sikerült. Sokan csak azt látják, hogy rossz számokat hozott ütésben, de azt hajlamosak elfelejteni, hogy övé volt a csapatban a legtöbb home runt (23) és a szezon második felében elkezdte összekapni magát. Ráadásul védelemben első osztályúan teljesített - egy példa: a bázislopók 37,2%-át kiejtette -, és a dobóinkat is jól irányította a legtöbb meccsen. Idén továbbra is ő lesz az elsőszámú emberünk a plate mögött, bebizonyíthatja, hogy a tavalyi gyenge ütőteljesítmény csak a környezetváltozás miatt és az új dobók stílusának a megtanulása miatt volt. Ha szerencsénk van, akkor idén már egy beilleszkedett, vezéregyéniség típusú McCann-t láthatunk, aki behoz egy csomó pontot.

Hosszú távú szerepe: Még négy éve van hátra a szerződéséből, ami azt jelenti, hogy 35 éves koráig nálunk lesz. Ilyen idősen ritka a folyamatosan jól teljesíteni képes elkapó. 2000 óta mindössze 41 olyan catcher volt a ligában, aki 34 éves kora felett is 400+ ütéshez állást (plate appearance) össze tudott hozni egy szezonban - és ezek legtöbbje rettenetesen ütött. Előbb utóbb kénytelen lesz a Yankees visszavenni McCann terheléséből a plate mögött. Persze DH-ként is hasznos tagja lehet az ütősornak, vagy akár csere-egyes védőnek is alkalmas lehet néha. Ezek mellett természetesen az elsődleges feladata hosszú távon továbbra is a kezdő catcher-ködés lesz, valamint, hogy mentorálja John Ryan Murphy-t (és talán Gary Sanchezt). A tökéletes forgatókönyv olyan lenne, mint a Girardi-Posada kettős anno: McCann elkapóként évente fokozatosan kevesebbet játszik, Murphy pedig egyre többet. McCann ütője pedig mind a négy évben fontos szerepet fog kapni a Yankees meccsein.

***

Dellin Betances

2015-ös szerepe: Talán a legfontosabb cseredobó. Tavaly a liga egyik legjobb RP-jévé nőtte ki magát és a Yankees ugyanerre számít tőle idén is. Persze megvan az esélye, hogy Dellin nem lesz annyira domináns, mint tavaly, de remélhetőleg nagyon közel lesz hozzá. Egykori kezdő lévén akár több játszmára is bevethető, de idén valószínűleg nem kell 90 inninget lehoznia.

Hosszú távú szerepe: Záró dobó. Akár már idén is ez lehet. Ahogyan a Yankees felépítette a bullpenjét a holtszezonban, arra enged következtetni, hogy Betancest képzelik el closer-ként. Kérdés persze, hogy hogyan lehetne a legjobban kihasználni az adottságait: előkészítőként, vagy záróként, de az biztos, hogy ő a csapat legjobb cseredobója jelenleg. Még öt évig a csapat kontrollja alatt van a szerződése, azaz a következő két év még elő-arbitrációs éve lesz, ami azt jelenti, hogy komolytalanul olcsón itt tarthatjuk. Egyelőre az a biztos, hogy az előző szezonban komoly reputációt szerzett magának Dellin és ezt igyekszik majd fenntartani az elkövetkezendő években.

***

Didi Gregorius

2015-ös szerepe: Kezdő beállós. A Yanks feldobta a lehetőségét annak, hogy Gregorius és Brendan Ryan váltogatják egymást majd beállós poszton, de ez nem hangzik túl ésszerűen. Ryan ugyanis még Didinél is rosszabbul ütött a balosok ellen. Ettől függetlenül a durva balkezes kezdők ellen lehet, hogy Gregorius szabadnapot kap (mint például Chris Sale vagy David Price), de azért jó lenne, ha minél több lehetőséget kapna a nem annyira erőből dobók ellen. Persze elsődlegesen a védelmi képességeiért hoztuk. Az elmúlt év Derek Jeter-jéhez képest hatalmas előrelépést jelent a pályán, így elnézhetjük neki, ha dadog kicsit ütésben.

Hosszú távú szerepe: Még csak 25 éves lesz, így csak rajta múlik, hogy évekig ő lesz-e a Yankees következő shortstop-ja. A csapat vevő lenne rá (2013 óta folyamatosan próbálták megszerezni és a nagyon tehetséges Shane Greene-t adták érte most cserébe), ha beválik, annak csak örülünk. Még öt éven át a Yankees kontrollja alatt van, ami alatt reméljük végig nagy hatékonysággal kapkodja el a labdákat short-on és legalább a jobbkezes dobók ellen tartja a jó ütőformáját az order hátsó harmadában. Ne feledjük: Gregorius NEM Jeter. Nem is lesz az. Soha, senki sem lesz az. De ha Didi jól csinálja a dolgokat, akkor nagyon hosszú ideig kezdő beállós lehet a ligában, jó esetben a Yankeesben.

***

Michael Pineda

2015-ös szerepe: Ász, vagy ászhoz közeli szerep. Tavaly végre bemutatkozhatott hajszálcsíkosban és az a kis idő amit a rotációban töltött elég komolyra sikerült: 1.89-es ERA 13 start alatt (76 és 1/3 inning). Az egyik legjobb kezdődobója volt a Yanksnek (amikor játszott) és a csapat szeretne többet látni ebből idén. Sokkal többet. Ha egészséges, akkor megvan a motyója hozzá, hogy az egyik ásza legyen New Yorknak. Sajnos amióta csak nálunk van, azóta bajlódik a vállával, tavaly is amiatt kellett több, mint három hónapot kihagynia. Persze egy teljes szezonon keresztül nem várhatunk tőle olyan durva számokat, mint a tavalyi 13 kezdése során, de ha egészséges marad és hozza amit tud, akkor maradéktalanul elégedettek leszünk vele.

Hosszú távú szerepe: Képes dominálni bármelyik csapat ütőit, ugyanakkor sosem lehetünk teljesen nyugodtak az egészégét illetően. Lehet, hogy egy Al Leiter-szerű karrierje lesz majd - az ő vállát ugyanúgy 23 éves korában műtötték, mint Big Mike-ét, az azt követő 3 szezonban összesen 9 inninget dobott MLB szinten, de utána egy nagyon hatékony dobóvá avanzsált, aki ászként is képes volt dobni néha. Akárhogyan is, még három évig nálunk lesz, elsősorban a cél, hogy egészséges maradjon. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor csak bíznia kell önmagában és folytatni azt, amire képes.

***

Jacoby Ellsbury

2015-ös szerepe: Középkülsős, ütésben pedig a sor elején valahol. Valószínűleg elsőszámú ütőként kezdi a szezont, de tavaly is többször ütött harmadikként. Az első három helyen bárhol bevethető, mert roppant gyors, de az ereje is megvan ahhoz, hogy beüsse a többieket. Mindenesetre jobban örülnék, ha Gardnerrel osztoznának legelöl. A csapat egyik legkomplexebb, legjobb ütője és védője is egyben - a karja nem a legerősebb, de óriási a range-e és szinte mindent elkap. Jelenleg a Yanksben nincs szupersztár kaliberű játékos, de Ells áll a legközelebb hozzá.

Hosszú távú szerepe: Mivel óriási szerződést kapott tavaly (7 év/153 millió), ezért az elvárások is magasak. Éveken keresztül számít rá a csapat (és a szurkolók is), hogy magas szinten teljesít majd csakúgy védelemben, mint támadásban. Sajnos az is benne van a pakliban, hogy ha gyengül a teljesítménye, akkor is ugyanezt a szerepet szánjuk neki (helló, Mark Teixeira!). Reméljük, hogy ha bekövetkezik majd az elkerülhetetlen, akkor is egy megbízható, átlagon felüli képességekkel rendelkező játékost tudhatunk magunkénak (lásd: Johnny Damon).

***

Masahiro Tanaka

2015-ös szerepe: A dobó-alakulatunk ásza. Tavaly óriási volt a hype körülötte és ő nagyon hamar be is bizonyította, hogy ászkaliberű dobó lesz az MLB-ben is. Mindene megvan hozzá: jól variálható dobásfajták és fantasztikus kontroll ezek felett. Ennek hozománya a sok strike out, kevés séta és, hogy az elütött labdák nagy hányada is a talajra kerül, nem a levegőbe. Mindehhez hozzáadódik a halál nyugodt mentalitás, úgy tűnt semmi sem tudja kizökkenteni őt amikor a dombon van. Az első szezonjában az ütők 26%-át tette K-ra és kevesebb, mint 4%-nak engedett sétát, az elütött labdák 46,6%-a pedig grounder lett. Nagyszerűen teljesített tehát a debütálása során és a Yankees idén is ezt várja tőle. De ... DE! Sajnos mindig van egy "de". Jelen esetünkben ez a sérülésveszély. A tavalyi szezonban is ki kellett hagynia jó pár meccset, és semmi biztosíték nincs arról, hogy nem szalad bele egy Tommy John műtétbe idén. Egyelőre a hírek alapján teljesen egészséges, a tél jól telt. Bizakodásra adhat okot, hogy ugyanilyen sérüléssel többen is dobtak még évekig, de ez sem garancia arra, hogy nem lesz baj. Amíg viszont Tanaka egészséges, addig ő lesz a rotáció legértékesebb tagja.

Hosszú távú szerepe: Még csak 26 éves, tehát fényes jövő áll előtte. Túlzások nélkül az MLB egyik legjobb dobója lehet amennyiben egészséges marad. A szerződésében van egy kilépő lehetőség, amit nagy valószínűséggel ki is használhat, hogy több pénzt kapjon. Ez 2017 végén lesz aktuális, akkor ráhajthat a nagyobb szerződésre. Persze minden ezzel kapcsolatos ötlet csak spekuláció, amibe most nem mennék bele. A legjobb eset az lenne, ha a teljes karrierjét a Yankeesben töltené és ász módon dobna szinte végig. Addig is a következő három szezonban ez lesz a feladata: legyen a rotáció vezéregyénisége. És a csapat egyik legfontosabb játékosa.

***

Hölgyek, Urak! Íme tehát a 2015-ös New York Yankees baseballcsapata, reméljük, hogy sikerül visszatérni a rájátszásba az idén, ha ezt elérjük, akkor én már elégedett leszek. A holtszezon alatt sikerült fiatalítani a csapaton és a védelmünk is sokkal jobbnak néz ki, mint az utóbbi években. Ha a fránya sérülések elkerülik a kulcsjátékosainkat, akkor határ a csillagos ég.

A négyrészes cikk létrejöttében segítségemre volt több amerikai Yankees-blog is, elsősorban a River Avenue Blues és az ESPN New York. Köszi mindent!