Nagy pillanatok - 8. rész – Roger Clemens törött ütődarabot dob Mike Piazza felé

A Nagy Pillanatok előző részében már elértem a 2000-es szezont, most pedig ugyanezen év World Series-éből következik egy híres-hírhedt jelenet.

A Yankees az 1910-es évek második fele óta mindig is rivalizált a többi New Yorki csapattal, legyen az a Giants, a Dodgers, vagy később a Mets. Míg az első két együttessel csak a nagydöntők során futottunk össze, a Mets ellen az interleague meccsek meghonosításával más lett a helyzet és évről évre megmérkőznek egymással a felek.

A csúcspont azonban mégis a 2000-es évben érkezett el, amikor is mindkét csapat bejutott a World Series-be, ahol eldönthették, hogy ki New York királya.

Az első mérkőzés maratoni megméretettés volt, de a 12. inningben sikerült megnyernünk José Vizcaino RBI találatával, így jutottunk el a jelenlegi cikk lényegi részéhez.

2000. október 22. Subway Series 2. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York

New York Yankees - New York Mets

A második mérkőzésen az a Roger Clemens kezdett a Yanks részéről, aki az American League Championship Series során a rájátszások történetének egyik legdominánsabb dobóteljesítményét nyújtotta (8 IP, 1 H, 2 BB, 15 K) a Mariners ellen.

Azonban a Mets - és különösen Mike Piazza - nem emiatt, hanem még az idei alapszakaszban történtek miatt voltak berágva Clemensre.

Történt ugyanis, hogy a szezon ligák közti meccsei során Clemens fejbe dobta Piazzát, aminek következtében az ütő agyrázkódást szenvedett és egy kis időt kénytelen volt kihagyni. Kis történelmi lábjegyzet, hogy az eset egy olyan double-header második meccsén történt, amikor az első mérkőzést Queens-ben játszották a csapatok, majd átmetróztak a Bronxba az esti meccsre. 1903 óta először fordult elő ilyen duplameccs, ahol a csapatok a két összecsapására két külön stadionban került volna sor. A Yankees egyébként mindkét meccset megnyerte, egyaránt 4-2-re.

Mike Piazza ebben a szezonban eddig a pontig .348-as ütőátlagot tudhatott magáénak, vágott 24 hazafutást és behozott 72 pontot. Ráadásul az előző találkozásaik során Clemens-et is uralta: 12 ütéshez állásból 7 találatot ért el ellene, amiből 3 hazafutás volt. A mérkőzés előtt állítólag Clemens az öltözőben azzal hencegett a csapattársaknak, hogy majd jól ledobja Piazzát.

És így is tett. Ráadásul fejbe. Ez természetesen azonnal rossz vért szült az eddig sem rózsás városi rivalizáláson belül, a Mets játékosok nem voltak hajlandóak egy gépen utazni a Yankees játékosokkal az All-Star meccsre, valamint Piazza nem fogadta el Clemens bocsánatkérését sem az eset után. Ráadásul Queens-ben mindenki meg volt győződve róla, hogy szándékos volt a fejlövés.

Kettőjük következő összecsapására már a World Series-ben került sor, a Yankees az egész Nyugati partot végig verve (ALDS: NYY 3-2 OAK, ALCS: NYY 4-2 SEA), a Mets pedig viszonylag simán (NLDS: NYM 3-1 SF, NLCS: NYM 4-1 STL) jutott be.

Bár Roger Clemens kellően kipihent volt, hogy kezdjen a nyitómeccsen, Joe Torre főedző előrelátó volt és inkább a második mérkőzésre írta őt be. Tette mindezt azon megfontolásból, hogy ha Clemens az első meccsen dob, akkor a következő jelenése a dombon az ötödik mérkőzésen következett volna, ami a Shea Stadiumban került megrendezésre. Ez egyet jelentett volna azzal, hogy Clemens-nek ütnie is kellett volna az ötödik meccsen, lévén ekkor még nem volt a National League-ben kijelölt ütő szabály, és a nagydöntők meccsein mindig a hazai csapat által képviselt liga szabályai voltak érvényben. Értsd: ha az AL csapat játszott otthon, akkor volt DH, ha az NL csapat stadionjában volt a meccs, akkor a dobóknak is ütni kellett.

Abba pedig jobb nem is belegondolni, hogy milyen szinten vadászták volna le Clemens-et a Mets dobók az ötödik mérkőzésen. Torre edző tehát a második összecsapásra írta be kezdőnek a Rakétát, arra azonban, ami Piazza első at-bat-jénél történt, senki sem számított.

Az egész villámgyorsan történt. Egy dobó- és egy ütőhiba, aztán egy inside fastball, egy lengetés, az ütő törésének a hangja, egy repülő ütődarab a dobódomb felé.

Aztán, mielőtt bárki is észbe kaphatott volna, Clemens felkapta a felé tartó hegyes fadarabot és megküldte az egyes bázis irányába kocogó Piazza felé – szerencsére elvétve őt, bár nem is így tűnt, hogy megpróbálta volna eltalálni, inkább csak idegből elé dobta.

A feszültség a tetőfokára hágott és ez a mozzanat azonnal a 2000-es Subway Series leghírhedtebb jelenetévé vált. A kispadokról mindenki berohant, de verekedéssé nem fajult a dolog.

Piazza sem támadta meg Clemens-t (erről később még lesz szó), csak elindult felé, a dobó pedig szinte tudomást sem vett róla, mintha mi sem történt volna. Azonnal kérte a következő labdát a bírótól. A legviccesebb pedig az volt, hogy a szájáról le lehetett olvasni, hogy azt ecseteli a felé tartó Piazzának, hogy azt hitte, hogy a labda volt az. „I thought it was the ball!”. Mintha a labdát az ütőjátékos felé kellene dobni hasonló esetben és nem egyes bázisra.

Clemens egyébként később sem adott rendes magyarázatot arra, hogy miért csinálta ezt, a liga vezetése pedig egy ötvenezer dolláros büntetéssel zárta le a dolgot.

A poén egyébként az az egészben, hogy Clemens ezzel a cselekedetével totálisan kizökkentette a Mets-et, akik semmit sem tudtak ellene csinálni egész meccsen. Nyolc teljes inning-et hozott le kezdőként, mindössze 2 találatot engedve, 9 strike outtal.

A Yankees 6-0-s előnyre tett szert, de a záró játékrészben mégis izgalmassá tették a cseredobóink: 5 pontot adtak fel, így csak egypontos győzelem lett a vége.

Mike Piazza egyébként az eset után sima ground outtal kiesett, majd a következő két ütésből állásából sem tudott bázisra kerülni Clemens ellen.

A 2013-as önéletrajzában (Long Shot) Piazza magyarázatot adott arra, hogy miért nem rohanta le a dobódombot az incidens során, főleg, hogy az előzmények fényében teljesen érthető reakció lett volna ez tőle: „Voltak komplikációk, például az, hogy Clemens egy nagydarab fickó és elég jó esélyét láttam annak, hogy szétrúgja a seggem ha nekimegyek. Ráadásul a Yankee Stadium közönsége és az egész világ előtt. Szerintem jogos volt az aggodalom.”

 

És, hogy mi lett a széttört ütő sorsa? 2014 februárjában egy aukció során 47.800 dollárért kelt el. Elég szép ár a World Series-ek történetének egyik legfurább és legérthetetlenebb mozzanatának a központi darabjáért.

A Nagy Pillanatok következő részében ugyanennek a World Seriesnek a záró mozzanatai kerülnek bemutatásra.