A 2000-es szezon meglehetősen érdekesen alakult a Yankees számára. A '98-as világverő csapat bajnoki sikerét ha nem is akkora dominanciával, de meg tudta ismételni a '99-es Yanks, így az elvárások az egekben voltak ebben a szezonban is (mondjuk mikor nem?).
Jó kezdés után júniusban nagyon visszaesett a teljesítmény, majd a nyár hátralévő felében ismét visszatornáztuk magunkat a csoport élére és sikerült akkora előnyt összeszedni, hogy még a botrányosan gyenge szezonzárás sem tudta megakadályozni az újabb AL East csoportelsőséget. Írd és mondd: a Yankees az utolsó 18 meccséből 15-öt elveszített, a szezont pedig egy 7-es vereségszériával zárta.
Az ALDS-ben aztán egy végletetekig kiélezett párharcban, öt meccsen sikerült megverni az Oakland A's-t, következhetett az alapszakaszban több győzelmet elérő, és az ALDS párharcában a Chicagót simán söprő Seattle Mariners.
Az első meccsen nem találtunk megoldást Freddy García dobásaira, utána viszont a Yankees zsinórban három sima győzelmet aratott. A negyedik mérkőzésen Roger Clemens az MLB rájátszások történetének egyik legdominánsabb teljesítményét tette le az asztalra: végigdobta a meccset kapott pont nélkül, egy találatot és két sétát engedve, és kiosztva 15 strike outot. Mestermű.
A Mariners ezután hozott egy meccset otthon, így 3-2-es vezetéssel jöhettünk vissza a Bronxba.
Ellenfelünk a negyedik inningre már 4-0-ra vezetett, de a játékrész alján ebből sikerült három pontot ledolgozni. A hetedik inningben két Yankees futóval bázison dobót cserélt a Mariners, Arthur Rhodes érkezett a dombra, vele szemben pedig a Cleveland Indiansből június 29-én megszerzett, nagy ütéseiről híres David Justice.
Justice ebben a szezonban 41 hazafutást szerzett, ami karrerje legjobbja volt, és a rájátszásban is volt már 1-1 home runja mindkét párharcban.
Rhodes sem talált ellenszert: Justice előbb 3-1-re tornázta a count-ot, majd egy gigantikus hazafutást vágott a jobb oldali emeleti tribünre. Ez a home run, Michael Kay rádiós kommentálásával az örök kedvenceim egyike.
A mérkőzés itt még persze nem ért véget, az inning során még három pontot berámoltunk, amivel el is dőlt nagyjából a győztes kiléte. Igaz, a Seattle a következőben szintén három egységet termelt, de a záró játékrészben nem volt megoldásuk Mariano Riverára.
A régi olvasóim még emlékezhetnek rá, hogy 2015-ben már írtam erről a momentumról, de akkor még nem volt Nagy Pillanatok sorozat a Házban. Többek közt ez volt az egyik videó, ami ihletet adott arra, hogy belekezdjek egy ilyen cikksorozatba.
A mérkőzést - és ezzel a párharcot - megnyerte a Yankees, köszönhetően nagyrészt ennek a Justice home runnak, aztán a World Seriesben a városi rivális Mets csapatát is lenyomtuk sima 4-1-es összesítéssel. David Justice pedig örökre beírta magát a Yankees nagy hazafutást ütőinek a történelmébe.
A 2015-ös cikk ugyanerről a hazafutásról itt található: Amikor Michael Kay metrózni küldött minket.
A Nagy Pillanatok következő részében pedig ugyanezen évben a World Seriesben történt eseményeket veszem górcső alá.
