Good bye Joe G!

"With a heavy heart, I come to you because the Yankees have decided not to bring me back."

 - Joe Girardi

A mai napon derült ki, hogy nem ajánlunk új szerződést Joe Girardinak, aki az elmúlt 10 szezonban a főedzői teendőket látta el a Yankees háza táján. Vegyes érzelmeim vannak a döntéssel kapcsolatban. Tény, hogy nem Joe volt a legsikeresebb edző a csapat történetében, és szidtam is őt eleget az elmúlt évek során (főleg a cseredobók ésszerűtlen variálása miatt), de ettől függetlenül nagyon jó edzőnek és embernek tartottam. Úgy tűnt, hogy jól megérti magát a játékosokkal - bár az utóbbi időben ennek ellenkezőjéről röppentek fel pletykák -, elég jól kezelte a New York-i médiát, mindig megpróbálta kihozni a maximumot a csapatból. Ráadásul imádtam a kirohanásait, amikor felgyülemlett benne egy-egy meccsen a frusztráció és kiment ordítozni a bírókkal, ezzel is feltüzelve a csapatot.

Ugyanakkor valahol érthető Brian Cashmanék döntése, hogy folytatják a vérfrissítést az edzői stábban. Hogy ki lesz az utód? Még nem tudni. De lássunk néhány statisztikai adatot Joe Girardi Yankees-béli edzői pályafutásáról, az elmúlt 10 szezonról.

Ez alatt a tíz év alatt a Yankees 910-710-es győzelem/vereség mutatót tudhatott magáénak, ami 56,2%-ot jelent. Girardi edzősködése alatt a csapat végig pozitív mutatóval zárta a szezont, sosem nyertünk 84-nél kevesebb meccset vele. Ez már csak azért is megsüvegelendő, mert gondoljunk bele, milyen kerettel állt ki a Yankees az utóbbi néhány évben (főleg ugye a már sokat emlegetett 2013-as "álomszezonban").

Joe G edzősködésének második évében a Yanks megnyerte a World Series-t és a 10 év alatt háromszor nyerte meg az American League Keleti csoportját és összesen hat alkalommal jutott rájátszásba.

A csapat történetében Girardi nyerte az ötödik legtöbb meccset, ami azért elég szép teljesítmény. Előtte Joe McCarthy (1460), Joe Torre (1173), Casey Stengel (1149) és Miller Huggins (1067) állnak. Joe 910 W-je minden tiszteletet megérdemel. Ráadásul az 56,2%-os győzelmi aránya is az ötödik helyre jó azon Yankees főedzők között, akik legalább 500 meccset menedzseltek a csapatnál. 

A Yankees szerencsésnek mondhatja magát, mert az utóbbi 22 évben mindössze két edzőt "fogyasztott el", Joe Torre után Girardi is hosszan tett szolgálatot és csak remélni tudjuk, hogy a következő választás is hasonlóan jó lesz majd a vezetőség részéről.

Végezetül álljanak itt Brian Cashman szavai Girardiról:

"...he has been a tremendous Yankee on the field and away from it, as a  player, coach and manager..."

Nagy pillanatok - 3. rész - Joe Girardi triplája a World Series-ben

Nem, nem elírás. A jelenlegi edzőnk, Joe Girardi anno többek közt a Yankees elkapója volt, részben ő mentorálta Jorge Posadát. Már csak ezért is hálásak lehetünk neki, de a nem túl jó ütőnek és lassú futónak számító Girardi mással is észrevetette magát azért a nálunk töltött évek alatt. 

Az előzőleg taglalt 1996-os World Series számomra különleges jelentőséggel bír. Ez volt az első döntő, amit már követni tudtam, hála a kábeltévé áldásos közreműködésének. Habár már a '90-es évek első felében elkezdődött az építkezés, az utolsó nagy Jenki Dinasztia első komoly fegyverténye volt ez a döntő, "ezer" év után először sikerült bajnokságot nyerni, ráadásul már-már vesztett helyzetből fordítva meg a párharcot. Új hősök születtek, a sokat bizonyított veteránok mellett ifjú harcosok tették le névjegyüket, de az egyik legfontosabb nagy pillanat igazán váratlan helyről érkezett: Joe Girardi ütőjéről.

1996. október 26. WORLD SERIES 6. meccs - Yankee Stadium, the Bronx, New York

New York Yankees vs. Atlanta Braves

A Jorge Posada előtti években a Yankees első számú elkapója Joe volt. Épp a '96-os szezon előtt igazoltuk őt a szabadügynök piacról, mert Mike Stanley lelépett, Jim Leyritz pedig nem volt stabil kezdő szinten. Girardi karrierjét ezidáig a National League-ben töltötte (Cubs és Rockies) és egy kemény, a dobókkal jól összedolgozni tudó, tehetséges védőjátékosként volt elkönyvelve. Addigi számaihoz képest erős évet hozott össze ütésben nálunk, de a nagy döntőben nem találta önmagát - a hatodik meccsig.

A széria sztárja - érthető módon - Leyritz volt addigra, aki a negyedik meccs hősies egyenlítő hazafutása után rögtön Andy Pettitte elképesztő nullázós teljesítményét keccsölte. Girardi viszont a döntőben még találat nélkül, 0/8-cal vágott neki a mérkőzésnek.

A Nemzeti Liga akkori legjobb dobója, Greg Maddux kezdett a Bravesben, a Yankeest pedig Jimmy Key képviselte. Az első kettő játszma eseménytelenül zajlott, a harmadikat azonban Paul O'Neill nyitotta egy duplával. Mariano Duncan kiesett, de O'Neill átért ebből a hármas bázisra, a lehetőség adott volt Girardinak.

Maddux és Joe még csapattársak voltak a Cubsban, tehát jól ismerhették egymást. Lévén az elkapónk nem jelentett nagy power-veszélyt, a középkülsős védő, Marquis Grissom a szokásos pozíciójánál jóval beljebb húzódott. Az első dobás magasan középre érkezett, Joe pedig nem teketóriázott: HATALMAS TRIPLÁT VÁGOTT GRISSOM MÖGÉ A FALHOZ!

Paulie simán bekocogott, Joe G pedig meg sem állt a hármasig. RBI tripla, Girarditól Madduxről?! Álom lehet, nem valóság. Ez a tripla annyira feltüzelte a Yankees támadósorát - és valószínűleg annyira megdöbbentette az atlantai dobót -, hogy Jeter rögtön utána behozta Girardit egy találttal, ellopta a kettest, Bernie Williams ütéséből pedig be is ért. Szinte a semmiből építettünk fel 3-0-ás előnyt.

A Braves aztán visszakapaszkodott, a meccs végére feljöttek egy pontra, de a döntő legértékesebb játékosának választott John Wetteland megállította a rohamot. YANKEES GYŐZELEM! BAJNOKCSAPAT!

Bár nem Girardi volt a legfényesebb csillag az 1996-os bajnokcsapatban, de október 26.-án minden Yankees rajongó a szívébe zárta őt. Joe ezzel a triplájával a rájátszás nem várt hőseinek egyike lett.

___

A következő nagy pillanat megmutatja, hogy aki tökéletes, az másnaposan is tökéletes.

CC epikus kirohanása

Pár napja történt*, hogy CC Sabathia nem értett egyet a főbíró egyik ítéletével és addig szájalt, amíg ki nem vágták a meccsről. Girardi edzőnek több sem kellett, odarohant megvédeni a mundér becsületét, aminek eredményeként ő is repült.

De ami a lényeg: az egész videó úgy EPIC, ahogy van. Kezdve CC kiakadásától, Girardi megjelenésééig... ahogy John Sterlingnek fogalma sincs mi történik - nem veszi észre, hogy CC-t kiállítja a bíró, Girardi helyett CC-t mond, stb. ... ahogy az óriás rámegy a bíróra Joe után és a két fejjel kisebb Murphy megy oda elrángatni (le sem meri venni a catcher cuccot a törpe :D ) ... ott égtem ki teljesen, amikor (0:36-nál) Girardinak elege lesz abból, hogy a háta mögül Sabathia folyamatosan ugat és hátraint: "Takarodjál már innen!" :D ... és végül pár másodperccel később a kép jobb alsó sarkában a halál nyugodtan támaszkodó, az egész csetepatét gyermeki ártatlansággal néző A-Rod, ahogy szétteszi a kezét: "Most mi van?". :D 

E-P-I-C

Nem vagyok benne biztos, hogy előfordult már valaha, hogy egy dobót inning-záró duplajáték után kiállítottak volna reklamálásért.

Mindenesetre azt örömmel látom, hogy CC-ben még ég a tűz, plusz valószínűleg az utóbbi idők rossz szériája miatti frusztráltság is így jött ki. Az előző meccsen az ellenfél egyik ütőjének ment majdnem neki, amikor az bunttal akart bázisra kerülni, tesztelve CC rossz térdét.

Csak így tovább nagy ember! Ne hagyd kialudni a győzni akarás tüzét! :)

*Nem mai eset, de csak most jutottam gép elé annyi időre, hogy írni tudjak róla.