VENDÉGPOSZT - A Yankees és 2001. szeptember 11.

A podcast hatására ihletett formába került Mike és elkezdte megírni a Jenkik Háza első vendégposztját, de végül közös projekt lett belőle. Fogadjátok szeretettel, a címe: a Yankees és 2001. szeptember 11...

Avagy, hogyan segített túljutni a baseball New York városának 9/11 után?
 
    A szeptember minden évben valami újnak a kezdete. Elkezdődik az iskola, véget ér a nyár és belecsapunk az őszbe. Ilyenkor talán mindenki egy kicsit új erőre kap a nyári pihenést követően, összeszedi az ember az energiáit egy év végi utolsó nagy hajrára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy sportligák tucatjai indulnak újra, megkezdve egy következő és következő szezont.

Az Egyesült Államokban szeptemberben minden az MLB-ről és az NFL-ről szól. Míg utóbbi éppen ekkor indul, addig előbbi pont a legfontosabb szakaszába lép, hiszen véget ér az alapszakasz! Ekkor van esélye a csapatoknak kiharcolnia az utolsó playoff helyek egyikét, hogy életben maradhassanak World Series esélyeik.

2001. Szeptember 11. – New York

    Egy szokványos, kifejezetten meleg, nyári napnak indult minden. Az emberek éppen munkába indultak, a Bronx és New York pedig már közel került a Rájátszás hangulathoz. A jó öreg Yankee Stadium közönsége éppen előtte láthatott egy csodálatos három mérkőzéses söprést az ősi rivális Boston Red Sox ellen és a Yanks az utolsó tíz meccséből kilencet megnyert. Joe Torre csapata ekkor 86-57-es mérleggel vezette a Keleti csoportot, míg az American League-ben a harmadik helyet foglalta el.

09:59 és 10:28 - Két időpont mely örökre megváltoztatta a világot.

    A két időpont, mely emberek emlékezetébe és életébe ivódott bele örökre. Még a cikk írójára is hatalmas hatással bírtak, pedig ekkor nem volt sokkal több, mint 8 éves.
New York megállt. Hidakat és alagutakat zártak le a hatóságok. A két torony összedőlt. Előbb a déli majd az északi.  A mindig nyüzsgő és sosem alvó város elcsendesült. A rohanást felváltotta a térdre rogyás. A pezsgő, nagyvárosi életet egyik percről a másikra a gyász és a szomorúság követte.
Az ország leállt. Nem szállhattak fel repülőgépek, a térségben vadászrepülőgépek kezdtek el cirkálni. Az MLB meccsei elhalasztásra kerültek. Mindenen és mindenkin eluralkodott a sokk, a félelem és a hatalmas gyász…

 
Hogyan tovább?

    8 napon át nem rendezett mérkőzést a Major League Baseball. Szeptember 18-án tértek csak vissza a profi baseball meccsek az országba. Ekkor játszott először a terrortámadások óta a Yankees is. Az ellenfél a White Sox volt Chicago-ban. Két győzelem után egy vereséggel zártuk azt a szériát. Az eredmény azonban akkor nem számított. Szeptember 18-án, a széria első meccsén mindenki kicsit Yankees szurkoló volt az Egyesült Államokban. A mérkőzés természetesen egy érzelmes megemlékezéssel és gyászszertartással indult. Az egész Comiskey Park New York-kal volt. White Sox szurkolók készültek molinókkal többek között olyan feliratokkal, hogy „Chicago loves N. Y. God Bless America”

Bármilyen nehéz is volt újra nekilendülni a hétköznapi életnek, talán erre volt igazán szüksége akkor az embereknek a Keleti parttól a Nyugatiig. Ahogy korábban is említettem: Az NFL (ahol volt szintén egy egyhetes halasztás) éppen csak ekkor indult, az NBA és az NHL szezonkezdete pedig csak Októberben volt aktuális. Viszont az MLB javában zajlott mikor megtörtént a tragédia, és a nagy iramból drasztikus hirtelenséggel kellett megállni.

A támadás utáni első New York-i baseballmeccset a Mets játszotta szeptember 21-én, nagyon emocionális győzelemmel és ikonikussá váló Mike Piazza home run-nal elindítva a várost és lakóit a lelki gyógyulás hosszú, gyötrelmes útján.

A Yankees csak 25-én tért vissza a városba, majd a szezon utolsó home stand-jének a keretein belül ledaráltuk a maradék nyolc hazai alapszakasz meccset, de mivel július eleje óta vezettük a csoportot, és ekkorra már bőven volt előnyünk a csoportban, a playoffra koncentráltuk minden energiánkat.
 
 
Rájátszás

    95-65-1-es mérleggel zárta az alapszakaszt a Yankees, és jutott be az ALDS-be ahol az Oakland Athletics csapata volt az ellenfél.

New York összefogott. Nyolcmillió szív dobbant egyszerre, együtt lélegzett az egész város. A lélek harca volt az egész rájátszás. Mindent átjárt egy hatalmas erő melyet 9/11 adott. Az amerikaiakra mindig is jellemző volt az összefogás és a közös ügy fontossága és 2001. Szeptember 11-én, valamint a rákövetkező hetekben, hónapokban sem volt ez másképp! A tragédia napján az emberek segítették egymást. A tűzöltők, mentősök, rendőrök mind-mind vastapsot kaptak úton-útfélen. Mikor egy elvesztett bajtársukért mentek az FDNY egységei, az egyes laktanyák közelében élők közös gyertyagyújtással várták a visszaérkező tűzoltókat. New York népe hálás volt az FDNY, az FDNY Paramedic és NYPD hőseinek.

És ez az energia repítetté a csapatot a rájátszásban előre minden párharcban. A Yankees előző években felépített dinasztiájára kevésbé volt jellemző, hogy ők legyenek egy playoff összecsapás esélytelenebbnek kikiáltott felei, itt azonban rögtön ez volt a helyzet az alapszakaszban 102 meccset nyerő Oakland Athletics ellen.

Ennek megfelelően az A’s be is húzta az első két meccset a Yankee Stadiumban, utána azonban történt valami. A harmadik meccset 1-0-ra nyerte a Yanks, erről majd a „Nagy Pillanatok” sorozatban is megemlékezünk itt a Házban. Elöljáróban csak annyi: The Flip.
A következőt simán nyertük, a szériazáró meccsen újra New Yorkban pedig egyszerűen lehetetlen volt veszítenünk.
 
Az ALCS-ben ismét egy sokkal erősebbnek mondott csapattal, az alapszakaszban rekordot döntő, 116 meccset nyerő Seattle Marinersszel csaptunk össze és rekord ide, underdog szerep oda, sima 4-1-gyel kiütöttük őket.

 
A bajnoki döntő

    A World Series pedig hatalmas sebtapasz volt a város még bőven friss sebeire. Nem csak a Yankees rajongók, hanem mindenki más is megnyugvást és biztos pontot talált a csapatban és az ő menetelésükben. A városnak és az embereknek kellett egy mentőöv, amibe kapaszkodhattak és a Yankees tökéletesnek bizonyult erre a szerepre.
 
A döntő hét meccsig tartott és bár végül az Arizona nyerte meg (mind a négy hazai meccsüket behúzták), a három New Yorkban tartott mérkőzés örök emlék maradt mindenki számára. George W. Bush ceremoniális első dobása, a hatalmas visszatérések a meccsek végén, Jeter Mr. November home run-ja, három meccsből három heroikus győzelem… Hiába szenvedtünk végül vereséget, a város és lakói figyelmét november negyedikéig kicsit elvonta a tragikus eseményektől a Yankees menetelése, a három hazai meccsen megjelent szurkolók számára pedig egészen biztos, hogy örök élmény maradt az, amit ott átéltek.
 
A Yankees hatalmas szívvel és lélekkel küzdötte végig magát a teljes rájátszáson és többen itt szembesültek azzal, hogy az itt élőknek mennyit jelent a baseball, főleg ebben a helyzetben. Néhány idézet a játékosoktól és a stábtól, ami megmutatja, hogy ők hogyan élték meg ezt az egészet.

„Ez a három benne van a valaha volt legizgalmasabb meccseim között, amin valaha részt vettem.”
– Derek Jeter
 
„Sokáig nem gondoltuk, hogy a játék, amit játszunk, ekkora dolog lenne” – Tino Martinez
 
„A baseballt fiatalon játéknak fogod fel, később pedig, ha profi leszel, kitölti az életedet. De ez, hogy ennyire hatással legyen a szükséghelyzetben lévő emberekre és azokra, akik ezen a hihetetlen dolgon mentek keresztül, számomra ez egy újabb emlékeztető volt arra, hogy a New York Yankees mennyire fontos New York városának.” – Paul O’Neill
 
„Ekkor realizáltam, hogy mennyire fontos tud lenni a Yankees, vagy bármely másik sportcsapat. […] rengeteget segített a gyógyulásban, segített abban, hogy újra összehozza a nemzetet.” – Brian Cashman
 
 
 
U.i.:
    Egy külön történet ezen belül, hogy a Yankees egyik nagy közönségkedvence, Paul O’Neill bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul, így a nézők is tisztában voltak vele a World Series ötödik meccsén, hogy ekkor látják utoljára játékosként a Yankee Stadiumban a #21-esben játszó jobb külső védőt. A kilencedik inning tetején ezért hosszú perceken keresztül zúgott a nézőtérről az ütemes „Paul O’Neill” kántálás, még felejthetetlenebbé téve az egész döntőt.