Az április margójára

A váratlanul erős tavaszi edzőtábor után nem igazán tudtuk, mire számítsunk az alapszakasz kezdetekor. A tavalyi botrányos első hónap óva intett a túl nagy elvárásoktól, és a toldott-foldott rotáció, a sok "tapasztalatlan" fiatal, valamint Didi és a Kraken sérülése nyomán csak reménykedtünk, hogy az április nem lesz ugyanakkora blama, mint 2016-ban.

Idegenben nem túl acélosan indított a Yankees, de aztán hazatértek a srácok a Bronxba és minden a helyére került. Kilencből nyolc meccset behúztunk, sőt végül a hónap utolsó 6 párharcából 5-öt megnyertünk, amivel az egész ligát megleptük valószínűleg.

Április végével a Yanks 15-8-as mérleggel holtversenyben vezette az AL Keleti csoportját, a 10-2-es hazai győzelem/vereség mutató pedig páratlan volt a ligában. Az American League legtöbb pontját szereztük (128) és a legjobb pontkülönbség is a miénk volt (+43). De nem csak az ütők villantottak nagyot, hanem a dobóink is, a liga legjobb csapat ERA+ statisztikáját a Yanks dobók érték el (127).

Az első két széria után 2-4-gyel álltunk, ami nem mondható jónak, viszont a bronxi levegő megtette a hatását: a rotációnk megállíthatatlanul száguldani kezdett, az ütők pedig tűzforrón izzani, a bullpen pedig... nos, a bullpen végig királykodott addig is.

A kezdőink 3.76-os ERA-val hajítottak áprilisban, a bullpen pedig 2.53-mal; a Yankees ütők vezették az AL-t 37 hazafutással, ráadásul nem csak erő, hanem sebesség is reprezentált, a csapat bemutatott 18 lopást - 22 próbálkozásból.

Masahiro Tanaka nehezen indult be, de az utóbbi 3 startja már brutálisan jó volt, a Severino - Pineda páros pedig szimplán dominált. CC Sabathia jól kezdte a szezont, azóta kicsit döcög a szekér, Jordan Montgomery pedig egy nagyon kellemes meglepetés így az év elején.

A bullpenre a csapat legjobb egységeként tekintettünk előzetesen és nem okoztak csalódást a cseredobóink. Dellin Betances (1.13 ERA, 15,8 K/9) és Aroldis Chapman (0.96 ERA, 14,5 K/9) mellett a többiek is szinte kivétel nélkül megbízhatóan hozzák, amit kell. Külön kiemelendő Adam Warren, aki az első 26 ellene felálló ütőt kiejtette a szezon során, de az áprilisi 13.1 inning alatti 0.68-as ERA-ja is megsüvegelendő.

Az ütőink közül nem mindenki kezdte jól az idei évet. Gardner és Bird látványosan beragadtak a rajtnál (előbbi azóta kijött belőle, utóbbit pedig mint kiderül egy, még az edzőtáborban összeszedett sérülés hátráltatta), Sanchez 5 meccs után lesérült, Gregorius pedig az első 20 meccset kénytelen volt kihagyni. A többiek azonban maradéktalanul kárpótoltak minket teljesítményükkel.

Aaron Judge valami egészen durván robbant be idén a ligába a tavalyi botladozás után. A Hónap Újonca címet is (teljesen jogosan) bezsebelő óriásunk beállította a liga havi hazafutásrekordját újonc által (10), .303-as ütőátlaggal hozta le az áprilist, .411-es bázisra kerülési átlaggal tetézve ezt és .750-es súlyozott ütéssel. Akkora hazafutásokat vág Judge, hogy csak a fejünket fogjuk minden alkalommal. Hozzá lehet szokni a jóhoz  gyorsan.

A sérülteket helyettesítő Austin Romine és Ronald Torreyes minden elképzelésünket felülmúlták, Chase Headley pedig a Yanks egyik legjobban ütő játékosa volt a kezdettől fogva. A hírhedt első havi rozsdás forma már csak egy rossz emlék.

Starlin Castro 32 találata a legtöbb volt New Yorkban, .352-es átlaggal szintén vezette a csapatot. Ellsbury ha nem is hasít ennyire, de megbízhatóan és konzisztensen jól üt, Matt Holliday pedig kulcspillanatokban hozott nagy ütéseket. Ha pedig hozzátesszük, hogy Aaron Hicks kezdi beváltani a hozzáfűzött reményeket, akkor tényleg nagyon kevés kivetnivaló marad a csapattal kapcsolatban.

Így egy hét elteltével azért láthatjuk, hogy sikerült a jó formát átvinni májusra is. Eddig a csapat már biztosan behúzta az első két szériáját ebben a hónapban is és négymeccses nyerőszériában vagyunk jelenleg. Didi nagyon jól tért vissza a sérüléséből, Kraken kezd bemelegedni, Hicks emberfelettit teljesít, Gardner újra hasít végre, a többiek pedig szintén nem ismernek veszett helyzetet. Ráadásul az ászunk is beindult, ami az ellenfeleknek nem jó hír.

Nagyon jó első hónapunk volt, egyszerűen jó nézni ezt a csapatot, kis idő óta végre újra. Csak így tovább! Hajrá YANKEES!

Érdekességek a 2015-ös szezonról

Bár nem úgy alakult a vége, ahogy szerettük volna, - sőt az utolsó bő egy hónap igen csúnyára sikerült - a Yankees összességében sikeres szezont tudhat maga mögött, tekintve a  csapat előző holtszezonját és tavaszát övező megannyi kérdőjelet és negatív felhangot.

Íme néhány érdekes statisztika az idei évből.

- Chase Headley szerezte a legtöbb találatot a csapatban. 

Szám szerint kereken 150-et. Chase egész szezonban konzisztensen ütött. Annak ellenére, hogy lassan lendült bele, a nyarat nagyon megnyomta és .331-es ütési átlagot és .463-as súlyozott átlagot hozott július és augusztus során. Eme két hónap alatt 17 duplát és 30 RBI-t szerzett.

- Carlos Beltrán ütötte a legtöbb duplát.

A harmincnyolc éves veterán nagyon rossz április után a csapat legjobb és legbiztosabb kezű ütőjévé vált. Összesen 34 duplát ütött, amivel a csapat legjobbja volt. A szezon végén pedig minden szempontból robbantott: augusztustól .297-es átlaggal, 12 duplával és 11 hazafutással vetette észre magát, 34 beütött pontjáról nem is beszélve.

- Brian McCann zárt az American League elkapói között az élen RBI-ok számában és az egész liga elkapói között hazafutásokban.

94 beütött pont? Király! A következő AL catcher McCann mögött 77-et tud felmutatni. Az egész ligában pedig egyedül Buster Posey tudott McCann-nél többet szerezni - 95-t. Mindemellett karrierje legtöbb hazafutását ütötte egy szezonban - 26-ot -, amivel az egész ligában a legjobb volt az elkapók között. 

- Masahiro Tanaka WHIP-je volt a legalacsonyabb az AL-ben.

A Yankees legmegbízhatóbban dobó kezdője sérülésekkel bajlódva hozta le ezt a szezont is, de így sem érheti sok szó a ház elejét. 8,1 K/9 rátája és az ellene ütött .221-es átlag magáért beszélő statisztikák. Még durvább volt a 0,99-es WHIP-je (értsd: egy játszma alatt hány embert enged átlagban bázisra, összesítve a sétákat és a találatokat), amivel vezette az AL kezdődobókat (minimum 150 dobott inning kellett a kvalifikációhoz).

- Michael Pineda K/BB rátája volt a legjobb az AL-ben.

Újabb kezdődobónk, aki vezette az egész American League-t egy fontos statisztikában. Az egy engedett sétára jutó strikeout-ok száma 7,43 volt Big Mike-nál: 21 séta mellett 156 K-t osztott ki. Ennél jobbat senki sem tudott felmutatni az AL-ben. Ennek mondjuk már májusban megadta az alaphangját, amikor is 16 strikeout-ot dobott egy meccsen, csatlakozva ezzel a David Cone, David Wells, Ron Guidry hármashoz - a Yankeesben eddig csak nekik sikerült legalább ennyi K-t csinálni egy meccs alatt.

- CC Sabathia dobta a legtöbb inninget a csapatból.

Pár éve ez még nem érdekesség lett volna, hanem teljesen magától értetődő statisztikai sor, ám CC sajnos az utóbbi években többször is sérülésekkel küszködött, valamint sokszor hamar le kellett cserélni, mert ütötték őt keményen. Idén sajnos szintén nem ment túl jól a szekér a nagy embernek, de legalább nem szedték annyira szét, így a meccseken sokáig benn tudott maradni. Összesen 167.1 inninget dobott idén, ami a legtöbb volt a Yankees dobói között. Augusztusi sérüléséből visszatérve aztán öt nagyszerű startot mutatott be, ezek során 2.17-es ERA-val hasított és az ellenfelek csak .224-es átlaggal ütöttek róla. Drukkolunk CC-nek, hogy az alkohollal való harcot megnyerje és ebből az utolsó 5 startból erőt tudjon meríteni a következő szezonra.

- Greg Bird és Rob Refsnyder majdnem tökéletes szezont produkált védelemben.

Bár mindketten az ütőikről voltak híresek a kisebb ligákban, a két újonc, miután bekerült a nagyok közé 485.2 összesített játszma alatt mindössze egyetlen egy védelmi hibát vétett (ez Bird nevéhez fűződik). Példás! Hozzátenném, ketten együtt vágtak 13 hazafutást, behoztak 36 pontot és .282-es átlaggal ütöttek. Csak így tovább!

CC epikus kirohanása

Pár napja történt*, hogy CC Sabathia nem értett egyet a főbíró egyik ítéletével és addig szájalt, amíg ki nem vágták a meccsről. Girardi edzőnek több sem kellett, odarohant megvédeni a mundér becsületét, aminek eredményeként ő is repült.

De ami a lényeg: az egész videó úgy EPIC, ahogy van. Kezdve CC kiakadásától, Girardi megjelenésééig... ahogy John Sterlingnek fogalma sincs mi történik - nem veszi észre, hogy CC-t kiállítja a bíró, Girardi helyett CC-t mond, stb. ... ahogy az óriás rámegy a bíróra Joe után és a két fejjel kisebb Murphy megy oda elrángatni (le sem meri venni a catcher cuccot a törpe :D ) ... ott égtem ki teljesen, amikor (0:36-nál) Girardinak elege lesz abból, hogy a háta mögül Sabathia folyamatosan ugat és hátraint: "Takarodjál már innen!" :D ... és végül pár másodperccel később a kép jobb alsó sarkában a halál nyugodtan támaszkodó, az egész csetepatét gyermeki ártatlansággal néző A-Rod, ahogy szétteszi a kezét: "Most mi van?". :D 

E-P-I-C

Nem vagyok benne biztos, hogy előfordult már valaha, hogy egy dobót inning-záró duplajáték után kiállítottak volna reklamálásért.

Mindenesetre azt örömmel látom, hogy CC-ben még ég a tűz, plusz valószínűleg az utóbbi idők rossz szériája miatti frusztráltság is így jött ki. Az előző meccsen az ellenfél egyik ütőjének ment majdnem neki, amikor az bunttal akart bázisra kerülni, tesztelve CC rossz térdét.

Csak így tovább nagy ember! Ne hagyd kialudni a győzni akarás tüzét! :)

*Nem mai eset, de csak most jutottam gép elé annyi időre, hogy írni tudjak róla.

A 2015-ös keret - 3. rész

A kiegészítőemberektől és prospect-ektől eljutunk szépen, lassan a kezdőkig és azokig a játékosokig, akik az idei évben is kulcsszerephez jutnak majd.

Tyler Austin

2015-ös szerepe: Talán ötödik számú külső védő, ha sikerül megelőznie az előző részben tárgyalt Ramon Florest ÉS sikerül egészségesnek maradnia. Austin előző két évét megkeserítette egy csuklósérülés, valamint egy térdhajlítóizom-húzódás is. Ezek előtt és után viszont nagyon durva számokat hozott: .302/.355/.487-es átlagai voltak (ütőátlag/bázisra kerülési átlag/súlyozott ütőátlag) a szezon utolsó két hónapjában, miután felépült. Az Arizonai Őszi Ligában pedig még jobban teljesített. A szezont AAA-ban fogja kezdeni, de könnyen lehet, hogy év közben New Yorkban is találkozhatunk vele.

Hosszú távú szerepe: A játékosmegfigyelők egyöntetű véleménye, hogy egy hasznos, átlagon felüli MLB játékos válhat belőle, bár a sztárpotenciál nincs meg benne. Valószínűleg jobbkülsős lesz majd, ha felkerül - a karja is erős és még mindig Beltrán tűnik a gyenge pontnak az outfield-ünkön. A negyvenes keret játékosai közül Austinnak van talán a legtöbb esélye, hogy felkerüljön a csapatba és ott is maradjon. Ha egészséges marad, akkor 2016-ra már kiharcolhatja magának az állandó helyet (RF-1B-DH posztokon). Reméljük, hogy a jó ütőteljesítményt át tudja ültetni az MLB-be is.

***

Bryan Mitchell

2015-ös szerepe: Hatodik kezdődobó-szerű szerep vár rá. Tavaly debütált a nagyok között és nem is volt rossz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy idén robbantani fog, de az elvárható, hogy továbbra is megbízható legyen. Lehet, hogy megkaparintja az utolsó bullpen helyet a tavaszi edzőtábor során, de esélyesebb, hogy Scrantonban kezdi a szezont, így kellőképpen be lesz melegítve a karja, ha be kell ugrani a nagyok közé. Kezdőink sérülékenysége az utóbbi évben azt vetíti előre, hogy sokat fogjuk látni Mitchell-t a Yankees dombján.

Hosszú távú szerepe: Negyedik-ötödik számú kezdő. Még csak 23 éves és sokkal jobb, mint ugyanennyi évesen Shane Greene volt, akit láttunk, hogy milyen jól mutatkozott be tavaly. Még csiszolódnia kell, alapjáraton egy jó gyorslabdával és csavarttal operál, ráadásul zabálni tudja az inning-eket. Kiforrottan nagyon hasznos tagja lehet a Yankeesnek. Szerencsére rengeteg munkát is fektet a fejlődésbe: bemutatkozása óta a sétáinak a százalékát sikerült 13,6%-ról (Low-A ligában frissen draftoltként) 8,9%-ra (AAA tavaly) lefaragni. Csak így tovább, mert idén is és a jövőben is szükségünk lehet rá a dombon.

***

Gary Sanchez

2015-ös szerepe: Szeptemberben felhozhatjuk őt a kötelező keretbővítéskor, amolyan extra catcher-ként vészhelyzetekre. Ahhoz viszont sok mindennek el kéne romlania, hogy sok időt töltsön a Jenki home plate mögött. Idén a RailRiders (AAA) mindennapos kezdője, ahol lesz elég lehetősége támadásban és védekezésben is fejlődnie. Az mindenesetre elég biztató, hogy az elmúlt két szezonban a bázist lopni próbálók 42%-át kiejtette.

Hosszú távú szerepe: Ütő, ütő, ütő! Támadásban nagy szükség lesz rá. Kívánjuk neki, hogy elég jó legyen majd elkapónak is a nagy ligában, de ha nem, akkor átneveljük 1B-re vagy kifejezetten kijelölt ütőnek. A Baseball America pár hete az ötödik legjobb prospect-ként listázta őt a Yankeesnél, ezt írva róla: "Éveken keresztül benne lehet egy legalább .280-as ütőátlag és 20-25 homerun." Úgy legyen. Mitchell-hez hasonlóan ő is folyamatosan fejlődik, Low-A osztályban még 25%-os strike out százaléka volt (minden 4. ütéshez állása K lett), amit AA-ban már 18,2%-ra csökkentett. A karja nagyon erős, ezt mind ütésben, mind védelemben kamatoztathatja. Még csak 22 éves, tehát van ideje fejlődni.

Sajnos azonban az is benne van, hogy Jesus Monteróhoz hasonlóan ő is cserealappá válik majd - ha a Yankees nem lesz megelégedve a munkájával a plate mögött.

***

Iván Nova

2015-ös szerepe: Elsődlegesen a teljes felépülés. Tavaly április végén "Tommy John" műtétje volt, május végére-június elejére tehető a visszatérése idén. Szerencsére nem volt semmilyen kedvezőtlen fordulat a felépülése során. Mihelyt újra 100%-os lesz, visszatérhet a kezdő rotációba.

Hosszú távú szerepe: Jövőre szintén a kezdő ötösben, 2016 végén azonban lejár a szerződése. Hogy mi lesz vele ekkor, csak tippelni lehet. Egyelőre nem sikerült az igazi arcát megmutatnia, hol ászként dob meccseken keresztül, hol le kell küldeni AAA-ba, mert nem megy neki. Ha egészségesen stabilan jó teljesítményt fog nyújtani az idei és jövő évi szezonban, akkor a csapat lekötheti őt sok évre is akár.

***

Adam Warren

2015-ös szerepe: Eredetileg azt írtam volna, hogy megbízható eleme lesz a bullpennek, csakúgy, mint tavaly. Viszont ma jött a hír, hogy a csapat a tavaszi edzőtáborban Warrent és Esmil Rogerst is kezdődobóként hívta meg. Tehát úgy tűnik, annak ellenére, hogy egy-inninges cseredobónak tökéletesen bevált (el bírja ereszteni a gyorslabdáját, nem kell tartalékolnia az erejével), a csapat továbbra is kezdőként (is) számol vele. Azért én nem lepődnék meg, ha a szezon során visszakerülne a bullpenbe. Ott persze nem csak egy, hanem akár három játszmára is a kezébe lehet adni a labdát.

Hosszú távú szerepe: Ugyanez. Megbízható cseredobó és alkalmi kezdő. Ahányszor csak lesérül egy dobónk a rotációból, Warren neve mindig fel fog jönni helyettesként. 2018 végéig nem lesz szabadügynök, így még sokáig láthatjuk őt a csapatban.

***

John Ryan Murphy

2015-ös szerepe: Csere elkapó. A csapat a holtszezon során megvált Francisco Cervellitől, hogy helyet csináljon Murphy-nek. Tavasszal azért harcolnia kell a helyért, de az eddigi tapasztalatok alapján Austin Romine és a többiek nem valószínű, hogy bekavarnának neki.

Hosszú távú szerepe: Talán kezdő elkapó. Hogy a Yankeesnél, vagy sem, az már más kérdés. Fiatal catcher, jól üt és jól is védekezik, bármikor elcserélheti őt a csapat. Egyelőre persze ez a veszély nem fenyeget. Az út mindenesetre ott van előtte: McCann szerződéséből még négy év van hátra, jövő hónapban lesz 31 éves és már most rengeteg végigguggolt inning van a lábaiban (22 éves kora óta kezdő catcher a nagyok közt). Előbb utóbb csökkenteni kell McCann terhelését - játszatni őt egyesen és kijelölt ütőként, pihentetni a padon, stb. - és itt jön képbe Murphy. Ha addig jó formát nyújt csereként és fejlődik, akkor a csapat örömmel adhatja majd neki a McCann-en megspórolt ütéshez állásokat. Ugyanakkor ott van az előbb említett Gary Sanchez, aki idén már Scrantonban lesz végig, tehát kopogtat az MLB ajtaján. Támadásban messze jobb JRM-nél, de a védekezés Murphy felé billenti a mérleg nyelvét - a Yankees pedig tudjuk, hogy jobban szereti a védekező elkapókat. Hosszú távon ez az ő malmára hajthatja a vizet. Az elkövetkezendő években viszont még csak csere lehet McCann mögött.

***

Carlos Beltrán

2015-ös szerepe: Kezdő jobbkülsős és az ütősor középső részén ütő - remélhetőleg. Mindenekelőtt az utóbbi a lényeg. Védelemben nem várunk tőle sokat és nem is fog sokat nyújtani, ha szoros meccs van, akkor az utolsó játszmákat valószínűleg Chris Young fogja játszani Beltrán helyett. A legfontosabb az, hogy Carlos üssön! Az átlagát is össze kell kapnia és a hazafutások számát is fel kell tornáznia. Tavaly ugye egy csontdarabot távolítottak el a könyökéből, a szezon nagy részében az zavarta őt. Szezon elején jól kezdett, de amikor a karja fájni kezdett, teljesen súlytalanná vált a jelenléte az ütősorban. Reméljük, hogy az egészséges könyök = zúzós Beltrán.

 

Hosszú távú szerepe: Még két év van a szerződéséből, sokat keres (30 millió dollár), így szokjatok hozzá a látványához. Joe Girardié a megtisztelő feladat, hogy elossza a DH ütési lehetőségeket A-Rod, Beltrán és a többiek között, amit megkönnyíthet az a tény, hogy mostanában sok a sérülés... Beltrán feladata továbbra is az ütés lesz idén is, jövőre is, azután is. Ha a plate-nél nem tud teljesíteni, akkor elég kidobott pénz szaga lesz a szerződésének.

***

Alex Rodriguez

2015-ös szerepe: DH elsődlegesen. A teljesítményétől és a sérülésektől függően védelemben is a pályára kerülhet később. A csapat egyértelművé tette, hogy Alexnek ki kell érdemelnie a játékidőt és be kell bizonyítania, hogy továbbra is képes teljesíteni a nagyok között. Télen ugye hármason és kijelölt ütő poszton is bebiztosította magát a Yanks, ami azt mutatja, hogy nem számítanak sokra A-Rodtól. Ugyanakkor rengeteget fizetnek neki és szeretnének kapni valamit a pénzükért.

Hosszú távú szerepe: Sajnos valószínűleg ugyanez. Az elkövetkezendő három évre még 64 millió dollárral tartozik neki a csapat (mindig meghal a lelkem egy darabja, ahányszor csak meglátom ezt) plusz az esetleges home run rekordokért is 6-6 millióval - és az első ilyenhez csak 6 homárra van szüksége Alexnek. A Yankees pedig valószínűleg nem fogja kitenni A-Rod szűrét és lenyelni ezt az összeget, amíg van rá esély, hogy a pénz nagy részét megmentheti - a) ha Rodriguez lesérül -> biztosítás; b) ha Rodriguez megint kokszol -> eltiltás. A legjobb persze az lenne, ha Alex kellőképp jól ütne (arra senki se számítson, hogy a legjobb éveit fogja idézni a közeljövőben) és maradhat kezdő kijelölt ütőként és alkalmi hármas védőként.

***

Mark Teixeira

2015-ös szerepe: Kezdő egyes védő és erős ütő az ütősor közepén. Beltránnal ellentétben Tex mind ütésben, mind védelemben kiemelkedő teljesítményre képes. Sőt, a védőmunkája még értékesebb is lehet, mint az ütője. A tavalyi szezon első felében jól játszott nagyon, az All-Star szünet után viszont teljesen szétesett. A 2013-as szezon legnagyobb részében sérült volt, a csuklóját kellett műteni. Ha minden jól megy, akkor újra teljes erejével tud majd odasózni a labdának. Tavaly többször is nyilatkozta a szezon második felében, hogy "elfáradt" a csuklója és "nem érzi elég erősnek". Idén már bőven idő előtt elkezdett edzeni és erősíteni, meglátjuk, meglesz-e a foganatja. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi időben évről évre rosszabbul teljesít ütésben. Védelemben viszont még mindig egy szörnyeteg.

Hosszú távú szerepe: Mi más lenne? Nyolcéves szerződésének a hetedik éve lesz az idei és továbbra is ő lesz a kezdő egyesünk és az ütősor közepe körül fog ütni. McCann mellett ő a csapat legjobb erőforrása, tehát legalább a hazafutások számát növelni kéne a következő két évben. Cserének hozta a csapat Garrett Jonest, ami mindenképp jobb megoldás, mint a tavalyi "bárki játszhat egyest, ha odaállítjuk" hozzáállás. Ettől függetlenül szükség van Tex-re, nagyon is.

***

CC Sabathia

2015-ös szerepe: Inning-evő. Ászként már szinte teljesen biztos, hogy leáldozott CC csillaga, jelenleg az is kétséges, hogy képes lesz-e egyáltalán ötnaponta megbízhatóan jól teljesíteni. A térde állapota miatt csak nyolc meccsen kezdhetett tavaly. Szerencsére komolyabb műtét nélkül megúszta, sikerült kitisztítani a térdét. A bajok ott kezdődnek, hogy ha egy évvel korábbra tekintünk, láthatjuk, hogy CC egészségesen sem dobott jól 2013-ban (4.78-as ERA 211 játszma alatt). Arra most is szükség lesz, hogy Sabathia zabálja az inningeket, de az megengedhetetlen, hogy ennyi pontot hozzanak róla továbbra is. Talán erős, de legjobb esetben ő lehet az idei Hiroki Kurodánk, aki ligaátlag körüli ERA-t tesz le az asztalra és ötnaponta hoz egy megbízható kezdést.

Hosszú távú szerepe: Legalább 2017-ig itt lesz (még két év a szerződéséből + egyéves extra opció), hacsak a válla nem megy tönkre - a vállával eddig semmi baj sincs. Ha a 2013-14-es verziójából kapunk még háromévnyit, az szörnyű lenne. Azonban ha sikerül elkerülnie a sérüléseket és minél többször megadnia az esélyt a csapatnak a győzelemre, akkor még jók lehetünk vele. Fontos, hogy a strike out-, a séta- és a földre ütött labdák arányát újra vissza tudja állítani arra a szintre, ahol a sérülése előtt voltak. Akkor az idei védelem ki fogja őt húzni a csávából. Remélni tudjuk csak, hogy értékes darabja lesz a kezdő rotációnknak még 3 éven át.

***