Amikor Michael Kay metrózni küldött minket

Sokkal jobban csíptem őt, amíg rádiókommentátor volt...

... és a régi stadion sokkal, sokkal hangosabb volt, mint az új.

A videóról:

2000-ben a Yankees a Seattle Mariners-szel csapott össze az Amerikai Liga döntőjében. Akkor regnáló bajnokok voltunk, és éppen a triplázásra készültünk (valamint az elmúlt 5 év alatt a 4. döntőnkre), az ALDS-ben az Oaklandet vertük, majd a másik nyugati playoff csapat, a Mariners következett.

Az első meccset hozta az M's, de a Yankees Lúdas Matyiként háromszor verte rajtuk ezt vissza. Ezen a három meccsen 20-3-as pontkülönbséget sikerült összehozni. Mindezek után az ötödik meccs kicsit csalódás volt (sima 6-2-es vereség), sőt a hatodikon is gyors vezetést szerzett a Seattle.

A negyedik inning közepére már 4-0 volt az eredmény, a Yankees azonban három ponttal válaszolt erre. A hetedikben aztán elszabadult a pokol a Stadiumban. Két futónkkal a bázisokon dobót cserélt a Mariners, Arthur Rhodes-ot pedig David Justice üdvözölte a videón látható bombával. Három Jenki pont, fordítás. Sőt, aztán még három pontot ütöttünk be, amikre szükség is volt, mert a végén még rallyzott az M's, de két pontnál közelebb nem sikerült jutniuk. Yankees győzelem, irány a World Series, ahol már várt ránk a városi rivális Mets. Innen a metrós utalás is Kay-től.


Justice ütése és Kay ordítozása ezen a videón... garantált libabőr minden alkalommal.

Repül a, repül a...

A-Rod is back! :)



És Slade is vágott egyet a meccs végén, ami külön jó.

A tekintélyt parancsoló Bíró úr

Avagy Eric Chavez épp tanácsot ad Aaron Judge-nak. Igen, mindketten állnak. :D

Azt hiszem van egy új kedvencem a farmról.

Ó kapitány! Kapitányom!

"As far as I’m concerned, and I’m not to decision maker on this, that captaincy should be retired with No. 2. I wouldn’t give up another captain’s title to anyone else."

Brian Cashman két órája robbantotta fel az internetet Jenkiföldön ezzel a kijelentésével, miszerint Derek Jeter visszavonulásával a csapatkapitányságot is meg kéne szüntetni mint olyan. Mármint a Yankeesen belül.

Amennyire láttam, a szurkolói vélemények jelentős hányada az enyémmel megegyező volt: bullshit.

Most komolyan Ca$h... Ennyi erővel Lou Gehrig után nem kellett volna megszüntetni? Vagy Thurman Munson halálával? 

Természetesen nem azt mondom, hogy most azonnal nevezzünk ki bárkit a keretből, mert jelenleg tényleg nincs meg senkiben az, amivel maradéktalanul eleget tehetne a kapitányi tisztségnek. Ha Robbie Canó még nálunk lenne, akkor ő válthatta volna Jetert ezen a poszton, de sajnos ez a lehetőség ugye már nem áll fenn.

Ettől függetlenül el fog jönni az az idő, amikor újból lesz a csapatnak egy karizmatikus vezére (jó esetben saját nevelésű játékos), aki kiérdemli majd ezt a megtiszteltetést. Egy vezéregyéniség, aki mind a pályán, mind azon kívül méltón és büszkén képviseli majd a hajszálcsíkokat és az egymásba olvadó NY-t. Aki kapitánya lesz majd a következő győztes Yankees csapatnak (és remélhetőleg dinasztiának is). De te, kedves Brian Cashman, te már akkor könnyen lehet, hogy nem leszel itt.

“Leadership comes in a lot of forms, it would be a hard one to anoint someone captain, regardless of how great they might be.” - folytatta Cashman a rádióinterjúban

Ez bizony így van. És nem is sietünk sehova a következő kapitány kiválasztásával.

Persze valószínűleg a Derek Jeter iránti tisztelet beszélt belőle, mindannyian - főleg ez a generáció, aki a Jeter érában ismerte meg a Yankeest - szeretjük a Kapitányt és elképesztően fog hiányozni az elkövetkező években. De előtte is volt csapatkapitánya a Yankeesnek és utána is lesz. És ennek semmi köze a Jeter iránti rajongásnak, tiszteletnek, bárminek.

Főleg annak a fényében vicces Cashman kijelentése, hogy Don Mattingly 1995-ös visszavonulása után 2003-ig nem volt csékája a Yankeesnek, vagyis a legendás '90-es évek végi - 2000-es évek eleji dinasztia választott kapitány nélkül nyerte halomra a meccseket és bajnoki címeket. Arról nem is beszélve, hogy Gehrig és Munson kapitánysága között eltelt 37 év.

Íme a Yanks történetének eddigi csapatkapitányai:

Néhány érdekesség:

• Hal Chase-é volt sokáig a Yankees történetének leghosszabb ütési sorozata. 1907-ben (akkor még New York Highlanders néven futott a csapat) 33 meccsen keresztül volt érvényes találata. Ezt Joe Dimaggio döntötte meg 1941-ben és meg sem állt 56 mérkőzésig.
• Babe Ruth mindössze 6 napig volt csapatkapitány. 1922 május 25-én ugyanis nem értett egyet egy bírói döntéssel, aminek során egy maroknyi földet vágott a bíró arcába. Természetesen azonnal kiállították, de miközben ment le, egy szurkoló elkezdte szidalmazni őt és különböző gúnynevekkel illetni. Babenek több se kellett, kiugrott a nézők közé és összeverte a beszólogatót.
• Lou Gehrig 1939-ben vonult vissza a betegsége miatt, ám a csapat az iránta tanúsított tiszteletből meghagyta őt névlegesen csapatkapitánynak, egészen az 1941 június másodikai haláláig.
• A legidősebb kapitányunk Graig Nettles volt, ő 37 évesen kapta meg a címet.
• 1986 és 1989 között Willie Randolph és Ron Guidry egyszerre szolgáltak csapatkapitányként a csapatban.
• Végül a Főnök, George Steinbrenner nyilatkozata Derek Jeter kinevezése kapcsán: "Mindig nagyon nagyon óvatos voltam, hogy kit válasszak a játékosaim közel egy ilyen felelősségteljes pozícióra, de nem tudok másra gondolni, aki valaha is jobban megérdemelte volna ezt a tisztet, mint Derek Jeter."

Kíváncsian várjuk, ki lesz a következő.

A-Rod visszatért!

Majd' 18 hónap telt el, mióta Alex Rodriguez utoljára hivatalos baseballmeccsen vett részt, tegnap azonban ismét pályára léphetett, kijelölt ütőként. A fogadtatása ugyanolyan volt, mint az elmúlt néhány évben a hazai meccseken mindig: nagyrészt taps, vegyítve némi "boo"-val és kifütyüléssel. Valószínűleg ugyanez lesz a helyzet az alapszakasz hazai mérkőzésein is - az, hogy idegenben mit fog majd kapni a nézőktől az már más kérdés -, kivéve ha valami nagyot robbant (akkor nőni fog a taps és biztatás aránya), vagy nagyon gyengén játszik (ez esetben értelemszerűen a zrikálók száma lesz túlnyomó többségben).

A-Rod az első ütéshez állásból sikeresen bázisra jutott egy találattal, bevallom nagyon örültem neki. És annak is, hogy azonnal sokkal több tapsot lehetett hallani. Csakúgy, mint a hatodikban, mikor egy séta után ismét bázisra került. Ekkor lecserélték és a közönség (majd' 10 000 ember) nagy része megtapsolta őt.

Az biztos, hogy Alexnek nagyon sok bizonyítani valója van, az is biztos, hogy kapni fogja az ívet (elsősorban a média által) egész szezonban és árgus szemekkel fogják nézni, hogy mikor hibázik. Mindenesetre én drukkolok neki.

JUDGEment day!

Az első edzőmeccsen megvolt az első katarzisélmény is.

Aaron Judge egy akkora állat. :D

A 2015-ös keret - 4. rész

Elérkeztünk a záróakkordhoz. Az utolsó tízes már csak olyan játékosokat tartalmaz, akiknek kulcsszerepük lesz az idei  szezonban. Lássuk, kik ők:

Andrew Miller

2015-ös szerepe: Az egyik legfontosabb cseredobó. Akár closer (záró dobó) is. Még nem tudni, hogy a csapat hogyan fogja intézni a meccsek utolsó játszmáit, de az biztos, hogy Miller jelentős faktor lesz majd a nyolcadik-kilencedik inningben. Balkezes, de nem LOOGY (csak balos ütők ellen bevethető specialista), rengeteg strike outtal.

Hosszú távú szerepe: Ugyanaz. Négy évre szerződtettük David Robertson helyére, ami egészen biztosan nem a legpopulárisabb húzása volt a vezetésnek, de üzleti szempontból megérte. Egy ugyanolyan jó dobót kaptunk olcsóbban plusz egy draft cetlit is. Miller még négy évig ott lesz a bullpenben és fontos szerephez fog jutni végig.

***

Chase Headley

2015-ös szerepe: Kezdő hármas védő. Természetesen nem azért igazoltuk le Headley-t, hogy a padot koptassa és ő sem azért maradt a csapattal, hogy ezt tegye. Jelenleg nincs realitása a "verseny" szó használatának Chase és A-Rod között, előbbi a kezdő. Védelemben átlagon felüli teljesítményre képes hármason, ezt tavaly is láthattuk. Támadásban már kérdésesebb, de ott is képes robbantani, lásd: 2012. Valószínűleg nem lesz még egy olyan éve, mint akkor, de ha folyamatosan megbízható ütőteljesítményt nyújt, azzal már elégedettek leszünk.

Hosszú távú szerepe: Egyelőre úgy tűnik, övé is marad a kezdő hármas poszt. Alex Rodriguez nem valószínű, hogy beleszólhat már ebbe, a következő opció pedig Eric Jagielo, aki idén az AA-ligás Trentonban fog játszani - és a védőmunkáján még bőven van mit javítani. Headley is négyéves szerződést kapott, ami azért is tűnik jó húzásnak, mert a szabadügynök piacon nem nagyon várható nagy nevű 3B a következő néhány évben. Ideális esetben Chase az ütősor 6-7. helyén képes lesz terrorizálni az ellenfél dobóit, amiben a Yankee Stadium paraméterei is a segítségére lesznek.

***

Brett Gardner

2015-ös szerepe: Kezdő balkülsős és az ütősor eleje. Derek Jeter visszavonulása egyben azt is jelenti, hogy Joe Girardi edző most már szabadon garázdálkodhat az Ellsbury-Gardner párossal az ütősor első két helyén. Gardner szerepe nagyon egyszerű lesz: amit balra ütnek, azt kapja el, támadásban kerüljön sokszor bázisra. Ha megint üt 17 home runt, mint tavaly, az király, de erre nem feltétlenül fogadnék nagy összegben.

Hosszú távú szerepe: Ugyanaz. Kezdő balkülsős és az ütősor eleje. Az előző két játékoshoz hasonlóan ő is négy évig még legalább a csapatnál lesz - a Yankees tavaly végre szakított a hülye "nem hosszabbítunk szerződést a játékosokkal, amíg az előző le nem jár" politikával és 52 millió dollárt vágott Gardy-hoz. A csapat tehát meg van vele elégedve, a szurkolók is szeretik őt, négy szép évet várunk tőle.

***

Nathan Eovaldi

2015-ös szerepe: A rotáció tagja. Azt még nem tudni, hogy hol kap helyet pontosan, de minél több inninget tud dobni, annál jobb. Miamiban nem remekelt, ugyanakkor mindenki azt mondja, hogy sokkal nagyobb potenciál van benne, mint amit ott ki tudtak hozni belőle. Remélhetőleg a dobóedzőnk, Larry Rothschild keze alatt sikerül javítani Eovaldi teljesítményén. Na meg az is segítség lehet neki, hogy Brian McCann fog keccsölni neki, nem Jarrod Saltalamacchia.

Hosszú távú szerepe: Kezdődobó, ha sikerül jó teljesítményt kihozni belőle. 2017-ig a Yankeesnél lesz, ha sikerülne évente 200+ játszmát dobnia 3.50-es ERA alatt, akkor azt mondhatjuk, hogy megérte az árát (Martin Prado és David Phelps ment Miamiba Eovaldiért és Garrett Jonesért). Ha idén képes a javulásra, akkor szép három évet kaphatunk tőle. Az ő fejlődése nagyon fontos eleme a Yankees rotációjának a jövőben.

***

Brian McCann

2015-ös szerepe: Kezdő elkapó és az ütősor középső részén hazafutás vágó kisiparos, RBI-gyár. Az első éve a csapatnál felemásra sikerült. Sokan csak azt látják, hogy rossz számokat hozott ütésben, de azt hajlamosak elfelejteni, hogy övé volt a csapatban a legtöbb home runt (23) és a szezon második felében elkezdte összekapni magát. Ráadásul védelemben első osztályúan teljesített - egy példa: a bázislopók 37,2%-át kiejtette -, és a dobóinkat is jól irányította a legtöbb meccsen. Idén továbbra is ő lesz az elsőszámú emberünk a plate mögött, bebizonyíthatja, hogy a tavalyi gyenge ütőteljesítmény csak a környezetváltozás miatt és az új dobók stílusának a megtanulása miatt volt. Ha szerencsénk van, akkor idén már egy beilleszkedett, vezéregyéniség típusú McCann-t láthatunk, aki behoz egy csomó pontot.

Hosszú távú szerepe: Még négy éve van hátra a szerződéséből, ami azt jelenti, hogy 35 éves koráig nálunk lesz. Ilyen idősen ritka a folyamatosan jól teljesíteni képes elkapó. 2000 óta mindössze 41 olyan catcher volt a ligában, aki 34 éves kora felett is 400+ ütéshez állást (plate appearance) össze tudott hozni egy szezonban - és ezek legtöbbje rettenetesen ütött. Előbb utóbb kénytelen lesz a Yankees visszavenni McCann terheléséből a plate mögött. Persze DH-ként is hasznos tagja lehet az ütősornak, vagy akár csere-egyes védőnek is alkalmas lehet néha. Ezek mellett természetesen az elsődleges feladata hosszú távon továbbra is a kezdő catcher-ködés lesz, valamint, hogy mentorálja John Ryan Murphy-t (és talán Gary Sanchezt). A tökéletes forgatókönyv olyan lenne, mint a Girardi-Posada kettős anno: McCann elkapóként évente fokozatosan kevesebbet játszik, Murphy pedig egyre többet. McCann ütője pedig mind a négy évben fontos szerepet fog kapni a Yankees meccsein.

***

Dellin Betances

2015-ös szerepe: Talán a legfontosabb cseredobó. Tavaly a liga egyik legjobb RP-jévé nőtte ki magát és a Yankees ugyanerre számít tőle idén is. Persze megvan az esélye, hogy Dellin nem lesz annyira domináns, mint tavaly, de remélhetőleg nagyon közel lesz hozzá. Egykori kezdő lévén akár több játszmára is bevethető, de idén valószínűleg nem kell 90 inninget lehoznia.

Hosszú távú szerepe: Záró dobó. Akár már idén is ez lehet. Ahogyan a Yankees felépítette a bullpenjét a holtszezonban, arra enged következtetni, hogy Betancest képzelik el closer-ként. Kérdés persze, hogy hogyan lehetne a legjobban kihasználni az adottságait: előkészítőként, vagy záróként, de az biztos, hogy ő a csapat legjobb cseredobója jelenleg. Még öt évig a csapat kontrollja alatt van a szerződése, azaz a következő két év még elő-arbitrációs éve lesz, ami azt jelenti, hogy komolytalanul olcsón itt tarthatjuk. Egyelőre az a biztos, hogy az előző szezonban komoly reputációt szerzett magának Dellin és ezt igyekszik majd fenntartani az elkövetkezendő években.

***

Didi Gregorius

2015-ös szerepe: Kezdő beállós. A Yanks feldobta a lehetőségét annak, hogy Gregorius és Brendan Ryan váltogatják egymást majd beállós poszton, de ez nem hangzik túl ésszerűen. Ryan ugyanis még Didinél is rosszabbul ütött a balosok ellen. Ettől függetlenül a durva balkezes kezdők ellen lehet, hogy Gregorius szabadnapot kap (mint például Chris Sale vagy David Price), de azért jó lenne, ha minél több lehetőséget kapna a nem annyira erőből dobók ellen. Persze elsődlegesen a védelmi képességeiért hoztuk. Az elmúlt év Derek Jeter-jéhez képest hatalmas előrelépést jelent a pályán, így elnézhetjük neki, ha dadog kicsit ütésben.

Hosszú távú szerepe: Még csak 25 éves lesz, így csak rajta múlik, hogy évekig ő lesz-e a Yankees következő shortstop-ja. A csapat vevő lenne rá (2013 óta folyamatosan próbálták megszerezni és a nagyon tehetséges Shane Greene-t adták érte most cserébe), ha beválik, annak csak örülünk. Még öt éven át a Yankees kontrollja alatt van, ami alatt reméljük végig nagy hatékonysággal kapkodja el a labdákat short-on és legalább a jobbkezes dobók ellen tartja a jó ütőformáját az order hátsó harmadában. Ne feledjük: Gregorius NEM Jeter. Nem is lesz az. Soha, senki sem lesz az. De ha Didi jól csinálja a dolgokat, akkor nagyon hosszú ideig kezdő beállós lehet a ligában, jó esetben a Yankeesben.

***

Michael Pineda

2015-ös szerepe: Ász, vagy ászhoz közeli szerep. Tavaly végre bemutatkozhatott hajszálcsíkosban és az a kis idő amit a rotációban töltött elég komolyra sikerült: 1.89-es ERA 13 start alatt (76 és 1/3 inning). Az egyik legjobb kezdődobója volt a Yanksnek (amikor játszott) és a csapat szeretne többet látni ebből idén. Sokkal többet. Ha egészséges, akkor megvan a motyója hozzá, hogy az egyik ásza legyen New Yorknak. Sajnos amióta csak nálunk van, azóta bajlódik a vállával, tavaly is amiatt kellett több, mint három hónapot kihagynia. Persze egy teljes szezonon keresztül nem várhatunk tőle olyan durva számokat, mint a tavalyi 13 kezdése során, de ha egészséges marad és hozza amit tud, akkor maradéktalanul elégedettek leszünk vele.

Hosszú távú szerepe: Képes dominálni bármelyik csapat ütőit, ugyanakkor sosem lehetünk teljesen nyugodtak az egészégét illetően. Lehet, hogy egy Al Leiter-szerű karrierje lesz majd - az ő vállát ugyanúgy 23 éves korában műtötték, mint Big Mike-ét, az azt követő 3 szezonban összesen 9 inninget dobott MLB szinten, de utána egy nagyon hatékony dobóvá avanzsált, aki ászként is képes volt dobni néha. Akárhogyan is, még három évig nálunk lesz, elsősorban a cél, hogy egészséges maradjon. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor csak bíznia kell önmagában és folytatni azt, amire képes.

***

Jacoby Ellsbury

2015-ös szerepe: Középkülsős, ütésben pedig a sor elején valahol. Valószínűleg elsőszámú ütőként kezdi a szezont, de tavaly is többször ütött harmadikként. Az első három helyen bárhol bevethető, mert roppant gyors, de az ereje is megvan ahhoz, hogy beüsse a többieket. Mindenesetre jobban örülnék, ha Gardnerrel osztoznának legelöl. A csapat egyik legkomplexebb, legjobb ütője és védője is egyben - a karja nem a legerősebb, de óriási a range-e és szinte mindent elkap. Jelenleg a Yanksben nincs szupersztár kaliberű játékos, de Ells áll a legközelebb hozzá.

Hosszú távú szerepe: Mivel óriási szerződést kapott tavaly (7 év/153 millió), ezért az elvárások is magasak. Éveken keresztül számít rá a csapat (és a szurkolók is), hogy magas szinten teljesít majd csakúgy védelemben, mint támadásban. Sajnos az is benne van a pakliban, hogy ha gyengül a teljesítménye, akkor is ugyanezt a szerepet szánjuk neki (helló, Mark Teixeira!). Reméljük, hogy ha bekövetkezik majd az elkerülhetetlen, akkor is egy megbízható, átlagon felüli képességekkel rendelkező játékost tudhatunk magunkénak (lásd: Johnny Damon).

***

Masahiro Tanaka

2015-ös szerepe: A dobó-alakulatunk ásza. Tavaly óriási volt a hype körülötte és ő nagyon hamar be is bizonyította, hogy ászkaliberű dobó lesz az MLB-ben is. Mindene megvan hozzá: jól variálható dobásfajták és fantasztikus kontroll ezek felett. Ennek hozománya a sok strike out, kevés séta és, hogy az elütött labdák nagy hányada is a talajra kerül, nem a levegőbe. Mindehhez hozzáadódik a halál nyugodt mentalitás, úgy tűnt semmi sem tudja kizökkenteni őt amikor a dombon van. Az első szezonjában az ütők 26%-át tette K-ra és kevesebb, mint 4%-nak engedett sétát, az elütött labdák 46,6%-a pedig grounder lett. Nagyszerűen teljesített tehát a debütálása során és a Yankees idén is ezt várja tőle. De ... DE! Sajnos mindig van egy "de". Jelen esetünkben ez a sérülésveszély. A tavalyi szezonban is ki kellett hagynia jó pár meccset, és semmi biztosíték nincs arról, hogy nem szalad bele egy Tommy John műtétbe idén. Egyelőre a hírek alapján teljesen egészséges, a tél jól telt. Bizakodásra adhat okot, hogy ugyanilyen sérüléssel többen is dobtak még évekig, de ez sem garancia arra, hogy nem lesz baj. Amíg viszont Tanaka egészséges, addig ő lesz a rotáció legértékesebb tagja.

Hosszú távú szerepe: Még csak 26 éves, tehát fényes jövő áll előtte. Túlzások nélkül az MLB egyik legjobb dobója lehet amennyiben egészséges marad. A szerződésében van egy kilépő lehetőség, amit nagy valószínűséggel ki is használhat, hogy több pénzt kapjon. Ez 2017 végén lesz aktuális, akkor ráhajthat a nagyobb szerződésre. Persze minden ezzel kapcsolatos ötlet csak spekuláció, amibe most nem mennék bele. A legjobb eset az lenne, ha a teljes karrierjét a Yankeesben töltené és ász módon dobna szinte végig. Addig is a következő három szezonban ez lesz a feladata: legyen a rotáció vezéregyénisége. És a csapat egyik legfontosabb játékosa.

***

Hölgyek, Urak! Íme tehát a 2015-ös New York Yankees baseballcsapata, reméljük, hogy sikerül visszatérni a rájátszásba az idén, ha ezt elérjük, akkor én már elégedett leszek. A holtszezon alatt sikerült fiatalítani a csapaton és a védelmünk is sokkal jobbnak néz ki, mint az utóbbi években. Ha a fránya sérülések elkerülik a kulcsjátékosainkat, akkor határ a csillagos ég.

A négyrészes cikk létrejöttében segítségemre volt több amerikai Yankees-blog is, elsősorban a River Avenue Blues és az ESPN New York. Köszi mindent!