Jenkik Háza ... Egy blog a New York Yankees baseballcsapatának a mindennapjairól, történelméről, játékosairól. Illetve az ezek összességének rám tett hatásáról. - DS!
A PlayBall blogon Roboter cikksorozatot indított a baseballon jelenlévő doppingolást körüljárandó. A sorozat első részében a liga fekete bárányáról, a New York Yankees Hungary-n és itt a Jenkik Házán is többször szóba került Alex Rodriguezről van szó, nagyon velősen és részletesen.
Kíváncsi vagy az utóbbi két év drámájára, ami A-Rodot és az egész ligát övezte? Nagyon olvasmányos, terjedelmes és szórakoztató írás, mindenképp ajánlott.
Emlékszik mindenki, hogy a szezon kezdete előtt a Yankees védelméről milyen ódákat zengtünk/zengtek a különböző oldalak? Bár még két hónap sem telt el, a csapat eddigi teljesítménye a pályán egyelőre megmosolyogtató, ha visszagondolunk ezekre.
A Fangraphs a 3. legjobbnak rangsorolta a védelmünket akkor (az O's és a KC között) az UZR* alapján, a csapat védelme 29 pontot mentett volna meg e szerint. Nos, ehhez képest a 7. legrosszabb mutatóval rendelkezik a Yanks a ligában.
Azonban ha csak a sima statisztikákat nézzük, akkor is látszik, hogy elég gyengén muzsikál a csapat: 98,1% a Fielding százalék, ami a 22. a ligában, 28 elkövetett védelmi hibával a hatodikok és középmezőnyben vannak "védelem által megmentett pontokban" is (Defensive Runs Saved).
Amikor a holtszezonban idehozta a csapat Didi Gregoriust és hosszabbított Headley-vel, mindenki (köztük én is) azt hitte, hogy megoldódtak a védelmi problémák az infield-en. Jelenleg ők ketten 12 védelmi hibánál tartanak (Headley 8, Didi 4), amihez még Stephen Drew 4 error-ja is hozzáadódik. Didi UZR-je 1.3, tehát ő legalább pozitívban van, Headley viszont a tavalyi 20.9 után jelenleg -2.9-en tengődik.
Drew-nál ugyanakkor látszik, hogy nem a kettes védő az eredeti posztja. Beállósként +1 UZR-rel bír, kettesen viszont -1.6-tal.
Amit mindebből le lehet szűrni, hogy Headley-nek nagyon össze kell kapnia magát. Mivel A-Rod alig, vagy egyáltalán nem fog már hármast játszani, így nincs legitim csereopció Chase posztjára. Garrett Jones, Drew és mások elbohóckodhatnak 3B-n, de így még nagyobb nyomás nehezedik Headley-re.
Drew ugyanakkor még szokhatja a 2B helyet, de mennyi időt akar még adni neki a csapatvezetés? Védelemben dadog, ütésben pedig szörnyű. Rob Refsnyder ütője tűzforró, az imént választották őt meg a hét legjobb ütőjátékosának az International Ligában (AAA). Eddig az volt vele ugye a probléma, hogy a kesztyűvel nem elég magabiztos... nos Drew sem az!
Kedves Yankees: ADJATOK EGY ESÉLYT A SRÁCNAK!
*UZR - Ultimate Zone Rating
Olyan statisztika, amely a védelmet hivatott osztályozni az alapján, hogy zónákra osztja a baseball pályát és ezekre a zónákra egy-egy adott védőjátékost tesz felelőssé. Attól függően, hogy az adott védő egy ún. "átlag játékoshoz" képest jobban vagy rosszabbul védte le a területét, egy pozitív, vagy negatív számot kapunk. Ebből pedig ki lehet számolni, hogy a védő hány pontot mentett meg a védelemben, vagy hány pontba került a csapatnak a "bénázása". Messze nem tökéletes rendszer, de azért hasznos lehet.
Alex Rodriguez kapcsolata a Fenway Parkkal mindig is letagadhatatlanul viszontagságos volt. És ez nem is fog változni amíg csak világ a világ. Tavalyelőtt Mariano Rivera, tavaly pedig Derek Jeter visszavonulására is szép ceremóniát rittyentettek a bostoniak, a Kapitánynak még a nevét is hangosan skandálták, amire a mai napig sokan felhúzzák a szemöldöküket. A-Rod nem fog ilyen búcsúműsort kapni. Bár úgy tűnik, a hazai közönség nagy része megbocsátott neki - ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bombaformában kezdte az évet Alex - idegenben továbbra is kapja az ívet, a legendás Fenwayben pedig még hangosabbak lesznek a "boo"-k és a szteroidos (közel)múltra reflektáló beszólások.
A-Rod és a bostoni pálya kapcsolata közel 21 éve kezdődött, az akkor alig 18 éves feltörekvő Seattle-i tehetség itt szerezte meg első találatát. Ugorva a kétezres évek elejére, a Yankees 2003-as ALCS győzelme rommá törte a Red Sox drukkerek szívét és reményeit, aminek következtében megmentőként tekintettek Alexre és a csapatvezetés mindent megtett, hogy odacsábítsa: a helyi ikont Nomar Garciaparrát kiebrudalták, ő ezt sosem bocsátotta meg a csapatnak; ráadásul egy gigantikus csereüzlet kezdett körvonalazódni: Manny Ramirez (akit később szintén kiutáltak a városból, pedig előtte pár évvel még közönségkedvenc volt) és a fiatal dobótehetség Jon Lester ment volna Texasba A-Rodért cserébe, a játékosszövetség azonban nem engedélyezte az üzletet.
A Yankees eredetileg nem is foglalkozott volna Rodriguezzel, de a holtszezonban a 2003-as hős Aaron Boone kosarazás közben szétszakította a térdét, így a Gonosz Birodalomnak lépnie kellett. Nemcsak, hogy elhappolták Alexet a nagy rivális elől, de úgy tették ezt meg, hogy a természetes pozíciója helyett áttolták őt hármas védőnek. Innentől pedig nem csak a Yankeest utálta nagyon egész New England, hanem Alex Rodriguezt is. Sőt, neki kiemelt hely járt az utálat-pódiumon.
Vissza a Fenwaybe, 2004 nyarán a helyi csapatkapitány Jason Varitek belenyomta a kesztyűjét Alex arcába, újból beindítva a két csapat közti rossz vért. Ugyanabban az évben A-Rod lehetett volna az ALCS legértékesebb játékosa, ha máshogy alakulnak a dolgok: miután az első két meccset behúztuk New Yorkban, a széria első idegenbeli meccsén A-Rod ötször ért be, három RBI-jal zárt és vágott egy hatalmas hazafutást.
Ugyanitt 2007-ben a bostoni rajongók jelentős része szőke női maszkban zrikálta őt, miután napvilágot láttak olyan hírek, hogy egy sztriptíztáncosnővel randizik.
Egy évvel később a szezon elején (április 16-án) itt ütötte karrierje 522. home runját, ami a rivalizálás szempontjából nagy jelentőséggel bírt: az egyik valaha volt legjobb Sox játékost, Ted Williamst előzte meg az örökranglistán ezzel. És ezen a vonalon haladva még meg kell említeni, hogy ugyanitt ütötte meg '08 nyarán az 536. homárját is, amivel pedig a számunkra oly kedves Mickey Mantle-t hozta be.
A-Rod hazafutások a Fenwayben + örökranglista? Tessék, itt van még egy: 2012-ben jött karrierje 631. home runja, amivel elfoglalta az ötödik helyet, egykori csapattársát Ken Griffey Jr.-t előzve meg.
És még mindig ugyanaz a helyszín: 2013-ban, amikor a liga már eldöntötte, hogy 211 meccsre eltiltja Alexet doppingszerhasználat miatt, a bostoni dobó Ryan Dempster háromszor próbálta meg egymás után megdobni őt, mire végre negyedszerre sikerült. Undorító és gyáva módja a véleménynyilvánításnak, de ilyen a Red Sox z élet. A-Rod frappáns választ adott: vágott egy hazafutást Dumpsterről középre, majd miután körbefutotta a bázisokat és visszaért a home plate-hez, felnézett, összecsapta a tenyerét és felmutatott az égre. Pont ahogyan a helyiek egyik legnagyobb kedvence, David Ortiz szokta (vajon őt is kiutálja majd a bostoni rajongótábor néhány év múlva?). A közönség reakciója nem maradt el: hangos fújolás, bekiabálások és füttykoncert. Édes bosszú volt ez, főleg, hogy Rodriguez később még egy pontot behozott és a Yankees végül hátrányból fordítva megnyerte a meccset.
És idén májusban A-Rod újra történelmet írt Bostonban. Úgy, ahogyan csak ő tud, senki más. Több, mint 35 000 rajongó ordította, hogy "csaló", kifütyülték őt, ő pedig egyszer megsuhintotta az ütőjét és elhallgattatta őket. Csodálatos volt. Egy lézer, a Zöld Szörny fölé, vezetést - és mint kiderült győzelmet - szerezve a csapatának. Behozva Willie Mays-t az öröklista negyedik helyén, 660 hazafutással és behozva Reggie Jacksont is, lévén mindketten 25 homárnál tartanak a Fenway-ben.
Ezzel a hazafutással együtt 134 találatnál és 106 strike outnál tart a Fenway Parkban, mindkét mutató a legtöbb azon stadionok közül, ahol csak vendégként lépett pályára.
Igen, bevallottan többször is szteroidhoz nyúlt karrierje során. Hozott rossz döntéseket, de messze nem ő volt az egyetlen. A ligának kellett egy főgonosz és az egykori legifjabb királyfi épp megfelelő lett erre a szerepre. Alex pedig úgy tűnik, lubickol ebben a szerepben. A Yankeesnek pedig idén (is) szüksége van idén egy jól ütő Alex Rodriguezre, ez bebizonyosodott már most.
Lehet őt utálni vagy szeretni, de 660 hazafutás magáért beszél. Én pedig csak hátradőlök és tovább figyelem A-Rod és a Fenway Park kapcsolatát, mert ez egy örökké hálás téma.
A PlayBall blog a napokban publikál egy terjedelmes, olvasmányos cikket Alex Rodriguez viszontagságos karrierjéről. A cikk linkje innen is elérhető lesz majd.
Elérkezett a szezon első meccse. A Yanks a Toronto ellen kezdi meg a 113. szezonját, ez lesz a harmadik alkalom, hogy nyitónapon csapunk össze a kanadaiakkal. Az előző kettőt (2003 és 2008) egyaránt nyertük, reméljük ez a sorozat folytatódik.
Továbbá azt is reméljük, hogy egy másik sorozat megszakad. Az utóbbi három szezonban (és az új Yankee Stadium felavatása óta hatból ötször) a Yankees vereséget szenvedett az első meccsen.
AZ ÚJ ÉRA
Ez lesz az első év a Jeter nélküli érában, akiben eddig nem realizálódott a dolog, annak valószínűleg a mai napon fog teljes erővel a szívébe markolni a jól megszokott 2-es szám hiánya a beállós poszton. Vajh mit hoz majd az új korszak? Lesz-e olyan sikeres, mint az előző? Felér majd bármelyik múltbéli dinasztiához? Reméljük. Elsőre egy rájátszásszereplés kielégítő lenne.
#BEL13VE & #FORG1V3
Alex Rodriguez ma visszatér a Yankee Stadium-ba. Majd két év kihagyás után mire számíthatunk tőle? Tudja tartani a tavaszi formáját? Arra persze a legvadabb álmainkban sem gondolhatunk, hogy újból 2007-es számokat produkál, de ha stabilan jó teljesítményt nyújtana, az nagy segítség lenne a csapatnak... és a saját ügyének is. Mindenesetre reméljük a legjobbakat vele kapcsolatban ... is.
TANAKA TIME
A tavalyi bemutatkozás király volt, egészen a sérülésig. Azóta akárhányszor szóba kerül Masahiro neve, mindig előjön az aggodalom a Yanks drukkerekből, hogy vajon a könyöke bírni fogja-e? Tanaka a minap azt nyilatkozta, hogy kicsit visszavesz idén és nem erőből próbálja meg megoldani a párharcait, mint tavaly sokszor. CC Sabathia - akinek meg a térde a kérdéses - hat szezonon keresztül volt az Opening Day kezdődobója, ezt a sorozatot szakítja meg Tanaka. Az első dobás tehát az övé, de vajon végig bírja-e a szezont? Csak reménykedni tudunk benne.
ZÁRÓRA
Avagy Girardi leoldozza a láncról a nyolcadik-kilencedik inninges kétfejű szörnyeteget Dellin Betances és Andrew Miller személyében. Ha mindketten a tavalyi formájukat hozzák, akkor elég istenes helyzetben lesz a Yankees minden egyes előny tudatában a meccsek végén. Az más kérdés, hogy a closer-kedést még egyikük sem gyakorolta túl sokat - egy-egy mentésük van karrierjük során -, így a legnagyobb kérdőjel, hogy vajon az utolsó inning és az azzal járó nyomás vajon nyomot hagy-e bennük. Reméljük nem.
AZ ÜTŐSOR SZÍVE
A Beltrán-Teixeira-Rodriguez-McCann kvartett adós a jó teljesítménnyel (A-Rod helyzete azért kicsit más a többiekhez képest). Ha ők összeszedik magukat és legalább jó power mutatókat hoznak, akkor jó szezonnak nézhetünk elébe. Stephen Drew pedig ha csak a tavaszi formáját tudja tartani már elégedettek leszünk. Ami valahol szomorú. Remélhetőleg közelebb lesz a 2013-as formájához, mint a tavalyihoz.
Avagy Gary Thorne és az ő szuper kommentálása. Sierra homárjánál is a "Put the mustard on her, baby! Goodbye home run!" már hideg rázós, de Mattingly-énél nekem is ordítani volna kedvem minden alkalommal, mikor hallom.
'95-ös rájátszás első köre, ellenfél a Seattle Mariners. Dráma a köbön, de erről később.
***
Úgy döntöttem a múltkori "David Justice home run" videó után, hogy ebből rendszer lesz. Néhány nagy momentumot felteszek ide a blogra és írok róluk. Ez a fenti videó lesz ilyen formán az első, bár most sztori nem lesz hozzá (ami késik nem múlik). Az előző nagy dinasztia kezdeti éveitől indulunk majd és a tavalyi szezonnal fejezzük be az utazást. Aztán később még lehet, hogy lesz pár olyan, ami az első körben kimaradt, de mindent a maga idejében.
Legelőször jön majd egy híres-hírhedt hazafutás 1996-ból. ;)
