Joe Torre és az emlékek

 Akivel és ahol minden elkezdődött húsz évvel ezelőtt. Joe Torre és a Yankees tampai edzőpályájának kispadja. :) #legyenújra1996

Joe Torre (@therealjoetorre) által közzétett fénykép, 2016. Febr 23., 12:59 PST

A jó öreg Berra jógi tanítása

A munkahelyemen futottam bele ebbe a gyöngyszembe. Egyik kolléganőmnek ilyen idézetes/motivációs naptára van, amelyben minden hétre van valami kedves kép plusz egy magasröptű idézet hozzá.

November első hetéhez konkrétan ez:

Természetesen az idézett Berra Jógi nem más, mint a nemrég elhunyt Yankees legenda, Yogi Berra, csak a naptár készítője lusta volt utánajárni a forrásnak. Így került egy yogiizmus bele egy magyar naptárba. :)

Eredetileg egyébként így hangzik:
"If you don't know where you are going, you'll end up someplace else."

Nagyon mély... :D

Andrew Miller az év cseredobója!

A szerkesztőségi díjazásunktól megihletve az MLB is elkezdte kiosztogatni az éves díjait, mindjárt két Jenki-illetésű győztessel.

Az idei év Mariano Rivera Díj (legjobb American League cseredobó) győztese: 

ANDREW MILLER

Miller idén vált teljes munkaidős záródobóvá és kapásból 36 mentéssel vezette (holtversenyben) az egész Amerikai Ligát. 1.90-es ERA-t tudhatott magáénak a szezon végére, 61.2 inning alatt és a vele farkasszemet néző ütők majdnem 41%-át strike outtal küldte vissza a kispadra. A szezon végére kereken 100 K-t hozott össze.

"Szerencsés voltam. A Yankees a legjobb szervezet, amit csak találhat az ember. A reputációjuk kifogástalan. Még csak soha nem is álmodtam arról, hogy lehetőséget kaphatok arra, hogy itt játsszak. Ez hihetetlen megtiszteltetés, olyasmi, amire nem is gondoltam álmaimban sem. Hogy bármivel kapcsolatba kerüljek, amit Mariano neve fémjelez, ez valószínűleg több, mint amit megérdemlek. Senkinek sincs jobb híre a pályán és azon kívül sem, mint neki. Ez nagy dolog, örülök a díjnak." - nyilatkozta Miller a sajtótájékoztatón.

Többek között a szezon egyik (hacsak nem A) legnagyobb out-ját köszönhettük Millernek: kiélezett szituációban a csoport rivális Blue Jays ellen, akik ráadásul ekkor 11 meccses győzelmi szériában voltak. Miller vs. a mindig veszélyes Tulowitzki. A videó végén látható a 'dobásról-dobásra' rész, azt mindenképp érdemes végignézni, micsoda csata volt ez kettőjük között. Tizenkét dobásos párbaj, EPIC! Ezzel a győzelemmel mellesleg a Yanks visszahódította (egy rövid időre) az első helyet Keleten.

***

A Nemzeti Ligában pedig egy Yankees nevelés, Mark Melancon lett a legjobb cseredobó, neki is jár a gratuláció!

Az idei év Trevor Hoffman Díj (legjobb National League cseredobó) győztese: 

Mark Melancon (PIT)

A 2015-ös szezon Yankee díjai

A New York Yankees Hungary szerkesztőségében úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy éves díjkiosztót a csapatról, azaz leírjuk röviden, hogy néhány kategóriákban szerintünk melyik Yankee volt a legjobb vagy épp a legrosszabb.

Ezek a kategóriák pedig:

MVP - a csapat legértékesebb, legjobb játékosa

Cy Young Award - a legjobb dobó (kezdő, vagy csere egyaránt lehetett)

Legjobb Relief Pitcher - a legjobb cseredobó

Rookie of the Year - az év újonca

Citromdíj - az elnevezés magáért beszél

Az év Pozitív Meglepetése

Az év Negatív Meglepetése

Comeback Player - az év visszatérő játékosa

Íme a díjaink, kis leírással mellékelve:

B:

MVP: Alex Rodriguez

Teixeira sérülése után nincs más választás. Az év végét leszámítva kiválóan ütött, MLB all-time listákon masírozott felfelé, és még a viselkedésével is pozitívan tűnt ki. Igazi csapatjátékos volt idén, aki még mindig meg tud csillantani ezt-azt kivételes tudásából.

Cy Young Award: Nathan Eovaldi

Nehéz döntés, mert idén senkit nem éreztem kimagaslónak. Eovaldi-nak volt egy nagyon jó sorozata a nyáron, kár, hogy jött a sérülés. Inkább megelőlegezett bizalom ez most, de tetszett, ahogy fejlődni tudott a szezon során, nagyon bizakodó vagyok vele kapcsolatban. Kíváncsian várom, hogy még több közös munka után, még mit hoz majd ki belőle a dobóedzőnk.

Reliever of the Year: Andrew Miller

Betances a végére elfogyott, nála viszont nem emlékszem nagy kiingásra. Végig kiválóan dobott, simán pótolta Robertsont. A Tulowitzki elleni párharca a szezon egyik fénypontja, és a legritkább esetben kellett csak izgulni, ha ő érkezett a dobódombra.

Rookie of the Year: Greg Bird

Rá esett a választásom, mert impresszív teljesítményt nyújtott. Nem csak a hazafutások, hanem az ütéseknél mutatott magatartása is nagyon tetszett. Nyugodt, jó a szeme, újonchoz képest igen meggyőző volt. Akkor sem ijednék meg, ha már a következő szezontól ő lenne a kezdő egyes, bár minden bizonnyal jót tesz majd neki az, hogy Tex egy évet még velünk van. Védekezésben még fejlődnie kell.

Citromdíj: Chris Capuano

Drew és közte kellett döntenem, végül Capuano "nyerte" a díjat. Drew legalább védekezésben jó volt és vágott egy rakás hazafutást. Capuano viszont nagy nulla volt, semmi, nada, zilch. Értettem, miért kapott szerződést, de idén teljesen szétesett.  Fel kellett volna zabálnia egy csomó inninget, ehelyett 40.2-t tudott csak végigdobni. Semmi keresnivalója nem volt a csapatban idén. Viszlát, Chris!

Az év pozitív meglepetése: Chris Young

Igen, tudom, hogy tavaly év végén a varrást is leütötte a labdákról, de azt hittem, hogy ezt nem fogja tudni megismételni. Azért kapott szerződést, hogy büntesse a balos dobókat, és ezt is csinálta. Számomra a vártnál sokkal jobban. Védekezésben is megbízható volt, amit kellett, megtette, és még jókora pluszt is hozzárakott.

Az év negatív meglepetése: Jacoby Ellsbury

Sok indoklásra nem szorul. Nem ezért kapott 7 éves szerződést, a sérülése kettétörte ezt a szezont. Attól nem félek, hogy jövőre is ilyen karcsú teljesítménnyel rukkol majd elő, de az idei szezonban ő volt az egyik leggyengébb állandó kezdő. Leadoff ütőként ennél sokkal-sokkal több kell, de meglepődnék, ha jövőre is ebben a kategóriában jelenne meg a neve.

Comeback Player of the Year: Alex Rodriguez

Ki más? Azt hiszem ezt indokolni sem kell. Persze Teixeira is jól tért vissza, de érzésem szerint A-Rod-tól még kevesebbet vártak a szezon előtt. Jövőre ismételnie kell, mert különben wild card sem lesz.

***

DS!:

MVP:  Alex Rodriguez

Nélküle a Yanks biztosan nem jutott volna a rájátszás közelébe sem. A szezon előtt a legtöbben lesajnálva legyintettek és semmit sem vártak tőle, ehhez képest nélkülözhetetlen eleme lett a csapatnak ütésben. 33 hazafuás, 86 RBI, szezon közben elért mérföldkövek: 3000 találat, 2000 pont, 2000 RBI, Willie Mays megelőzése...

És a csapat vezéregyénisége is volt a pálya mellett. Elöl járt a bíztatásban, külön foglalkozott Didi Gregorius-szal, tüzelte a csapattársakat. Nálam egyértelműen ő a csapat legértékesebbje idén.

Cy Young Award: Masahiro Tanaka

Hiába kellett ismét sérült listára tenni őt, így is összehozott 139 strikeout-ot a szezon során. A 0.99-es WHIP-je pedig a legjobb volt az egész Amerikai Ligában (min. 150 dobott inning után). Nem mellesleg Russ Ford 1910-es szezonja óta senkinek sem volt ilyen alacsony a WHIP-je.

Plusz Tanaka K/BB rátája 5.71 volt, ami az 5. legjobb az AL kezdődobók között.

Reliever of the Year: Dellin Betances

Újabb domináns szezon, újabb All-Star csapatba kerülés, újabb ütőkkel szembeni kegyetlen bánásmód. 131 strikeout, 1.50-es ERA. A szezon végére Dellin kicsit elvesztette a strike zónát, de így is rendre kijött a csávából. Még sok ilyen szezont!

Rookie of the Year: Luis Severino és Greg Bird

Nem tudtam dönteni.

Severino higgadtsága, önbizalma megsüvegelendő, dobásainak választéka pedig már most gyilkos kombinációkat eredményezett. 11 start alatt 2.89-es ERA és egy rossz Toronto elleni meccs kivételével mindig megbízható és jó volt a dombon. Ráadásul a botrányosra sikerült derbi utáni következő találkozáskor fantasztikus meccset hozott ugyanazon Blue Jays ellen. Ha több lehetőséget kapott volna idén - és természetesen ugyanilyen formában dobott volna végig -, akkor most az ő nevét láthatnátok a Cy résznél is részemről. Na majd jövőre!

Bird pedig azért van itt, mert nem is volt eredetileg tervbe véve, hogy ő idén felkerül a nagy csapatba. Ehhez képest Mark Teixeira sérülése miatt Bird lett a kezdő egyes védőnk, ami kimeríti a mélyvízbe dobás fogalmát. Természetesen sem ütésben, sem védekezésben sem érhetett még fel Tex-hez, de nagyszerűen helytállt. 31 RBI, 11 hazafutás, .261/.343/.529-es átlagok ilyen szituációban - wow.

Citromdíj: Iván Nova

Nova mindig is híresen hullámzó teljesítményt nyújtott, ami sajnos a Tommy John műtét után visszatérve még jobban kiütközött. És legnagyobb bánatunkra a hullámvölgyek voltak többségben. Amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte milyen volt az idei szezonja, annyit felelt: "Rossz". És én sem tudok nem egyetérteni vele: 11 vereség, 5.07-es ERA, csak 63 K és 33 BB. Legutóbb, mikor egy Yanks kezdő ilyen számokat produkált, a következő szezonban már máshol dobott. Én szeretem nagyon Novát, remélem, hogy össze tudja magát szedni.

Az év pozitív meglepetése: Carlos Beltrán

Nem voltam nagy híve annak, hogy idehoztuk őt a Bronxba és idén áprilisban mindent megtett azért, hogy ne változzon meg tavaly óta a véleményem erről. Fogalma nem volt ütésben, lassú és béna volt védekezésben. Aztán valami történt és a szezon végére a legjobb ütőjátékosunkká vált. Amikor a csapatnak már egyáltalán nem ment, Carlito akkor is hozzá tudott még tenni, fontos győzelmekhez hozzásegítve a többieket. Nem mellesleg a legtöbb duplát ő ütötte a Yankeesben idén: 34-et.

Az év negatív meglepetése: Jacoby Ellsbury

Lehet, hogy nem ő volt a legrosszabb játékosa a csapatnak (sőt, biztos), de a sérüléséből visszatérve iszonyatos szezont produkált. Sokkal többre számítottam tőle, a szezon első felében pedig úgy is játszott, ahogyan elvárható volt. Aztán lesérült és onnantól lemondhattunk róla. A szezon végére már annyira megbízhatatlanul ütött, hogy a Wild Card meccs kezdőjéből is kimaradt.

Comeback Player of the Year: Alex Rodriguez

Lásd még: MVP. Alex komoly sérülés, műtétek és egy teljes szezonos eltiltás után térhetett vissza, ellenséges légkörbe, ahol a rajongóktól kezdve a ligán keresztül az újságírókkal bezárólag folyamatosan mindenki azt figyelte, hogy mikor fog újból elbukni, vagy annyira rosszul teljesíteni, hogy a csapat megváljon tőle. Ehhez képest A-Rod a pályán és a pályán kívül is megállta a helyét - jól ütött, jó csapattárs volt és a médiát is (helyzethez mérten) tökéletesen kezelte. Az év eleji kekeckedés óta oda jutottunk, hogy a baseball-rájátszás utolsó felvonásaihoz Alexet kérte fel a FOX csatorna szakérteni. Az MVP cím mellett így nálam az év visszatérője díjat is megkapja A-Rod.

***

Joci:

MVP: Dellin Betances

Év közben ezt a díjat egyértelműen Mark Teixeirának adtam volna, azonban a sérülésének köszönhetően kilőtte magát a versenyből a veterán 1B. A-Rodnak sem akartam adni, mert mégiscsak egy DH-ról beszélünk, aki a szezon vége felé teljesen kihűlt. A választás így Dellinre esett, aki tavalyhoz hasonlóan ismét All-Star formában dominálta végig az ütőket egész évben.

Cy Young Award: Dellin Betances

Kénytelen voltam ezt a díjat is Betancesnek adni, ugyanis egyik kezdődobónk sem érdemli meg úgy igazán. Tanakán gondolkodtam, de aztán eszembe jutott, hogy annyira nem volt kiemelkedő annyi pénzért amennyit keres és még a fránya sérülésekkel is bajlódott egész évben. Dellinnek is volt pár betlije, azonban ezeket leszámítva teljesen üthetetlen volt. Alapból ugye a 8. inning volt az övé, de Miller hiányában a closer szerep is könnyedén ment neki. Reméljük, még sokáig élvezhetjük a játékát.

Reliever of the Year: Andrew Miller

Minden elismerést nem gyűjthet be Betances, így a választásom Andrew Millerre esett, a bullpenünk másik ékkövére. Ezt a duót aztán érdemes volt nézni egész évben. Millernek magasra volt téve a léc, a jenki szurkolók ugyanis hozzá vannak szokva a minőségi záró dobókhoz. Andrew nem is okozott nekünk csalódást, összesen kétszer adta csak el az előnyt egész évben. Remek igazolás volt.

Rookie of the Year: Luis Severino

A Bird vs Severino csatát nálam a dobó nyerte. A trade deadline után felhívott Sevy úgy kellett a rotációnknak, mint egy falat kenyér. Néha beleszaladt persze ő is a késbe, de amit láttunk tőle a szezon második felében az engem teljesen meggyőzött, hogy jövőre igen előkelő helye lesz majd a rotációban és ehhez teljesítmény is fog párosulni. Bocsi Birdie.

Citromdíj: CC Sabathia

A legrosszabb kezdőnk, aki ráadásul nem 3 krajcárért hozta ezt a nulla teljesítményt. Pár jó kezdése volt, de mi nem ezért fizetünk neki évi 23 millió dollárt. A gyenge produkciója mellett a sérülések is hátráltatták, valamint emlékezhetünk a torontói balhéjára is. Év végén pedig kibukott a betegsége is, amihez viszont sok erőt és kitartást kívánok neki, hogy legyőzze!

Az év pozitív meglepetése: Didi Gregorius

A srácok tudják, hogy mennyire szidtam Didit év elején. Aztán ez szépen lassan megváltozott. Egy teljesen kutyaütő védelmi hibákat halmozó játékosból egy igen frankó shortstop kerekedett ki év végére. Az ütőátlagát is feltornázta, az errorok is elmaradtak és szépen lassan sikerült felvennie a New York-i ritmust. A határ a csillagos ég, tessék csak így tovább fejlődni Sir Gregorius.

Az év negatív meglepetése: Jacoby Ellsbury

Pedig annyira jól játszottál Ells a sérülésedig. Aztán visszatértél és mintha elfelejtetted volna, hogyan kell játszani ezt a sportot. Olyan gyengén teljesítettél, hogy a wildcard meccsen nem volt helyed a kezdőcsapatban. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. Pedig rád sem két fityinget költött a vezetésünk. (És fantasyban is nagyon elöl draftoltalak!!!!!)

Comeback Player of the Year: Alex Rodriguez

Ennek a díjnak a nyertese teljesen egyértelmű, A-Rod visszajött és csak úgy szórta a hazafutásokat. Sajnos a pályán már nem tud játszani, valamit 100%-os sebességgel sem tud futni, de legalább bele tud kardozni a labdába, amit jó messzire repít.

***

Adam:

MVP: Alex Rodriguez

Egyértelműen ő volt az év legjobb játékosa. Amellett, hogy szép eredményeket ért el, rengeteg rekordot megdöntött és a csapat igazi vezéréve vált! A fiatalokat a vállára vette és segített nekik a beilleszkedésben. Persze mondhatjuk rá, hogy kompenzálni akar és kicsit túlságosan be akarja bizonyítani az őt ért kritikák ellentétét de akkor is szép volt látni, hogy a csapat élére állt! Így tovább Alex!

Cy Young Award: Dellin Betances

Mivel egyik kezdődobó sem ütötte meg a Cy-mércét ezért a bullpenünk legjobbja kapja tőlem a díjat! Lehet mondani, hogy év végére kihűlt és betlizett párszor de rengeteg meccset miatta nyertünk meg, a legrosszabb helyzetekben is higgadt tudott maradni és csak meg kell nézni, hogy hány K-val ajándékozta meg ellenfeleit!

Reliever of the Year: Andrew Miller

Miller elég szépen bevált záró dobóként és feledtetni tudta DRob elvesztését. Dellin-nel szép párost alkottak a meccsek végén. Reméljük kitart ez a formája évekig!

Rookie of the Year: Greg Bird

Nagyon szép kis rookie banda jött össze aminek én nagyon örülök. Jó látni, hogy kezdik átvenni a veteránok helyét és elég szépen is teljesítenek! Birdy a védelemben és az ütésekben is hozta a tőle elvárt számokat (sőőőt). Tex után mindenképp ő lesz a jövő 1es védője!

Citromdíj: Chris Capuano

Ide sok mindenkit írhattam volna de Capuano "győzedelmeskedett". Egy nagy semmi az idei teljesítménye...ezt a játékot bármely kisligás prospect-ünk hozta volna. Ez a béna meg elvette tőlük a helyeket. Köszi Chris, nagy voltál, húzz innen.

Az év pozitív meglepetése: Didi Gregorius

Személy szerint nem reméltem sokat Didi-től de ahhoz képest egész jól teljesített a védelemben és néha pont a legjobbkor szólt nagyot az ütője. Szép karrier állhat előtte!

Az év negatív meglepetése: Jacoby Ellsbury

Kész katasztrófa...ennyi pénzért...borzalom. Jó persze volt sérülése  de akkor is! Ezt így nem lehet! Tavaly hozzászoktunk a jó szerepléshez és erre ideböfög egy ilyen szezont? Az offseason során változtatnia kell ha a csapatban akar maradni, ugyanis nagyon jó a felhozatal outfielderekből az alsóbb ligákban!

Comeback Player of the Year: Alex Rodriguez

Ez nem is volt kérdés. Fentebb már kifejtettem, hogy mennyire jó volt látni, hogy ARod a fiatalkorát visszahozta egy kicsit! AROD-AROD-AROD!

***

Ez tehát a NYY HUN 2015 SZEZON DÍJAK kiosztása, amennyiben bármi hozzászólásotok, véleményetek, észrevételetek van, ne fogjátok vissza magatokat! Akár ide, akár a New York Yankees Hungary Facebook oldalára jöhetnek a kommentek, szívesen vesszük a véleményeteket. Amennyiben pedig Ti is kiosztanátok a díjaitokat, HAJRÁ! Csak bátorítani tudunk mindenkit, hogy tegyen így és a kommentek közé írja be! Akár csak a neveket, akár kis leírást is mellé.

___

Lapzártánkig ötödik tagunk, Mike értékelése nem érkezett még meg, amennyiben pótolja, azonnal szerkesztem ide a többihez az ő véleményét is. - DS!

Érdekességek a 2015-ös szezonról

Bár nem úgy alakult a vége, ahogy szerettük volna, - sőt az utolsó bő egy hónap igen csúnyára sikerült - a Yankees összességében sikeres szezont tudhat maga mögött, tekintve a  csapat előző holtszezonját és tavaszát övező megannyi kérdőjelet és negatív felhangot.

Íme néhány érdekes statisztika az idei évből.

- Chase Headley szerezte a legtöbb találatot a csapatban. 

Szám szerint kereken 150-et. Chase egész szezonban konzisztensen ütött. Annak ellenére, hogy lassan lendült bele, a nyarat nagyon megnyomta és .331-es ütési átlagot és .463-as súlyozott átlagot hozott július és augusztus során. Eme két hónap alatt 17 duplát és 30 RBI-t szerzett.

- Carlos Beltrán ütötte a legtöbb duplát.

A harmincnyolc éves veterán nagyon rossz április után a csapat legjobb és legbiztosabb kezű ütőjévé vált. Összesen 34 duplát ütött, amivel a csapat legjobbja volt. A szezon végén pedig minden szempontból robbantott: augusztustól .297-es átlaggal, 12 duplával és 11 hazafutással vetette észre magát, 34 beütött pontjáról nem is beszélve.

- Brian McCann zárt az American League elkapói között az élen RBI-ok számában és az egész liga elkapói között hazafutásokban.

94 beütött pont? Király! A következő AL catcher McCann mögött 77-et tud felmutatni. Az egész ligában pedig egyedül Buster Posey tudott McCann-nél többet szerezni - 95-t. Mindemellett karrierje legtöbb hazafutását ütötte egy szezonban - 26-ot -, amivel az egész ligában a legjobb volt az elkapók között. 

- Masahiro Tanaka WHIP-je volt a legalacsonyabb az AL-ben.

A Yankees legmegbízhatóbban dobó kezdője sérülésekkel bajlódva hozta le ezt a szezont is, de így sem érheti sok szó a ház elejét. 8,1 K/9 rátája és az ellene ütött .221-es átlag magáért beszélő statisztikák. Még durvább volt a 0,99-es WHIP-je (értsd: egy játszma alatt hány embert enged átlagban bázisra, összesítve a sétákat és a találatokat), amivel vezette az AL kezdődobókat (minimum 150 dobott inning kellett a kvalifikációhoz).

- Michael Pineda K/BB rátája volt a legjobb az AL-ben.

Újabb kezdődobónk, aki vezette az egész American League-t egy fontos statisztikában. Az egy engedett sétára jutó strikeout-ok száma 7,43 volt Big Mike-nál: 21 séta mellett 156 K-t osztott ki. Ennél jobbat senki sem tudott felmutatni az AL-ben. Ennek mondjuk már májusban megadta az alaphangját, amikor is 16 strikeout-ot dobott egy meccsen, csatlakozva ezzel a David Cone, David Wells, Ron Guidry hármashoz - a Yankeesben eddig csak nekik sikerült legalább ennyi K-t csinálni egy meccs alatt.

- CC Sabathia dobta a legtöbb inninget a csapatból.

Pár éve ez még nem érdekesség lett volna, hanem teljesen magától értetődő statisztikai sor, ám CC sajnos az utóbbi években többször is sérülésekkel küszködött, valamint sokszor hamar le kellett cserélni, mert ütötték őt keményen. Idén sajnos szintén nem ment túl jól a szekér a nagy embernek, de legalább nem szedték annyira szét, így a meccseken sokáig benn tudott maradni. Összesen 167.1 inninget dobott idén, ami a legtöbb volt a Yankees dobói között. Augusztusi sérüléséből visszatérve aztán öt nagyszerű startot mutatott be, ezek során 2.17-es ERA-val hasított és az ellenfelek csak .224-es átlaggal ütöttek róla. Drukkolunk CC-nek, hogy az alkohollal való harcot megnyerje és ebből az utolsó 5 startból erőt tudjon meríteni a következő szezonra.

- Greg Bird és Rob Refsnyder majdnem tökéletes szezont produkált védelemben.

Bár mindketten az ütőikről voltak híresek a kisebb ligákban, a két újonc, miután bekerült a nagyok közé 485.2 összesített játszma alatt mindössze egyetlen egy védelmi hibát vétett (ez Bird nevéhez fűződik). Példás! Hozzátenném, ketten együtt vágtak 13 hazafutást, behoztak 36 pontot és .282-es átlaggal ütöttek. Csak így tovább!

Rájátszás baseball újra a Bronxban!

#StartSpreadingTheNews! The #postseason is coming HOME to the Bronx! #ChaseFor28

yankees (@yankees) által közzétett fénykép, 2015. Okt 4., 15:30 PDT

Végre újra otthon a playoff-bugi. :) #GoYanks

Hip-hop aranykora + Yankees újoncok = Stílus és kacagás

A csapat idén is megtartotta az éves újonc-beöltöztetését. Az idei téma inspirálói a '80-as évek rapperei voltak. A hip-hop egyik legszignifikánsabb és legeredetibb időszakának jeles képviselőit formázták meg a Jenki újoncok, az eredmény pedig nagyon viccesre sikerült.

És hogy ki kicsoda?

Rob Refsnyder a.k.a. Everlast, a House of Pain frontembere;
José Pirela a.k.a. LL Cool J;
James Pazos és Rico Noel, mint Salt'N'Pepa (LOL!);
Nick Goody, Bryan Mitchell és Greg Bird, mint a Beastie Boys (Rest In Peace MCA);
Luis Severino a.k.a. Flava Flav a Public Enemyből (nálam viszi a legjobb beöltözés díját, toronymagasan :D );
Masahiro Tanaka*, a tolmácsa Shingo Horie és a japán média tanácsadója a Yankeesnek Yoshiki Sato pedig a Run DMC (Rest In Peace Jam Master Jay).

A-Rod és Girardi nem öltöztek be, de Alex hatalmas, ahogy öltönyben és nyakkendőben feszít.

*Tanaka persze nem újonc, de ő is benne volt a buliban. Riszpekt!

...

És akkor néhány videó a fent említett úriemberektől és hölgyektől - ugyanabban a sorrendben, ahogy a felsorolás is van:

House of Pain - Jump Around

LL Cool J - I'm Bad

Salt'N'Pepa - Push It

Beastie Boys - Fight For Your Right

Public Enemy - Fight The Power

Run DMC - Rock Box (a türelmetlenek tekerjenek 1:11-hez)

Enjoy! :)