A következő címkéjű bejegyzések mutatása: World Series. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: World Series. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 10., hétfő

Nagy pillanatok - 8. rész – Roger Clemens törött ütődarabot dob Mike Piazza felé

A Nagy Pillanatok előző részében már elértem a 2000-es szezont, most pedig ugyanezen év World Series-éből következik egy híres-hírhedt jelenet.


A Yankees az 1910-es évek második fele óta mindig is rivalizált a többi New Yorki csapattal, legyen az a Giants, a Dodgers, vagy később a Mets. Míg az első két együttessel csak a nagydöntők során futottunk össze, a Mets ellen az interleague meccsek meghonosításával más lett a helyzet és évről évre megmérkőznek egymással a felek.

A csúcspont azonban mégis a 2000-es évben érkezett el, amikor is mindkét csapat bejutott a World Series-be, ahol eldönthették, hogy ki New York királya.

Az első mérkőzés maratoni megméretettés volt, de a 12. inningben sikerült megnyernünk José Vizcaino RBI találatával, így jutottunk el a jelenlegi cikk lényegi részéhez.


2000. október 22. Subway Series 2. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York
New York Yankees - New York Mets


A második mérkőzésen az a Roger Clemens kezdett a Yanks részéről, aki az American League Championship Series során a rájátszások történetének egyik legdominánsabb dobóteljesítményét nyújtotta (8 IP, 1 H, 2 BB, 15 K) a Mariners ellen.

Azonban a Mets - és különösen Mike Piazza - nem emiatt, hanem még az idei alapszakaszban történtek miatt voltak berágva Clemensre.

Történt ugyanis, hogy a szezon ligák közti meccsei során Clemens fejbe dobta Piazzát, aminek következtében az ütő agyrázkódást szenvedett és egy kis időt kénytelen volt kihagyni. Kis történelmi lábjegyzet, hogy az eset egy olyan double-header második meccsén történt, amikor az első mérkőzést Queens-ben játszották a csapatok, majd átmetróztak a Bronxba az esti meccsre. 1903 óta először fordult elő ilyen duplameccs, ahol a csapatok a két összecsapására két külön stadionban került volna sor. A Yankees egyébként mindkét meccset megnyerte, egyaránt 4-2-re.



Mike Piazza ebben a szezonban eddig a pontig .348-as ütőátlagot tudhatott magáénak, vágott 24 hazafutást és behozott 72 pontot. Ráadásul az előző találkozásaik során Clemens-et is uralta: 12 ütéshez állásból 7 találatot ért el ellene, amiből 3 hazafutás volt. A mérkőzés előtt állítólag Clemens az öltözőben azzal hencegett a csapattársaknak, hogy majd jól ledobja Piazzát.

És így is tett. Ráadásul fejbe. Ez természetesen azonnal rossz vért szült az eddig sem rózsás városi rivalizáláson belül, a Mets játékosok nem voltak hajlandóak egy gépen utazni a Yankees játékosokkal az All-Star meccsre, valamint Piazza nem fogadta el Clemens bocsánatkérését sem az eset után. Ráadásul Queens-ben mindenki meg volt győződve róla, hogy szándékos volt a fejlövés.

Kettőjük következő összecsapására már a World Series-ben került sor, a Yankees az egész Nyugati partot végig verve (ALDS: NYY 3-2 OAK, ALCS: NYY 4-2 SEA), a Mets pedig viszonylag simán (NLDS: NYM 3-1 SF, NLCS: NYM 4-1 STL) jutott be.

Bár Roger Clemens kellően kipihent volt, hogy kezdjen a nyitómeccsen, Joe Torre főedző előrelátó volt és inkább a második mérkőzésre írta őt be. Tette mindezt azon megfontolásból, hogy ha Clemens az első meccsen dob, akkor a következő jelenése a dombon az ötödik mérkőzésen következett volna, ami a Shea Stadiumban került megrendezésre. Ez egyet jelentett volna azzal, hogy Clemens-nek ütnie is kellett volna az ötödik meccsen, lévén ekkor még nem volt a National League-ben kijelölt ütő szabály, és a nagydöntők meccsein mindig a hazai csapat által képviselt liga szabályai voltak érvényben. Értsd: ha az AL csapat játszott otthon, akkor volt DH, ha az NL csapat stadionjában volt a meccs, akkor a dobóknak is ütni kellett.

Abba pedig jobb nem is belegondolni, hogy milyen szinten vadászták volna le Clemens-et a Mets dobók az ötödik mérkőzésen. Torre edző tehát a második összecsapásra írta be kezdőnek a Rakétát, arra azonban, ami Piazza első at-bat-jénél történt, senki sem számított.



Az egész villámgyorsan történt. Egy dobó- és egy ütőhiba, aztán egy inside fastball, egy lengetés, az ütő törésének a hangja, egy repülő ütődarab a dobódomb felé.

Aztán, mielőtt bárki is észbe kaphatott volna, Clemens felkapta a felé tartó hegyes fadarabot és megküldte az egyes bázis irányába kocogó Piazza felé – szerencsére elvétve őt, bár nem is így tűnt, hogy megpróbálta volna eltalálni, inkább csak idegből elé dobta.

A feszültség a tetőfokára hágott és ez a mozzanat azonnal a 2000-es Subway Series leghírhedtebb jelenetévé vált. A kispadokról mindenki berohant, de verekedéssé nem fajult a dolog.

Piazza sem támadta meg Clemens-t (erről később még lesz szó), csak elindult felé, a dobó pedig szinte tudomást sem vett róla, mintha mi sem történt volna. Azonnal kérte a következő labdát a bírótól. A legviccesebb pedig az volt, hogy a szájáról le lehetett olvasni, hogy azt ecseteli a felé tartó Piazzának, hogy azt hitte, hogy a labda volt az. „I thought it was the ball!”. Mintha a labdát az ütőjátékos felé kellene dobni hasonló esetben és nem egyes bázisra.



Clemens egyébként később sem adott rendes magyarázatot arra, hogy miért csinálta ezt, a liga vezetése pedig egy ötvenezer dolláros büntetéssel zárta le a dolgot.

A poén egyébként az az egészben, hogy Clemens ezzel a cselekedetével totálisan kizökkentette a Mets-et, akik semmit sem tudtak ellene csinálni egész meccsen. Nyolc teljes inning-et hozott le kezdőként, mindössze 2 találatot engedve, 9 strike outtal.

A Yankees 6-0-s előnyre tett szert, de a záró játékrészben mégis izgalmassá tették a cseredobóink: 5 pontot adtak fel, így csak egypontos győzelem lett a vége.

Mike Piazza egyébként az eset után sima ground outtal kiesett, majd a következő két ütésből állásából sem tudott bázisra kerülni Clemens ellen.

A 2013-as önéletrajzában (Long Shot) Piazza magyarázatot adott arra, hogy miért nem rohanta le a dobódombot az incidens során, főleg, hogy az előzmények fényében teljesen érthető reakció lett volna ez tőle: „Voltak komplikációk, például az, hogy Clemens egy nagydarab fickó és elég jó esélyét láttam annak, hogy szétrúgja a seggem ha nekimegyek. Ráadásul a Yankee Stadium közönsége és az egész világ előtt. Szerintem jogos volt az aggodalom.”

 


És, hogy mi lett a széttört ütő sorsa? 2014 februárjában egy aukció során 47.800 dollárért kelt el. Elég szép ár a World Series-ek történetének egyik legfurább és legérthetetlenebb mozzanatának a központi darabjáért.


A Nagy Pillanatok következő részében ugyanennek a World Seriesnek a záró mozzanatai kerülnek bemutatásra.

2022. február 22., kedd

Yankees podcast 63. rész

 

A 63. adásban Bével tovább haladtunk Babe Ruth karrierjének rögös útján, ezúttal egy kisebb hullámvasútra ülünk fel: a nem túl jól sikerült 1925-ös és az annál jobban zajló, ám az utolsó pillanatban mégis vakvágányra kerülő 1926-os szezonokat nézzük meg kicsit jobban.

Emellett természetesen szóba kerülnek az elmúlt hét Yankees-zel és MLB-vel kapcsolatos hírei is.

Anchor link a 63. adáshoz

Spotify link a 63. adáshoz

Peace!

2020. december 21., hétfő

Yankees podcast 16. rész

 Tegnap este felvettük idei utolsó, tizenhatodik adásunkat a Yankees podcastből Mikekal és vel.




Ha úgy vesszük, akkor ez az évadzáró epizód, ennek megfelelően nem fogtuk vissza magunkat és maratoni, majdnem két és fél órás adást vettünk fel. Szóba került a jövő évi Hall Of Fame szavazás, Eddie Robinson születésnapja, Phil Linz halála, valamint mindkettőjükkel kapcsolatban vicces sztorijaink is voltak. Természetesen nem maradhatott ki a Dominikai Téli Liga, főleg a Toros del Este kalandjai, górcső alatt a Yankees ott játszó játékosaival. Beszéltünk free agent pletykákról, a Yanks minor ligás szerződéseiről az utóbbi napokból, valamint CC Sabathia készülő dokumentumfilmjéről is ismét. A ligán belül pedig a Cleveland Indians csapatneve körüli huzavona, a koronavírus miatti jövő évi tervei az MLB-nek, és az, hogy elismerik major league-nek a Negro Ligákat, tehát az ottani játékosok statisztikái is beleszámítanak a közösbe.

Heti témánk pedig immáron utolsó alkalommal a Yankees World Series szereplése, elértünk a 2000-es évekhez és ismertetjük az utolsó négy döntőnket.


Anchor link a 16. adáshoz

Spotify link a 16. adáshoz

Youtube link a 16. adáshoz


Köszönjük szépen mindenkinek a figyelmet, azoknak is, akik végig velünk voltak az elmúlt hónapok során és azoknak is, akik csak belehallgattak egy-egy adásunkba. Jövő januárban folytatjuk!

Szerk.: Azóta kiderült, hogy CC dokumentumfilmje a mai naptól (12.23.) elérhető az HBO GO kínálatában Magyarországon is, szóval tessék megnézni! Itt van az előzetese, ha valaki még nem látta volna: 


Ezen a linken pedig a műsorban szóba került Hosszabbítás cikket olvashatjátok:

https://eurosport.hosszabbitas.hu/amerikai/mlb/negro-ligak-rasszista-mult


Végül pedig Eddie Robinson podcastje, a The Golden Age of Baseball with Eddie Robinson:

https://podcasts.apple.com/us/podcast/the-golden-age-of-baseball-with-eddie-robinson/id1535227249


Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Yankees győzelmekben bővelkedő Boldog Új Évet Kívánunk!

Peace!

2020. december 14., hétfő

Yankees podcast 15. rész

Vasárnap ismét összeültünk (virtuálisan), Mikekal és vel, hogy immár tizenötödik alkalommal beszélgessünk és beszéljünk a New York Yankeesről és sok mindenről, ami velük kapcsolatos.


Az adásban szó esik például DJ LeMahieu és Gerrit Cole All-MLB csapatba választásáról, a Winter Meetingsről, különböző pletykákról (Tanaka, Taillon és Bell a Piratesből), a Rule 5 Draftról, természetesen a Dominikai Ligáról, ahol több Yankees érdekeltségű játékos is játszik, Nestor Cortes visszatéréséről és a CC Sabathia életéről szóló dokumentumfilmről.

Heti témánk utolsó előtti alkalommal a World Series, eljutottunk ugyanis a '90-es évekig, itt három döntőről beszéltünk, amiből az első számomra különleges jelentőséggel bír.

Anchor link a 15. részhez

Spotify link a 15. részhez

Youtube link a 15. részhez


Az adásban említett "Nagy Pillanatok" cikkek innen a Házból:

http://jenkikhaza.blogspot.com/2015/08/nagy-pillanatok-2-resz-jim-leyritz.html

http://jenkikhaza.blogspot.com/2017/01/nagy-pillanatok-3-resz-joe-girardi.html

http://jenkikhaza.blogspot.com/2020/02/nagy-pillanatok-5-resz-tino-martinez.html


Peace!

2020. december 6., vasárnap

Yankees podcast 14. rész

 Tegnap (szombaton) este felvettük a podcast következő részét Mikekal és Bével.


A 14. részben szó volt Gary Sánchez, valamint a többiek tendereléséről, átigazolási pletykákról, arról, hogy a Staten Island Yankees bepereli a New York Yankeest és az egész MLB-t, azokról a Jenkikről, akik Toros del Estében és egyéb dominikai csapatokban pályára léptek a héten, néhány nagyobb free agent névről Amerikából és Japánból, Cashman egy interjújáról és Gio Urshela könyökműtétjéről.

Részletesen kitárgyaltuk az 1970-es és 1980-as évekből azokat a döntőket, amelyekben a Yankees érdekelt volt, valamint egy kis áttekintés is volt az előző adásban befejeződött korszak és ez a jelenlegi között, hogy mi is történt a ligában és a Yanks háza táján ezalatt a kb. másfél évtized alatt.

Kaptunk továbbá egy érdekes és szórakoztató, egyben ledöbbentő korképet a '70-es évek New Yorkjáról Bétől, ami szervesen kapcsolódott a Csapat életéhez is.

Anchor link a 14. részhez

Spotify link a 14. részhez

Youtube link a 14. részhez


Itt látható és hallható a döntőt közvetítő ABC-s Howard Cosell kommentárja a lángoló bronxi iskoláról. Nem hangzott el benne a "The Bronx is burning" ilyen formában.

Ez pedig az ESPN 2007-es "The Bronx is burning" sorozatának az első része John Turturróval (Billy Martin), Oliver Plattel (George Steinbrenner) és Daniel Sunjatával (Reggie Jackson) a főszerepben. Az egész sorozat fent van youtube-on, megéri megnézni.

Szóba került a Netflixes Hip-Hop Evolution sorozat is, íme a trailer hozzá, nagyon jó kis sorozat, teli jó sztorikkal és tömény hip-hop történelemmel.







2020. november 29., vasárnap

Yankees podcast 13. rész

 Újabb hétvége, újabb Yankees Hungary és Jenkik Háza podcast.


Mikekal és vel ma délután szóba került a jövőre megrendezendő Field of Dreams mérkőzés a Yankees és a White Sox között, az elmaradó Pinstripe Bowl, Domingó Germán legújabb startja a Toros del Este színeiben, heti témánk pedig még mindig a Yankees World Series szereplése volt. Most az 1960-as éveket taglaltuk, ahol voltak nagy győzelmek és szívszorító vereségek egyaránt, valamint búcsút intettünk a franchise legeredményesebb időszakának is.

Anchor link a 13. részhez

Spotify link a 13. részhez

Youtube link a 13. részhez.


A műsorban is említett Peanuts sorok :)


És a megénekelt Seinfeld jelenet

Itt pedig a Száll a kakukk fészkére ikonikus jelenete

2020. november 22., vasárnap

Yankees podcast 12. rész

Frissen a boszorkánykonyhánkból a Yankees podcast következő része, aki szeretné, még ma este meghallgathatja. Ismét Mike és Bé voltak partnereim a mai sztorizgatásban, beszélgetésben.


Szóba került Domingo Germán és Miguel Andújar, valamint a Toros del Este csapatának megpróbáltatásai az időjárás miatt, valamint Chapman eltiltása. A heti témában továbbra is az 1950-es évek World Series-eit néztük meg, két-két Dodgers és Braves elleni döntővel.

Anchor link a 12. részhez.

Spotify link a 12. részhez.

Youtube link a 12. részhez.

Peace!

2020. november 16., hétfő

Yankees podcast 11. rész

 Tegnap este felvettük a tizenegyedik adást Mikekal és vel.


A múltheti díjeső (ROY, MOY, CY, MVP) mellett szóba kerül a Marlins új GM-je, Kim Ng, néhány pletyka, a heti témában pedig elkezdjük az 1950-es évek World Series szerepléseit taglalni Yankees szempontból.

Anchor link a 11. részhez

Spotify link a 11. részhez

Youtube link a 11. részhez

23 perctől van egy kb. 3 perces hanghiba, ezért elnézést, a technika ördöge tréfálkozott a mikrofonommal valószínűleg.


Peace!

2020. november 8., vasárnap

Yankees podcast 10. rész

 Megszületett a tizedik adásunk is, tettestársaim továbbra is Mike és voltak.



Jubileumi műsorunkba bekerült egy rakás heti esemény - DJ LeMahieu Silver Slugger díja, MVP jelölése, a teljes Minor Ligás rendszer frissítése és a Yankees új fiókcsapatai, Kratz visszavonulása, pletyka Lindorról, stb. -, néhány személyes sztorival fűszerezett évforduló, valamint a heti témában a Yankees 1940-es évekbeli World Series szereplése.

Anchor link a 10. adáshoz

Spotify link a 10. adáshoz

Youtube link a 10. adáshoz

Ahogy megszokhattátok, az Anchoron több platform is szerepel, többek közt a Spotify linkünk is, valamint megtalálhattok Youtubeon is minket. Ha bárkinek van témajavaslata, vagy bármilyen hozzáfűznivalója, megteheti bármelyik komment-szekcióban. Hallgassátok szeretettel!

Peace!

2020. november 2., hétfő

Yankees podcast 9. rész



Matthew99-nek köszönhetően immáron új dizájnnal jelentkezünk, köszönjük szépen a logót! Elkészült tegnap este a kilencedik adás, melyben ismét hárman beszélgettünk a Yankees dolgairól Mike-kal és vel.


Volt szó többek közt az elmúlt héten történt - és a New York Yankees Hungary oldalon naprakészen megírt - szerződésekkel kapcsolatos döntésekről, itt egyébként nem sokkal a felvételünk után derült ki, hogy DJ LeMahieu-nek felajánlotta a Yankees a qualifying offert, Masahiro Tanakának viszont nem.

Heti témánk során tovább foglalkoztunk a Yankees World Series szerepléseivel, ezúttal az 1930-as évekbe repültünk vissza és öt nagyon jó kis döntőről meséltünk.

Ezen kívül volt természetesen néhány évfordulónk is.


Anchor link a 9. részhez

Spotify link a 9. részhez

Youtube link a 9. részhez


És a végén, az évfordulóknál említett cikket itt találjátok meg:

Ron Guidry csodálatos 1978-as szezonja


Peace!

2020. február 14., péntek

Nagy pillanatok - 5. rész - Tino Martinez Grand Slam-je a '98-as döntőben

Az 1998-as World Series kezdetekor Tino Martinez a Yankees rajongói szemében már régen nem csak az a fickó volt, akinek helyettesítenie kell Don Mattingly-t. 1996-ban a bajnoki cím, majd Tino 1997-es AL MVP szavazáson szerzett második helye már gondoskodott erről. Egyetlen szálka volt már csak a csapat drukkerei szemében Martinezzel kapcsolatban, mégpedig a rájátszásbéli teljesítménye.

És ezt a tudtára is adták, kapta a "bronxi éljenzést" rendesen. Súlyosbította a helyzetet, hogy Tino 1998-as rájátszást ismét nagyon gyengén kezdte, az ALCS-ben például csak 2/19-et ütött, és tízből háromszor strike out lett a móka vége.



Ekkor a Yankeesben játszott rájátszásmeccsein elért átlagai a következőképpen festettek: .188/.292/.281. A súlyozott ütési átlaga (.281) fájt a legjobban ezek közül, lévén a csapatnál töltött három éve során az alapszakaszban vágott 97 hazafutást, a rájátszásra pedig mintha elfelejtett volna ütni.

Természetesen nem egyedi dolog, hogy nagyvágó ütők csődöt mondanak a rájátszásban, de New Yorkban minden halmozottan csapódott és csapódik le a játékosokon és edzőkön. Itt sem érdekelt senkit, hogy az 1998-as Yankees a baseball történetének egyik legjobb csapata volt, a World Series-be is elég simán jutott be, a kritikusok kikezdték Tinot, amiért az ütője csendben maradt. 

Pedig bátran kijelenthetjük, hogy Roger Maris óta a legjobb játékoscseréje volt a csapatnak Martinez megszerzése. 1995-ben Mattingly visszavonulását követően a Yanks Tino mellett Jeff Nelsont és Jim Mercirt szerezte meg Sterling Hitchcock-ért és Russ Davisért cserébe. És Tino teljesített is ... az alapszakaszban. Ez volt a történelmi háttere Martinez szempontjából az 1998-as World Series-nek.

Bár a San Diego Padres 98 meccset nyert az idény során, ez eltörpült a Yanks 114 győzelme mellett. A Yankees rendelkezett ebben az évben a legjobb ütőkkel, dobókkal és védelemmel, míg a Padres egy jó kis feel good sztori volt. Mindezek ellenére a Padres szétszedte az Astrost és a Bravest a rájátszásban és úgy nézett ki, hogy a jó szériájukat tovább is viszik a nagydöntő első meccsére is a Yankee Stadiumba.


1998. október 17. WORLD SERIES 1. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York
New York Yankees vs. San Diego Padres


A két kezdődobó David Wells (NYY) és Kevin Brown (SD) voltak. Előbbi jó ómen volt a Yankeesnek, lévén karrierje hajszálcsíkosban töltött időszakában a rájátszásmeccsek során 6-0-ás győzelem/vereség mutatóval állt. Azonban ezen a meccsen nagyon nem ment neki. Hiába kapott kétpontos előnyt a második inning alján, kapásból vissza is engedte egálra a vendégeket egy Greg Vaughn-nak feladott kétpontos homárral. Két játszmával később aztán Tony Gwynn is vágott egy gigantikus hazafutást róla, majd Vaughn ismét kiütötte a labdát a nézőtérre. 5-2-es hátrányban volt a Yanks, és Kevin Brown jó formában volt.

Egészen a hetedik játékrészig. Ekkor az első out után feladott egy találatot Jorge Posadának és sétával bázisra tette az első két pontunkért felelős Ricky Ledee-t. A Padres akkori edzőjének, Bruce Bochy-nak cselekednie kellett, ő pedig behozta Donne Wall-t, aki elég jó szezont futott abban az évben. Annak rendje és módja szerint Chuck Knoblauch azonnal ütött róla egy egyenlítő hazafutást, majd Derek Jeter egy szinglit, így újabb dobócsere következett: a veterán Mark Langston állhatott a dombra, ami miatt a mai napig tikkelni kezd a Padres drukkerek szeme.

Langston karrierje semmiképp sem volt rossznak mondható, de ekkorra már bőven túl volt a zenitjén, 1998-ban majdnem 6 volt az ERA-ja és a szezon végére pláne kifogyott a tankból a benzin számára. Mégis őt találta Paul O'Neill ellen - balkezes dobó balkezes ütő ellen - a legmegfelelőbb fegyvernek Bochy. És ez még be is jött! O'Neill kiesett, utána viszont Bernie Williams-t szándékosan bázisra tették sétával (két outnál!), Chili Davis sétája pedig megtelítette a bázisokat.

Érkezett Tino Martinez, a vendégek edzője pedig kitartott Langston mellett, lévén ez is balos-balos párharc lesz. A probléma ezzel a gondolatmenettel az volt, hogy a dobó az egész szezonban szenvedett a balkezes ütők ellen! Tulajdonképpen már az is szerencsés volt, hogy O'Neill-t ki tudta ejteni, nemhogy egy inningben két jó balos ütőt is visszaküldjön a kispadra.

És nem is jött össze neki. Tino eljutott full count-ig, a következő dobást pedig... de beszéljenek a szavak helyett a képek:



Ez el is döntötte az első mérkőzés kimenetelét, bár a végén a Padres még hozott egy pontot, de sima 9-6-ra így is behúztuk a nyitómeccset, később pedig ki is söpörtük a San Diegót a World Seriesből, feltéve a koronát a kiváló 1998-as szezonunkra.



Annak ellenére, hogy csak 7 szezont játszott a Bronxban, Tino Martinez egy nagyszerű kor ikonikus alakja lett, az akkori, sikert sikerre halmozó Yankees egyik sarokköve. Karrierje legjobb éveit játszotta a Csapatban, központi alakja volt a bajnoki éveknek, kiválóan kezelte a New York-i médiát és drukkereket, pedig egy igazi Jenki legenda posztját kellett átvennie amikor érkezett. Ez a grand slam a '98-as döntő első meccsén elhallgattatta a kritikusait, itt a Házban pedig ez lett a Nagy Pillanatok ötödik része. Éljen soká Tino!

2017. január 27., péntek

Nagy pillanatok - 3. rész - Joe Girardi triplája a World Series-ben

Nem, nem elírás. A jelenlegi edzőnk, Joe Girardi anno többek közt a Yankees elkapója volt, részben ő mentorálta Jorge Posadát. Már csak ezért is hálásak lehetünk neki, de a nem túl jó ütőnek és lassú futónak számító Girardi mással is észrevetette magát azért a nálunk töltött évek alatt. 


Az előzőleg taglalt 1996-os World Series számomra különleges jelentőséggel bír. Ez volt az első döntő, amit már követni tudtam, hála a kábeltévé áldásos közreműködésének. Habár már a '90-es évek első felében elkezdődött az építkezés, az utolsó nagy Jenki Dinasztia első komoly fegyverténye volt ez a döntő, "ezer" év után először sikerült bajnokságot nyerni, ráadásul már-már vesztett helyzetből fordítva meg a párharcot. Új hősök születtek, a sokat bizonyított veteránok mellett ifjú harcosok tették le névjegyüket, de az egyik legfontosabb nagy pillanat igazán váratlan helyről érkezett: Joe Girardi ütőjéről.

1996. október 26. WORLD SERIES 6. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York
New York Yankees vs. Atlanta Braves

A Jorge Posada előtti években a Yankees első számú elkapója Joe volt. Épp a '96-os szezon előtt igazoltuk őt a szabadügynök piacról, mert Mike Stanley lelépett, Jim Leyritz pedig nem volt stabil kezdő szinten. Girardi karrierjét ezidáig a National League-ben töltötte (Cubs és Rockies) és egy kemény, a dobókkal jól összedolgozni tudó, tehetséges védőjátékosként volt elkönyvelve. Addigi számaihoz képest erős évet hozott össze ütésben nálunk, de a nagy döntőben nem találta önmagát - a hatodik meccsig.

A széria sztárja - érthető módon - Leyritz volt addigra, aki a negyedik meccs hősies egyenlítő hazafutása után rögtön Andy Pettitte elképesztő nullázós teljesítményét keccsölte. Girardi viszont a döntőben még találat nélkül, 0/8-cal vágott neki a mérkőzésnek.

A Nemzeti Liga akkori legjobb dobója, Greg Maddux kezdett a Bravesben, a Yankeest pedig Jimmy Key képviselte. Az első kettő játszma eseménytelenül zajlott, a harmadikat azonban Paul O'Neill nyitotta egy duplával. Mariano Duncan kiesett, de O'Neill átért ebből a hármas bázisra, a lehetőség adott volt Girardinak.

Maddux és Joe még csapattársak voltak a Cubsban, tehát jól ismerhették egymást. Lévén az elkapónk nem jelentett nagy power-veszélyt, a középkülsős védő, Marquis Grissom a szokásos pozíciójánál jóval beljebb húzódott. Az első dobás magasan középre érkezett, Joe pedig nem teketóriázott: HATALMAS TRIPLÁT VÁGOTT GRISSOM MÖGÉ A FALHOZ!



Paulie simán bekocogott, Joe G pedig meg sem állt a hármasig. RBI tripla, Girarditól Madduxről?! Álom lehet, nem valóság. Ez a tripla annyira feltüzelte a Yankees támadósorát - és valószínűleg annyira megdöbbentette az atlantai dobót -, hogy Jeter rögtön utána behozta Girardit egy találttal, ellopta a kettest, Bernie Williams ütéséből pedig be is ért. Szinte a semmiből építettünk fel 3-0-ás előnyt.

A Braves aztán visszakapaszkodott, a meccs végére feljöttek egy pontra, de a döntő legértékesebb játékosának választott John Wetteland megállította a rohamot. YANKEES GYŐZELEM! BAJNOKCSAPAT!



Bár nem Girardi volt a legfényesebb csillag az 1996-os bajnokcsapatban, de október 26.-án minden Yankees rajongó a szívébe zárta őt. Joe ezzel a triplájával a rájátszás nem várt hőseinek egyike lett.
___

A következő nagy pillanat megmutatja, hogy aki tökéletes, az másnaposan is tökéletes.

2015. augusztus 10., hétfő

Nagy pillanatok - 2. rész - Jim Leyritz atlantai hősködése

Az első részben felidézett híres/hírhedt hazafutás nagy löketet adhatott a csapatnak, de az hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Yankees az 1996-os rájátszás során idegenben verhetetlen volt.

Texasban kettőből kettőt, Baltimoreban pedig háromból hármat nyertünk meg, ennek ellenére senki sem volt nyugodt, mikor az Atlanta Braves a nagy döntőben szétbombázta a Yankee Stadium-ot. A World Series első két meccsén írd és mondd: tizenhat (!) pontot vágott a Braves, amire a Yanks egy ponttal tudott válaszolni (12-1 és 4-0). Kétmeccses hátrányban utazni az ellenfélhez zsinórban három meccsre pedig senkinek sem jó ómen.



A Jenkik folytatták a jó idegenbeli szériájukat és az első atlantai derbit végig vezetve meg is nyerték (5-2), a következőn viszont rosszul indultak a dolgok...


1996. október 23. WORLD SERIES 4. meccs - Fulton County Stadium, Atlanta, Georgia
New York Yankees @ Atlanta Braves


Miután David Cone vállműtétből visszatérve dobott a győzelemért a harmadik mérkőzésen, a Yankees Kenny Rogers kezébe adta a labdát, hátha ő megadja az esélyt a széria kiegyenlítésére. Nem így történt. Rogers az alapszakasz során sem volt megbízható, de ezen a meccsen totálisan lerontotta azt, ami a renoméjából még maradt. A második játszmában már négy pontot ütött róla az ATL, de az ötödikre teljesedett ki a party: 0-6-os állásnál biztosan nagyon sokan temették a meccset - és a döntőt is - New Yorkban.

A hatodikban végre felébredtek a Jenki ütők és ismét egy megkérdőjelezhető momentum volt az indító szikra ... ismét Derek Jeter ütőjéről. Jeet ütött egy nagy pop-fly-t érvénytelen területre, ami három hazai védő közé esett le, de a jobb külsős Jermaine Dye talán be tudta volna futni, ha az egyik bíró nem lett volna pont az útjában. Tim Welke háttal állt Dye-nak és az utolsó pillanatig nem tudta, hogy jön a játékos, Dye pedig nekiment és nem bírta elkapni a labdát. Jeter aztán találattal bázisra került, Bernie Willams sétált, Cecil Fielder pedig behozta mindkettőjüket. Charlie Hayes találatából Fielder is beért, így feleztük a hátrányt!

A nyolcadikban az Atlanta edzője Bobby Cox becserélte a záródobóját Mark Wohlerst, hogy kétinning-es mentést csikarjon ki belőle. A Yankee ütősor vége viszont más véleményen volt. Hayes az első dobásból találatot ért el, Darryl Strawberry szintén szinglivel jutott bázisra. Mariano Duncan kis híján duplajátékba ütött, de a baseball istenek megkegyelmeztek: az akkor beállított védőzseni Rafael Belliard nem bírta kezelni a könnyű labdát, így csak egy kiejtést tudott összehozni és két futó maradt bázison.

A csere-catcher Jim Leyritz jöhetett ütni és kemény harc végén, több nagyon jó dobást is foul-ra "mentve" KIVÁGTA A LABDÁT BALRA! 


"Andrew Jones at the wall, looking... GOOD BYE HOMERUN TIE GAME!" Nincsenek szavak. Az egész stadion, az egész város elhalkult.


Szerencsére nem volt hiábavaló a hősies at-bat Leyritztől, a Yankees a tizedik játszmában megnyerte a meccset és kiegyenlítette a szériát. Két sima out után megtelítette a bázisokat a Yanks és Wade Boggs sétája betolt egy pontot, Hayes magasra ütött labdáját pedig (a szintén védőcsereként beállított) Klesko elveszítette a reflektorok fényében, így 8-6-os állással fordultak a csapatok, Lloyd és Wetteland pedig lehozták az inning második felét.

Ez volt a World Series történetében a második legnagyobb visszatérés. Mínusz hatról idegenben... le a kalappal a csapat előtt. És le a kalappal Jim Leyritz előtt is.


A Yankees végül a következő atlantai meccset is megnyerve 3-2-es összesítéssel utazhatott haza, hogy ott saját kezébe kaparintva sorsát beteljesítse végzetét. Az egész 1996-os rájátszásban nem lehetett megverni őket idegenben. Road Warriors 4 Life!
___

Következik: ugyanezen döntő hatodik meccsén, immáron New Yorkban egy újabb nagy pillanat, nem várt játékos ütőjéről.