Yankees podcast 15. rész

Vasárnap ismét összeültünk (virtuálisan), Mikekal és Bével, hogy immár tizenötödik alkalommal beszélgessünk és beszéljünk a New York Yankeesről és sok mindenről, ami velük kapcsolatos.

Az adásban szó esik például DJ LeMahieu és Gerrit Cole All-MLB csapatba választásáról, a Winter Meetingsről, különböző pletykákról (Tanaka, Taillon és Bell a Piratesből), a Rule 5 Draftról, természetesen a Dominikai Ligáról, ahol több Yankees érdekeltségű játékos is játszik, Nestor Cortes visszatéréséről és a CC Sabathia életéről szóló dokumentumfilmről.

Heti témánk utolsó előtti alkalommal a World Series, eljutottunk ugyanis a '90-es évekig, itt három döntőről beszéltünk, amiből az első számomra különleges jelentőséggel bír.

Anchor link a 15. részhez

Spotify link a 15. részhez

Youtube link a 15. részhez

Az adásban említett "Nagy Pillanatok" cikkek innen a Házból:

http://jenkikhaza.blogspot.com/2015/08/nagy-pillanatok-2-resz-jim-leyritz.html

http://jenkikhaza.blogspot.com/2017/01/nagy-pillanatok-3-resz-joe-girardi.html

http://jenkikhaza.blogspot.com/2020/02/nagy-pillanatok-5-resz-tino-martinez.html

Peace!

Nagy pillanatok - 5. rész - Tino Martinez Grand Slam-je a '98-as döntőben

Az 1998-as World Series kezdetekor Tino Martinez a Yankees rajongói szemében már régen nem csak az a fickó volt, akinek helyettesítenie kell Don Mattingly-t. 1996-ban a bajnoki cím, majd Tino 1997-es AL MVP szavazáson szerzett második helye már gondoskodott erről. Egyetlen szálka volt már csak a csapat drukkerei szemében Martinezzel kapcsolatban, mégpedig a rájátszásbéli teljesítménye.

És ezt a tudtára is adták, kapta a "bronxi éljenzést" rendesen. Súlyosbította a helyzetet, hogy Tino 1998-as rájátszást ismét nagyon gyengén kezdte, az ALCS-ben például csak 2/19-et ütött, és tízből háromszor strike out lett a móka vége.

Ekkor a Yankeesben játszott rájátszásmeccsein elért átlagai a következőképpen festettek: .188/.292/.281. A súlyozott ütési átlaga (.281) fájt a legjobban ezek közül, lévén a csapatnál töltött három éve során az alapszakaszban vágott 97 hazafutást, a rájátszásra pedig mintha elfelejtett volna ütni.

Természetesen nem egyedi dolog, hogy nagyvágó ütők csődöt mondanak a rájátszásban, de New Yorkban minden halmozottan csapódott és csapódik le a játékosokon és edzőkön. Itt sem érdekelt senkit, hogy az 1998-as Yankees a baseball történetének egyik legjobb csapata volt, a World Series-be is elég simán jutott be, a kritikusok kikezdték Tinot, amiért az ütője csendben maradt. 

Pedig bátran kijelenthetjük, hogy Roger Maris óta a legjobb játékoscseréje volt a csapatnak Martinez megszerzése. 1995-ben Mattingly visszavonulását követően a Yanks Tino mellett Jeff Nelsont és Jim Mercirt szerezte meg Sterling Hitchcock-ért és Russ Davisért cserébe. És Tino teljesített is ... az alapszakaszban. Ez volt a történelmi háttere Martinez szempontjából az 1998-as World Series-nek.

Bár a San Diego Padres 98 meccset nyert az idény során, ez eltörpült a Yanks 114 győzelme mellett. A Yankees rendelkezett ebben az évben a legjobb ütőkkel, dobókkal és védelemmel, míg a Padres egy jó kis feel good sztori volt. Mindezek ellenére a Padres szétszedte az Astrost és a Bravest a rájátszásban és úgy nézett ki, hogy a jó szériájukat tovább is viszik a nagydöntő első meccsére is a Yankee Stadiumba.

1998. október 17. WORLD SERIES 1. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York

New York Yankees vs. San Diego Padres

A két kezdődobó David Wells (NYY) és Kevin Brown (SD) voltak. Előbbi jó ómen volt a Yankeesnek, lévén karrierje hajszálcsíkosban töltött időszakában a rájátszásmeccsek során 6-0-ás győzelem/vereség mutatóval állt. Azonban ezen a meccsen nagyon nem ment neki. Hiába kapott kétpontos előnyt a második inning alján, kapásból vissza is engedte egálra a vendégeket egy Greg Vaughn-nak feladott kétpontos homárral. Két játszmával később aztán Tony Gwynn is vágott egy gigantikus hazafutást róla, majd Vaughn ismét kiütötte a labdát a nézőtérre. 5-2-es hátrányban volt a Yanks, és Kevin Brown jó formában volt.

Egészen a hetedik játékrészig. Ekkor az első out után feladott egy találatot Jorge Posadának és sétával bázisra tette az első két pontunkért felelős Ricky Ledee-t. A Padres akkori edzőjének, Bruce Bochy-nak cselekednie kellett, ő pedig behozta Donne Wall-t, aki elég jó szezont futott abban az évben. Annak rendje és módja szerint Chuck Knoblauch azonnal ütött róla egy egyenlítő hazafutást, majd Derek Jeter egy szinglit, így újabb dobócsere következett: a veterán Mark Langston állhatott a dombra, ami miatt a mai napig tikkelni kezd a Padres drukkerek szeme.

Langston karrierje semmiképp sem volt rossznak mondható, de ekkorra már bőven túl volt a zenitjén, 1998-ban majdnem 6 volt az ERA-ja és a szezon végére pláne kifogyott a tankból a benzin számára. Mégis őt találta Paul O'Neill ellen - balkezes dobó balkezes ütő ellen - a legmegfelelőbb fegyvernek Bochy. És ez még be is jött! O'Neill kiesett, utána viszont Bernie Williams-t szándékosan bázisra tették sétával (két outnál!), Chili Davis sétája pedig megtelítette a bázisokat.

Érkezett Tino Martinez, a vendégek edzője pedig kitartott Langston mellett, lévén ez is balos-balos párharc lesz. A probléma ezzel a gondolatmenettel az volt, hogy a dobó az egész szezonban szenvedett a balkezes ütők ellen! Tulajdonképpen már az is szerencsés volt, hogy O'Neill-t ki tudta ejteni, nemhogy egy inningben két jó balos ütőt is visszaküldjön a kispadra.

És nem is jött össze neki. Tino eljutott full count-ig, a következő dobást pedig... de beszéljenek a szavak helyett a képek:

Ez el is döntötte az első mérkőzés kimenetelét, bár a végén a Padres még hozott egy pontot, de sima 9-6-ra így is behúztuk a nyitómeccset, később pedig ki is söpörtük a San Diegót a World Seriesből, feltéve a koronát a kiváló 1998-as szezonunkra.

Annak ellenére, hogy csak 7 szezont játszott a Bronxban, Tino Martinez egy nagyszerű kor ikonikus alakja lett, az akkori, sikert sikerre halmozó Yankees egyik sarokköve. Karrierje legjobb éveit játszotta a Csapatban, központi alakja volt a bajnoki éveknek, kiválóan kezelte a New York-i médiát és drukkereket, pedig egy igazi Jenki legenda posztját kellett átvennie amikor érkezett. Ez a grand slam a '98-as döntő első meccsén elhallgattatta a kritikusait, itt a Házban pedig ez lett a Nagy Pillanatok ötödik része. Éljen soká Tino!

Nagy pillanatok - 4. rész David Wells perfekt meccse

"Félrészegen, bevérzett szemekkel, szörnyű szájszaggal és koponyaszaggató másnapossággal."

Önéletrajzi könyvében saját szavaival szemléltetve ilyen állapotban állt a dobódombon David Wells a '98-as szezonban május közepén. Nem éppen ideális kondíció egy baseballmeccs végigdobásához, gondolhatnánk. Nos, Wells másképp gondolta. A többi pedig, mint mondani szokták: történelem.

David 'Boomer' Wells 12. szezonja volt ez, megjárta már a Torontót, a Detroitot, a Cincinnatit és a Baltimore-t, mielőtt a Bronxba érkezett 1997-ben. Az 1998-as szezon kedves emlék minden Yankees drukker számára, nem csak rekordmennyiségű 114 győzelmet szereztünk az alapszakaszban, megtoldottuk még ezt 11-gyel a rájátszásban és egy bajnoki címmel.

Wells elég rázósan kezdte az évet, hiába állt 4 győzelemmel és 1 vereséggel, az ERA-ja 5.23 volt és legtöbbször a senkinek sem kegyelmező támadósor húzta ki őt a csávából. Jelenleg tárgyalt mérkőzésünk előtt két starttal Joe Torre edző három inning után leparancsolta Wellst a dombról, mert elhízva, magát totálisan eleresztve és formán kívül jelent meg. Ezután megemberelte magát - amihez szükség volt egy elbeszélgetésre Torreval és a dobóedző Mel Stottlemyre-rel -, és a Kansas City ellen 8 teljes játszmát dobott végig, 2 pontot és 5 találatot engedve mindössze, 9 strike outtal fűszerezve.

Az eddig sem volt titok, hogy Wells szeret kimaradozni éjszaka, a következő kezdése előtti este részt vett egy Satudray Night Live stáb partyn, aminek köszönhetően másnap egy óra alvással, még félig részegen, félig másnaposan érkezett meg a Yankee Stadionba. Még pikánsabbá tette a sztorit, hogy a stadion tele volt gyerekekkel a Beanie Baby promóciós nap miatt.

             1998. május 17. Alapszakasz - Yankee Stadium, the Bronx, New York

New York Yankees vs. Minnesota Twins

A Twins nem túl acélos lineup-pal állt ki a meccsre, pihentették a csapat legjobb ütőjét, Todd Walkert, a fiatal David Ortiz (igen, AZ a David Ortiz) pedig sérülés miatt nem állt a csapat rendelkezésére. Ennek megfelelően Wells az első két inninget 22 dobásból megoldotta, a harmadikban pedig 3 strike outot osztott ki - ebben segítségére volt a picit magas strike zóna is. Az ötödik játékrészre már a nézők is ébredeztek, rájöttek, hogy addig nem volt minnesotai ütőjátékos bázison és az inning-záró strike outot álló ováció fogadta. Wellst ez annyira felspannolta, hogy a hatodikat két újabb K-val nyitotta, majd egy könnyű flyout-tal fejezte be.

Boomer domináns startja ellenére ekkor még bőven szoros volt a meccs. A Yankees két ponttal vezetett, köszönhetően Bernie Williamsnek, aki a másodikban duplával indított, majd egy passed ball és egy wild pitch következtében előbb hármasra rohant, majd be is ért (1-0). Bernie aztán a negyedikben vágott egy hazafutást is, biztos, ami biztos (2-0).

Wells kitartóan támadta a zónát, aminek köszönhetően a Minnesota ütői folyamatosan próbálták játékba hozni a labdát. Ennek következtében Boomer egy inningben sem lépte túl a 15 dobást (kivéve a fent említett 3. játszmát 3 K-val, amikor 19 dobást eresztett el).

A hetedik inningben kétszer is majdnem megszakadt a tökéletes széria, előbb Brent Gates ütött egy kemény labdát egyesre, de Tino Martinez lefülelte azt és lesprintelte őt a bázisig, majd a legendás (addigra már karrierje 3000. találatán túl járó) Paul Molitor tornászta a count-ot 3-1-re, de Wells parádésan fordította meg a helyzetet és tette K-ra az ütőt.

Mikor a csapattársak is felfogták, hogy mi történik éppen, mindenki látványosan kerülni kezdte Wellst a kispadon, nehogy balszerencsét hozzanak - bevett szokás, hogy ha perfekt meccs vagy no-hitter van folyamatban, azt nem hozzák szóba egyáltalán, nehogy eljinxeljék -, Jorge Posada konkrétan kerülte őt, Darryl Strawberry pedig egy szó nélkül felállt és elsétált mikor Wells leült volna mellé. Egyedül David Cone volt, aki oldotta a feszültséget, odament Wellshez és mondta neki, hogy ideje bevetni most már a knuckleball-t is.

A Yankees még két pontot pakolt be a hetedikben, Bernie Williams duplázott, Strawberry RBI triplát, Chad Curtis pedig RBI szinglit ütött (4-0), megnyugtató előnyhöz juttatva a dobónkat.

A nyolcadik játszmában került a legközelebb találathoz a Minnesota. Egy outnál Ron Coomer ütött egy nagyon erős labdát kettesre, Chuck Knoblauch elsőre nem is tudta tisztán lekezelni, lecsapta kesztyűvel a földre a játékszert, majd onnan felkapva dobta ki az ütőt egyesen.

A kilencedikben már Wellsen is érezhető volt a nyomás, amin a szurkolók folyamatos kiabálása és őrjöngése sem segített. Az első kiejtés egy magasra szálló labdából lett meg, aztán kezdőnk megszerezte 11. strike outját a meccsen. Következett a 27. ütő, Pat Meares. Az első dobás strike, a nézők tombolnak. A második, bár csapódik befelé, egyértelműen magas és széles, ám Meares beleüt, a labda pedig magasan, jobb szélre száll. Paul O'Neill könnyedén befutja és megcsinálja a meccs utolsó kiejtését. 27 ütő, 27 out, PERFEKT MECCS DAVID WELLSTŐL!

Ő már az elütés pillanatában tudta, hogy megvan. Örömtelin, ökölbe szorított kézzel várta az elkapást, majd fülig érő mosollyal várta az őt megrohamozó csapattársakat. Utána páran a vállukra vették őt, Wells pedig sapkáját boldogan lengette a kezében az ég felé. Ünneplése hasonlóan ikonikussá vált, mint Wade Boggs rendőrlóra ülése a '96-os bajnoki győzelem után.

A teljes mérkőzés megtekinthető itt:

___

Következik az ötödik nagy pillanatunk: TM98WSGS!