Az élet negyven felett kezdődik ... újra

"Some people say life starts at 40; I'll sign up for that right now" - Alex Rodriguez

A szezon meccse volt eddig, hatalmas visszatéréssel. A harmadikban, mikor a Twins 5-0-ra elhúzott majdnem kikapcsoltam a gépet... jól tettem, hogy nem tettem. :D

Props John Ryan Murphy-nek is, mert az ő homerje is bitang volt, de a show-t ellopta Emánuel tegnap este.

Ez volt Alex ötödik tripla-homáros meccse (2010 óta az első), és a 62. olyan alkalom a karrierje során, hogy több hazafutást ütött egy meccsen. Brutális. Ráadásul idén már három olyan home runt ütött, ami 450 lábnál hosszabb volt - a tegnapi meccsen az első ment fel a 3rd deck-re, 452 lábnyira a home plate-től. Nála többet csak Giancarlo Stanton (7) és Joc Pederson (5) ütött ilyen messzire.

És ami még nagyon fontos, hogy Alex az öltözőben és a kispadon is kulcsszerepet tölt be. Biztatja a többieket, viccelődik mindenkivel, saját magán is tud röhögni, pep-talk-okat csinál, minden egyes (más által ütött) hazafutás vagy nagy találat után elsőként gratulál a társaknak, stb. Igazi vezéregyéniség lett belőle idén, hála az égnek.

Az pedig csak hab a tortán, hogy a médiát milyen jól kezeli. Minden nyilatkozatán hallatszik, hogy odafigyel arra, amit mond, alázattal viszonyul a játékhoz és a csapathoz, és nincsenek balhéi sem idén. Reméljük így is marad.

Amíg a pályán mutatott teljesítménye van a középpontban, addig a csapatnak is könnyebb, főleg, ha Alex továbbra is ilyen formában tud játszani.

Fun fact: a Yankees idei öt leghosszabb hazafutásából négyet A-Rod ütött.

A PlayBall blog cikke A-Rodról

A PlayBall blogon Roboter cikksorozatot indított a baseballon jelenlévő doppingolást körüljárandó. A sorozat első részében a liga  fekete bárányáról, a New York Yankees Hungary-n és itt a Jenkik Házán is többször szóba került Alex Rodriguezről van szó, nagyon velősen és részletesen.

Kíváncsi vagy az utóbbi két év drámájára, ami A-Rodot és az egész ligát övezte? Nagyon olvasmányos, terjedelmes és szórakoztató írás, mindenképp ajánlott.

http://playball.baseball.hu/2015/05/21/baseball-dopping-i-resz-a-roid-hr-660/

Amikor a történet főgonosza az ősi nemezis főhadiszállásán arat győzelmet történelmi jelentőségű ütéssel

Alex Rodriguez kapcsolata a Fenway Parkkal mindig is letagadhatatlanul viszontagságos volt. És ez nem is fog változni amíg csak világ a világ. Tavalyelőtt Mariano Rivera, tavaly pedig Derek Jeter visszavonulására is szép ceremóniát rittyentettek a bostoniak, a Kapitánynak még a nevét is hangosan skandálták, amire a mai napig sokan felhúzzák a szemöldöküket. A-Rod nem fog ilyen búcsúműsort kapni. Bár úgy tűnik, a hazai közönség nagy része megbocsátott neki - ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bombaformában kezdte az évet Alex - idegenben továbbra is kapja az ívet, a legendás Fenwayben pedig még hangosabbak lesznek a "boo"-k és a szteroidos (közel)múltra reflektáló beszólások.

A-Rod és a bostoni pálya kapcsolata közel 21 éve kezdődött, az akkor alig 18 éves feltörekvő Seattle-i tehetség itt szerezte meg első találatát. Ugorva a kétezres évek elejére, a Yankees 2003-as ALCS győzelme rommá törte a Red Sox drukkerek szívét és reményeit, aminek következtében megmentőként tekintettek Alexre és a csapatvezetés mindent megtett, hogy odacsábítsa: a helyi ikont Nomar Garciaparrát kiebrudalták, ő ezt sosem bocsátotta meg a csapatnak; ráadásul egy gigantikus csereüzlet kezdett körvonalazódni: Manny Ramirez (akit később szintén kiutáltak a városból, pedig előtte pár évvel még közönségkedvenc volt) és a fiatal dobótehetség Jon Lester ment volna Texasba A-Rodért cserébe, a játékosszövetség azonban nem engedélyezte az üzletet.

A Yankees eredetileg nem is foglalkozott volna Rodriguezzel, de a holtszezonban a 2003-as hős Aaron Boone kosarazás közben szétszakította a térdét, így a Gonosz Birodalomnak lépnie kellett. Nemcsak, hogy elhappolták Alexet a nagy rivális elől, de úgy tették ezt meg, hogy a természetes pozíciója helyett áttolták őt hármas védőnek. Innentől pedig nem csak a Yankeest utálta nagyon egész New England, hanem Alex Rodriguezt is. Sőt, neki kiemelt hely járt az utálat-pódiumon.

Vissza a Fenwaybe, 2004 nyarán a helyi csapatkapitány Jason Varitek belenyomta a kesztyűjét Alex arcába, újból beindítva a két csapat közti rossz vért. Ugyanabban az évben A-Rod lehetett volna az ALCS legértékesebb játékosa, ha máshogy alakulnak a dolgok: miután az első két meccset behúztuk New Yorkban, a széria első idegenbeli meccsén A-Rod ötször ért be, három RBI-jal zárt és vágott egy hatalmas hazafutást.

Ugyanitt 2007-ben a bostoni rajongók jelentős része szőke női maszkban zrikálta őt, miután napvilágot láttak olyan hírek, hogy egy sztriptíztáncosnővel randizik.

Egy évvel később a szezon elején (április 16-án) itt ütötte karrierje 522. home runját, ami a rivalizálás szempontjából nagy jelentőséggel bírt: az egyik valaha volt legjobb Sox játékost, Ted Williamst előzte meg az örökranglistán ezzel. És ezen a vonalon haladva még meg kell említeni, hogy ugyanitt ütötte meg '08 nyarán az 536. homárját is, amivel pedig a számunkra oly kedves Mickey Mantle-t hozta be.

A-Rod hazafutások a Fenwayben + örökranglista? Tessék, itt van még egy: 2012-ben jött karrierje 631. home runja, amivel elfoglalta az ötödik helyet, egykori csapattársát Ken Griffey Jr.-t előzve meg.

És még mindig ugyanaz a helyszín: 2013-ban, amikor a liga már eldöntötte, hogy 211 meccsre eltiltja Alexet doppingszerhasználat miatt, a bostoni dobó Ryan Dempster háromszor próbálta meg egymás után megdobni őt, mire végre negyedszerre sikerült. Undorító és gyáva módja a véleménynyilvánításnak, de ilyen a Red Sox z élet. A-Rod frappáns választ adott: vágott egy hazafutást Dumpsterről középre, majd miután körbefutotta a bázisokat és visszaért a home plate-hez, felnézett, összecsapta a tenyerét és felmutatott az égre. Pont ahogyan a helyiek egyik legnagyobb kedvence, David Ortiz szokta (vajon őt is kiutálja majd a bostoni rajongótábor néhány év múlva?). A közönség reakciója nem maradt el: hangos fújolás, bekiabálások és füttykoncert. Édes bosszú volt ez, főleg, hogy Rodriguez később még egy pontot behozott és a Yankees végül hátrányból fordítva megnyerte a meccset.

És idén májusban A-Rod újra történelmet írt Bostonban. Úgy, ahogyan csak ő tud, senki más. Több, mint 35 000 rajongó ordította, hogy "csaló", kifütyülték őt, ő pedig egyszer megsuhintotta az ütőjét és elhallgattatta őket. Csodálatos volt. Egy lézer, a Zöld Szörny fölé, vezetést - és mint kiderült győzelmet - szerezve a csapatának. Behozva Willie Mays-t az öröklista negyedik helyén, 660 hazafutással és behozva Reggie Jacksont is, lévén mindketten 25 homárnál tartanak a Fenway-ben.

Ezzel a hazafutással együtt 134 találatnál és 106 strike outnál tart a Fenway Parkban, mindkét mutató a legtöbb azon stadionok közül, ahol csak vendégként lépett pályára.

Igen, bevallottan többször is szteroidhoz nyúlt karrierje során. Hozott rossz döntéseket, de messze nem ő volt az egyetlen. A ligának kellett egy főgonosz és az egykori legifjabb királyfi épp megfelelő lett erre a szerepre. Alex pedig úgy tűnik, lubickol ebben a szerepben. A Yankeesnek pedig idén (is) szüksége van idén egy jól ütő Alex Rodriguezre, ez bebizonyosodott már most.

Lehet őt utálni vagy szeretni, de 660 hazafutás magáért beszél. Én pedig csak hátradőlök és tovább figyelem A-Rod és a Fenway Park kapcsolatát, mert ez egy örökké hálás téma.

A PlayBall blog a napokban publikál egy terjedelmes, olvasmányos cikket Alex Rodriguez viszontagságos karrierjéről. A cikk linkje innen is elérhető lesz majd.

Remény(kedés)

Elérkezett a szezon első meccse. A Yanks a Toronto ellen kezdi meg a 113. szezonját, ez lesz a harmadik alkalom, hogy nyitónapon csapunk össze a kanadaiakkal. Az előző kettőt (2003 és 2008) egyaránt nyertük, reméljük ez a sorozat folytatódik.

Továbbá azt is reméljük, hogy egy másik sorozat megszakad. Az utóbbi három szezonban (és az új Yankee Stadium felavatása óta hatból ötször) a Yankees vereséget szenvedett az első meccsen.

AZ ÚJ ÉRA

Ez lesz az első év a Jeter nélküli érában, akiben eddig nem realizálódott a dolog, annak valószínűleg a mai napon fog teljes erővel a szívébe markolni a jól megszokott 2-es szám hiánya a beállós poszton. Vajh mit hoz majd az új korszak? Lesz-e olyan sikeres, mint az előző? Felér majd bármelyik múltbéli dinasztiához? Reméljük. Elsőre egy rájátszásszereplés kielégítő lenne.

#BEL13VE & #FORG1V3

Alex Rodriguez ma visszatér a Yankee Stadium-ba. Majd két év kihagyás után mire számíthatunk tőle? Tudja tartani a tavaszi formáját? Arra persze a legvadabb álmainkban sem gondolhatunk, hogy újból 2007-es számokat produkál, de ha stabilan jó teljesítményt nyújtana, az nagy segítség lenne a csapatnak... és a saját ügyének is. Mindenesetre reméljük a legjobbakat vele kapcsolatban ... is.

TANAKA TIME

A tavalyi bemutatkozás király volt, egészen a sérülésig. Azóta akárhányszor szóba kerül Masahiro neve, mindig előjön az aggodalom a Yanks drukkerekből, hogy vajon a könyöke bírni fogja-e? Tanaka a minap azt nyilatkozta, hogy kicsit visszavesz idén és nem erőből próbálja meg megoldani a párharcait, mint tavaly sokszor. CC Sabathia - akinek meg a térde a kérdéses - hat szezonon keresztül volt az Opening Day kezdődobója, ezt a sorozatot szakítja meg Tanaka. Az első dobás tehát az övé, de vajon végig bírja-e a szezont? Csak reménykedni tudunk benne.

ZÁRÓRA

Avagy Girardi leoldozza a láncról a nyolcadik-kilencedik inninges kétfejű szörnyeteget Dellin Betances és Andrew Miller személyében. Ha mindketten a tavalyi formájukat hozzák, akkor elég istenes helyzetben lesz a Yankees minden egyes előny tudatában a meccsek végén. Az más kérdés, hogy a closer-kedést még egyikük sem gyakorolta túl sokat - egy-egy mentésük van karrierjük során -, így a legnagyobb kérdőjel, hogy vajon az utolsó inning és az azzal járó nyomás vajon nyomot hagy-e bennük. Reméljük nem.

AZ ÜTŐSOR SZÍVE

A Beltrán-Teixeira-Rodriguez-McCann kvartett adós a jó teljesítménnyel (A-Rod helyzete azért kicsit más a többiekhez képest). Ha ők összeszedik magukat és legalább jó power mutatókat hoznak, akkor jó szezonnak nézhetünk elébe. Stephen Drew pedig ha csak a tavaszi formáját tudja tartani már elégedettek leszünk. Ami valahol szomorú. Remélhetőleg közelebb lesz a 2013-as formájához, mint a tavalyihoz.

Repül a, repül a...

A-Rod is back! :)



És Slade is vágott egyet a meccs végén, ami külön jó.

A-Rod visszatért!

Majd' 18 hónap telt el, mióta Alex Rodriguez utoljára hivatalos baseballmeccsen vett részt, tegnap azonban ismét pályára léphetett, kijelölt ütőként. A fogadtatása ugyanolyan volt, mint az elmúlt néhány évben a hazai meccseken mindig: nagyrészt taps, vegyítve némi "boo"-val és kifütyüléssel. Valószínűleg ugyanez lesz a helyzet az alapszakasz hazai mérkőzésein is - az, hogy idegenben mit fog majd kapni a nézőktől az már más kérdés -, kivéve ha valami nagyot robbant (akkor nőni fog a taps és biztatás aránya), vagy nagyon gyengén játszik (ez esetben értelemszerűen a zrikálók száma lesz túlnyomó többségben).

A-Rod az első ütéshez állásból sikeresen bázisra jutott egy találattal, bevallom nagyon örültem neki. És annak is, hogy azonnal sokkal több tapsot lehetett hallani. Csakúgy, mint a hatodikban, mikor egy séta után ismét bázisra került. Ekkor lecserélték és a közönség (majd' 10 000 ember) nagy része megtapsolta őt.

Az biztos, hogy Alexnek nagyon sok bizonyítani valója van, az is biztos, hogy kapni fogja az ívet (elsősorban a média által) egész szezonban és árgus szemekkel fogják nézni, hogy mikor hibázik. Mindenesetre én drukkolok neki.

A 2015-ös keret - 3. rész

A kiegészítőemberektől és prospect-ektől eljutunk szépen, lassan a kezdőkig és azokig a játékosokig, akik az idei évben is kulcsszerephez jutnak majd.

Tyler Austin

2015-ös szerepe: Talán ötödik számú külső védő, ha sikerül megelőznie az előző részben tárgyalt Ramon Florest ÉS sikerül egészségesnek maradnia. Austin előző két évét megkeserítette egy csuklósérülés, valamint egy térdhajlítóizom-húzódás is. Ezek előtt és után viszont nagyon durva számokat hozott: .302/.355/.487-es átlagai voltak (ütőátlag/bázisra kerülési átlag/súlyozott ütőátlag) a szezon utolsó két hónapjában, miután felépült. Az Arizonai Őszi Ligában pedig még jobban teljesített. A szezont AAA-ban fogja kezdeni, de könnyen lehet, hogy év közben New Yorkban is találkozhatunk vele.

Hosszú távú szerepe: A játékosmegfigyelők egyöntetű véleménye, hogy egy hasznos, átlagon felüli MLB játékos válhat belőle, bár a sztárpotenciál nincs meg benne. Valószínűleg jobbkülsős lesz majd, ha felkerül - a karja is erős és még mindig Beltrán tűnik a gyenge pontnak az outfield-ünkön. A negyvenes keret játékosai közül Austinnak van talán a legtöbb esélye, hogy felkerüljön a csapatba és ott is maradjon. Ha egészséges marad, akkor 2016-ra már kiharcolhatja magának az állandó helyet (RF-1B-DH posztokon). Reméljük, hogy a jó ütőteljesítményt át tudja ültetni az MLB-be is.

***

Bryan Mitchell

2015-ös szerepe: Hatodik kezdődobó-szerű szerep vár rá. Tavaly debütált a nagyok között és nem is volt rossz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy idén robbantani fog, de az elvárható, hogy továbbra is megbízható legyen. Lehet, hogy megkaparintja az utolsó bullpen helyet a tavaszi edzőtábor során, de esélyesebb, hogy Scrantonban kezdi a szezont, így kellőképpen be lesz melegítve a karja, ha be kell ugrani a nagyok közé. Kezdőink sérülékenysége az utóbbi évben azt vetíti előre, hogy sokat fogjuk látni Mitchell-t a Yankees dombján.

Hosszú távú szerepe: Negyedik-ötödik számú kezdő. Még csak 23 éves és sokkal jobb, mint ugyanennyi évesen Shane Greene volt, akit láttunk, hogy milyen jól mutatkozott be tavaly. Még csiszolódnia kell, alapjáraton egy jó gyorslabdával és csavarttal operál, ráadásul zabálni tudja az inning-eket. Kiforrottan nagyon hasznos tagja lehet a Yankeesnek. Szerencsére rengeteg munkát is fektet a fejlődésbe: bemutatkozása óta a sétáinak a százalékát sikerült 13,6%-ról (Low-A ligában frissen draftoltként) 8,9%-ra (AAA tavaly) lefaragni. Csak így tovább, mert idén is és a jövőben is szükségünk lehet rá a dombon.

***

Gary Sanchez

2015-ös szerepe: Szeptemberben felhozhatjuk őt a kötelező keretbővítéskor, amolyan extra catcher-ként vészhelyzetekre. Ahhoz viszont sok mindennek el kéne romlania, hogy sok időt töltsön a Jenki home plate mögött. Idén a RailRiders (AAA) mindennapos kezdője, ahol lesz elég lehetősége támadásban és védekezésben is fejlődnie. Az mindenesetre elég biztató, hogy az elmúlt két szezonban a bázist lopni próbálók 42%-át kiejtette.

Hosszú távú szerepe: Ütő, ütő, ütő! Támadásban nagy szükség lesz rá. Kívánjuk neki, hogy elég jó legyen majd elkapónak is a nagy ligában, de ha nem, akkor átneveljük 1B-re vagy kifejezetten kijelölt ütőnek. A Baseball America pár hete az ötödik legjobb prospect-ként listázta őt a Yankeesnél, ezt írva róla: "Éveken keresztül benne lehet egy legalább .280-as ütőátlag és 20-25 homerun." Úgy legyen. Mitchell-hez hasonlóan ő is folyamatosan fejlődik, Low-A osztályban még 25%-os strike out százaléka volt (minden 4. ütéshez állása K lett), amit AA-ban már 18,2%-ra csökkentett. A karja nagyon erős, ezt mind ütésben, mind védelemben kamatoztathatja. Még csak 22 éves, tehát van ideje fejlődni.

Sajnos azonban az is benne van, hogy Jesus Monteróhoz hasonlóan ő is cserealappá válik majd - ha a Yankees nem lesz megelégedve a munkájával a plate mögött.

***

Iván Nova

2015-ös szerepe: Elsődlegesen a teljes felépülés. Tavaly április végén "Tommy John" műtétje volt, május végére-június elejére tehető a visszatérése idén. Szerencsére nem volt semmilyen kedvezőtlen fordulat a felépülése során. Mihelyt újra 100%-os lesz, visszatérhet a kezdő rotációba.

Hosszú távú szerepe: Jövőre szintén a kezdő ötösben, 2016 végén azonban lejár a szerződése. Hogy mi lesz vele ekkor, csak tippelni lehet. Egyelőre nem sikerült az igazi arcát megmutatnia, hol ászként dob meccseken keresztül, hol le kell küldeni AAA-ba, mert nem megy neki. Ha egészségesen stabilan jó teljesítményt fog nyújtani az idei és jövő évi szezonban, akkor a csapat lekötheti őt sok évre is akár.

***

Adam Warren

2015-ös szerepe: Eredetileg azt írtam volna, hogy megbízható eleme lesz a bullpennek, csakúgy, mint tavaly. Viszont ma jött a hír, hogy a csapat a tavaszi edzőtáborban Warrent és Esmil Rogerst is kezdődobóként hívta meg. Tehát úgy tűnik, annak ellenére, hogy egy-inninges cseredobónak tökéletesen bevált (el bírja ereszteni a gyorslabdáját, nem kell tartalékolnia az erejével), a csapat továbbra is kezdőként (is) számol vele. Azért én nem lepődnék meg, ha a szezon során visszakerülne a bullpenbe. Ott persze nem csak egy, hanem akár három játszmára is a kezébe lehet adni a labdát.

Hosszú távú szerepe: Ugyanez. Megbízható cseredobó és alkalmi kezdő. Ahányszor csak lesérül egy dobónk a rotációból, Warren neve mindig fel fog jönni helyettesként. 2018 végéig nem lesz szabadügynök, így még sokáig láthatjuk őt a csapatban.

***

John Ryan Murphy

2015-ös szerepe: Csere elkapó. A csapat a holtszezon során megvált Francisco Cervellitől, hogy helyet csináljon Murphy-nek. Tavasszal azért harcolnia kell a helyért, de az eddigi tapasztalatok alapján Austin Romine és a többiek nem valószínű, hogy bekavarnának neki.

Hosszú távú szerepe: Talán kezdő elkapó. Hogy a Yankeesnél, vagy sem, az már más kérdés. Fiatal catcher, jól üt és jól is védekezik, bármikor elcserélheti őt a csapat. Egyelőre persze ez a veszély nem fenyeget. Az út mindenesetre ott van előtte: McCann szerződéséből még négy év van hátra, jövő hónapban lesz 31 éves és már most rengeteg végigguggolt inning van a lábaiban (22 éves kora óta kezdő catcher a nagyok közt). Előbb utóbb csökkenteni kell McCann terhelését - játszatni őt egyesen és kijelölt ütőként, pihentetni a padon, stb. - és itt jön képbe Murphy. Ha addig jó formát nyújt csereként és fejlődik, akkor a csapat örömmel adhatja majd neki a McCann-en megspórolt ütéshez állásokat. Ugyanakkor ott van az előbb említett Gary Sanchez, aki idén már Scrantonban lesz végig, tehát kopogtat az MLB ajtaján. Támadásban messze jobb JRM-nél, de a védekezés Murphy felé billenti a mérleg nyelvét - a Yankees pedig tudjuk, hogy jobban szereti a védekező elkapókat. Hosszú távon ez az ő malmára hajthatja a vizet. Az elkövetkezendő években viszont még csak csere lehet McCann mögött.

***

Carlos Beltrán

2015-ös szerepe: Kezdő jobbkülsős és az ütősor középső részén ütő - remélhetőleg. Mindenekelőtt az utóbbi a lényeg. Védelemben nem várunk tőle sokat és nem is fog sokat nyújtani, ha szoros meccs van, akkor az utolsó játszmákat valószínűleg Chris Young fogja játszani Beltrán helyett. A legfontosabb az, hogy Carlos üssön! Az átlagát is össze kell kapnia és a hazafutások számát is fel kell tornáznia. Tavaly ugye egy csontdarabot távolítottak el a könyökéből, a szezon nagy részében az zavarta őt. Szezon elején jól kezdett, de amikor a karja fájni kezdett, teljesen súlytalanná vált a jelenléte az ütősorban. Reméljük, hogy az egészséges könyök = zúzós Beltrán.

 

Hosszú távú szerepe: Még két év van a szerződéséből, sokat keres (30 millió dollár), így szokjatok hozzá a látványához. Joe Girardié a megtisztelő feladat, hogy elossza a DH ütési lehetőségeket A-Rod, Beltrán és a többiek között, amit megkönnyíthet az a tény, hogy mostanában sok a sérülés... Beltrán feladata továbbra is az ütés lesz idén is, jövőre is, azután is. Ha a plate-nél nem tud teljesíteni, akkor elég kidobott pénz szaga lesz a szerződésének.

***

Alex Rodriguez

2015-ös szerepe: DH elsődlegesen. A teljesítményétől és a sérülésektől függően védelemben is a pályára kerülhet később. A csapat egyértelművé tette, hogy Alexnek ki kell érdemelnie a játékidőt és be kell bizonyítania, hogy továbbra is képes teljesíteni a nagyok között. Télen ugye hármason és kijelölt ütő poszton is bebiztosította magát a Yanks, ami azt mutatja, hogy nem számítanak sokra A-Rodtól. Ugyanakkor rengeteget fizetnek neki és szeretnének kapni valamit a pénzükért.

Hosszú távú szerepe: Sajnos valószínűleg ugyanez. Az elkövetkezendő három évre még 64 millió dollárral tartozik neki a csapat (mindig meghal a lelkem egy darabja, ahányszor csak meglátom ezt) plusz az esetleges home run rekordokért is 6-6 millióval - és az első ilyenhez csak 6 homárra van szüksége Alexnek. A Yankees pedig valószínűleg nem fogja kitenni A-Rod szűrét és lenyelni ezt az összeget, amíg van rá esély, hogy a pénz nagy részét megmentheti - a) ha Rodriguez lesérül -> biztosítás; b) ha Rodriguez megint kokszol -> eltiltás. A legjobb persze az lenne, ha Alex kellőképp jól ütne (arra senki se számítson, hogy a legjobb éveit fogja idézni a közeljövőben) és maradhat kezdő kijelölt ütőként és alkalmi hármas védőként.

***

Mark Teixeira

2015-ös szerepe: Kezdő egyes védő és erős ütő az ütősor közepén. Beltránnal ellentétben Tex mind ütésben, mind védelemben kiemelkedő teljesítményre képes. Sőt, a védőmunkája még értékesebb is lehet, mint az ütője. A tavalyi szezon első felében jól játszott nagyon, az All-Star szünet után viszont teljesen szétesett. A 2013-as szezon legnagyobb részében sérült volt, a csuklóját kellett műteni. Ha minden jól megy, akkor újra teljes erejével tud majd odasózni a labdának. Tavaly többször is nyilatkozta a szezon második felében, hogy "elfáradt" a csuklója és "nem érzi elég erősnek". Idén már bőven idő előtt elkezdett edzeni és erősíteni, meglátjuk, meglesz-e a foganatja. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi időben évről évre rosszabbul teljesít ütésben. Védelemben viszont még mindig egy szörnyeteg.

Hosszú távú szerepe: Mi más lenne? Nyolcéves szerződésének a hetedik éve lesz az idei és továbbra is ő lesz a kezdő egyesünk és az ütősor közepe körül fog ütni. McCann mellett ő a csapat legjobb erőforrása, tehát legalább a hazafutások számát növelni kéne a következő két évben. Cserének hozta a csapat Garrett Jonest, ami mindenképp jobb megoldás, mint a tavalyi "bárki játszhat egyest, ha odaállítjuk" hozzáállás. Ettől függetlenül szükség van Tex-re, nagyon is.

***

CC Sabathia

2015-ös szerepe: Inning-evő. Ászként már szinte teljesen biztos, hogy leáldozott CC csillaga, jelenleg az is kétséges, hogy képes lesz-e egyáltalán ötnaponta megbízhatóan jól teljesíteni. A térde állapota miatt csak nyolc meccsen kezdhetett tavaly. Szerencsére komolyabb műtét nélkül megúszta, sikerült kitisztítani a térdét. A bajok ott kezdődnek, hogy ha egy évvel korábbra tekintünk, láthatjuk, hogy CC egészségesen sem dobott jól 2013-ban (4.78-as ERA 211 játszma alatt). Arra most is szükség lesz, hogy Sabathia zabálja az inningeket, de az megengedhetetlen, hogy ennyi pontot hozzanak róla továbbra is. Talán erős, de legjobb esetben ő lehet az idei Hiroki Kurodánk, aki ligaátlag körüli ERA-t tesz le az asztalra és ötnaponta hoz egy megbízható kezdést.

Hosszú távú szerepe: Legalább 2017-ig itt lesz (még két év a szerződéséből + egyéves extra opció), hacsak a válla nem megy tönkre - a vállával eddig semmi baj sincs. Ha a 2013-14-es verziójából kapunk még háromévnyit, az szörnyű lenne. Azonban ha sikerül elkerülnie a sérüléseket és minél többször megadnia az esélyt a csapatnak a győzelemre, akkor még jók lehetünk vele. Fontos, hogy a strike out-, a séta- és a földre ütött labdák arányát újra vissza tudja állítani arra a szintre, ahol a sérülése előtt voltak. Akkor az idei védelem ki fogja őt húzni a csávából. Remélni tudjuk csak, hogy értékes darabja lesz a kezdő rotációnknak még 3 éven át.

***