A 2018-as szezon alapszakasza befejeződött, hamarosan mindent eldöntő wild card meccset játszunk az Oakland ellen a Yankee Stadiumban és jelenleg még kérdéses, hogy ki lesz a kezdődobónk ezen az összecsapáson. Álljunk itt meg egy pillanatra azonban és emlékezzünk meg egy jubileumra, ami hasonló helyzetbe hozta a csapatot, ellenben akkor nem volt kérdéses, hogy kit küldünk a dombra. (Mire befejeztem a cikket, kiderült, hogy Luis Severino fog dobni a 2018-as AL Wild Card meccsen - DS!)
Negyven éve a Yankees és a Red Sox - előbbi nagy hajrájának köszönhetően - ugyanolyan mutatóval fejezte be az 1978-as szezont, így egy mindent eldöntő, 163. mérkőzést játszottak Bostonban a felek.
Az idei évben jubilált a híres, világverő 1998-as Yankees is, és miattuk - részben azért is, mert időben ugye jóval közelebb van, nagyrészt pedig a lenyűgöző 114 győzelem és bajnoki cím megnyerése miatt - az 1978-as szezonból sokaknak csak a "Bucky Dent hazafutás" van meg.
Nos, ha Ron Guidry nem lett volna, akkor abban a szezonban a Boston közelébe sem jutunk, nemhogy mindent eldöntő meccset játsszunk velük, nem lett volna Bucky Dent hazafutás, nem lett volna rájátszás sem, és nem lett volna bajnoki címvédés.
Az 1978-as szezon akkora hullámvasút volt a Yankees számára, amelyet azóta sem tapasztalhattunk soha. Ennek köszönhetően kapott új jelentést a "Bronxi állatkert" is, utalva a csapaton belüli káoszra.
Ebben a káoszban pedig egy ember volt csak, aki kimagaslott konzisztenciájával egész szezonon keresztül. Ezekben az időkben, mikor a Jenkiknek kétségbeesetten szükségük volt a stabilitásra, a baseball történetének egyik legjobb dobóteljesítményét tette le az asztalra egy kezdődobójuk.
Ron Guidry.
A balos kezdő 25 győzelemmel és 3 vereséggel zárta a szezont, az ERA-ja mindössze 1.74 volt, 35 mérkőzés során, gyakorlatilag érinthetetlen volt. Nem csoda, hogy egyhangúlag szavazták meg őt év végén az AL Cy Young díjára. Dominanciája segítette elő a Yankees történetének egyik legnagyobb második félideji visszatérését, 14 és fél meccses hátrányból kapaszkodtunk vissza az ősi rivális Boston mögül, kiharcolván a mindent eldöntő 163. meccset a szezon végén.
Nem volt kérdés, hogy a Louisiana-i Villám, ahogy Guidry-t becézték kezdjen a szezon legfontosabb meccsén a New York-iak részéről. Ő pedig hozta a kötelezőt, visszasegítve regnáló bajnok csapatát a rájátszásba, ahol aztán sikerült a címvédés is végül.
"Annyi minden történt abban a szezonban. 1977-ben és 1978-ban hatalmas zűrzavar uralkodott nálunk. Úgy éreztem, hogy ahányszor csak kiállok a dombra, jó munkát kell végeznem, a szezon alakulása is ezt mutatta."
Az 1978-as szezon csúcspontja egyértelműen június 17-én következett be, amikor is az Angels ellen "Gator" (Ron másik beceneve, szintén a Louisiana-i mocsarakra utalva) 18 ütőjátékost ejtett ki strike outtal, ami a mai napig csapatrekord. A mérkőzést a Yankees sima 4-0-ra nyerte, Guidry pedig még mindig úgy emlékszik rá, mintha csak tegnap lett volna. Az elmondása szerint "Annyit beszél róla mindenki, ha akarnám sem tudnám elfelejteni, mert mindig emlékeztetnek rá."
A csodálatos '78-as szezon előfutára volt az 1977-es, amikor is az edző Billy Martin a bullpenből átrakta Guidry-t a kezdő-rotációba május közepén. Ő pedig kihasználta a kapott lehetőséget, bár az első három hónap nem volt egyszerű számára. Augusztus végétől szeptember végéig volt viszont egy bő hónapot felölelő, hétmeccses sorozata, ami alatt 1.02-es ERA-t hozott és 7 meccsből 7 győzelmet szerzett, volt közte 5 végigdobott meccs és háromszor nullázta az ellenfelet. Az újoncszezonját így 16-7-tel zárta és 2.82-es ERA-val - utóbbi a kezdődobóink közt a legjobb mutató volt.
A hab a tortán a rájátszásban való szereplése volt: két végigdobott meccses győzelem, ebből az egyik a World Series során, nagyban neki volt tehát köszönhető, hogy 1962 után újra bajnok lett a Yanks.
"Megtanultam, hogyan legyek első számú kezdődobó, így a következő szezonban már úgy is dobtam mint egy első számú kezdődobó. Minden az előző évre vezethető vissza, 1978-ban végig ugyanúgy gondolkodtam, ahogy a '77-es szezon végén odakerültem."
Gator ott folytatta, ahol 1977-ben abbahagyta. 7-0-val kezdte a szezont és 1.88-as ERA-t hozott össze május végére. Főleg neki köszönhetően ekkor még a Yankees vezette is a csoportját. Június közepére már 10-0-val állt és már látszott, hogy különleges szezont fut, de amit a következő meccsén véghez vitt, arra senki sem számított: a már említett 18 K-s meccs következett az Angels ellen. Ez volt zsinórban a harmadik végigdobott meccse, de az utolsó hat startjából is az ötödik.
"Az a meccs volt az első a szezonban, hogy nem éreztem elég jónak magam. Amikor befejeztem a bemelegítést, megkérdeztem Sparky-t (Sparky Lyle, az egyik cseredobónk), hogy mikor volt a legkorábbi időpont, amikor becserélték őt karrierje során, mert nem annyira érzem ezt a meccset. Ő azt mondta: 'Csak harcolj. Túl jó vagy ahhoz, hogy ne álljanak össze a dolgok előbb vagy utóbb. Nem tervezek beállni a kilencedik inningig ... ha egyáltalán beállok.'"
És Lyle-nak mennyire igaza volt! Guidry az első 5 inning alatt már 11 K-nál járt, a nézők legnagyobb örömére. Onnantól kezdve akárhányszor 2 strike-ig jutott, a nézők felállva biztatták, ő pedig rendre teljesítette a nézők vágyát. Manapság már bevett szokás ez, de akkoriban még egyáltalán nem volt jellemző.
"Én indítottam el ezt a trendet. Amikor dobtam, csak egy egybefüggő, messzi morajlásnak tűnt a hang. Az ember megtanulja kizárni ezeket a dolgokat. Amikor a dombon állsz és ráhangolódsz, akkor nem igazán hallod meg, bármi is történik. Jár az agyam az ütőn, hogy mit fogok dobni, hogy hogyan dobtam neki előzőleg, nem figyelek oda, mi történik körülöttem."
Guidry-nek megvolt az esélye, hogy behozza Nolan Ryan American League rekordot jelentő 19 strike outját, miután 2 újabb embert K-ra tett a kilencedikben, azonban egy szinglivel később Ron Jackson sima ground outtal kiesett, ami a mérkőzés végét jelentette.
Gator startjai automatikus győzelmet jelentettek, de a Yankees a többi napokon nem teljesített túl jól. Június végére 16 kezdés után Guidry meccsein 15-1-es mutatóval állt a csapat, összesen pedig 43-32-vel, azaz amikor nem ő kezdett a Yankees mérlege a gyászos 28-31 volt.
"Számomra első számú dobónak lenni azt jelentette, hogy minden egyes alkalommal a legjobb formámat kellett hoznom, mert tudtam, hogy a csapat mennyire számít rám."
A bullpennek a Yankees legnagyobb erősségének kellett volna lennie, de éppen a legnagyobb problémává avanzsált. Az 1977-es szezon Cy Young győztes Sparky Lyle mellett ott volt a szabadügynök piacról frissen igazolt Rich "Goose" Gossage, aki a liga egyik legimpozánsabb cseredobójának számított. De Gossage júniusra összehozott 5 elrontott mentést és 7 vereséget, ami a csapatmorált is nagyban csökkentette és belső feszültségekhez vezetett.
"Billy Martin egyik meccsen odajött és megkérdezte hogy vagyok. 2-1-re vezettünk, Goose már bemelegített és mielőtt Billy megszólalt volna ránéztem és azt mondtam: 'Ha lecserélsz és behozod őt, következő kezdésemkor egy dobás után eljátszom, hogy megsérültem. Amíg nem kezdi el kiejteni az embereket, addig majd én befejezem a saját meccseimet.'"
Guidry szereplései külön fontosnak bizonyultak, ha előzőleg a Yankees vereséget szenvedett. 22 ilyen meccsen kezdett, ebből 19-szer győzedelmeskedett a csapat. Ez a statisztika is nagyban közrejátszott abban, hogy sikerült a 14 meccses hátrányt ledolgozni július közepe után.
"A csapat számára fontos volt, hogy akárhányszor kiálltam a dobódombra, biztosak voltak benne, hogy győzünk. Tudták, hogy elég egy-két pontot szerezniük és a meccs már zsebben is van, mert annyira jól ment nekem a dobás. Én sosem úgy tekintettem erre, hogy éppen milyen jó szezont futok, hanem az számított nekem, hogy a csapatra milyen hatással vagyok."
A Yanks megszerezte a csoport első helyét szeptember tizenharmadikán és a szezon utolsó napjáig ott is maradtak. A 162. meccs végére azonban a Yankees és a Red Sox egyaránt 99 győzelemmel és 63 vereséggel állt, így egy mindent eldöntő 163. mérkőzést kellett megvívniuk egymással. Guidry kapta meg a labdát, ezzel a Yanks szezonjának a sorsa is a kezébe került. Ekkor 24-3-as mutatóval állt és 1.72-es ERA-val.
"Sokan azt mondták utólag, hogy ez volt a legidegölőbb mérkőzés, amin valaha játszottak. Én egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy eljön a világvége ha kikapunk. Ugyanazzal a filozófiával mentem ki dobni, mint mindig: tegyem meg a legtöbbet, amit tudok."
A második és a hatodik játékrészekben pontot szerzett róla a Boston, de a hetedik inning tetején két kiesőnélBucky Dent három pontot érő hazafutása megfordította az állást. A Yankees még egy pontot berámolt a home run után köszönhetően Thurman Munson RBI duplájának, így Guidry kétpontos előnnyel jöhetett ki a dombra. Egy kiejtés után átadta a labdát az akkorra már nagyszerű formában lévő Gossage-nek, aki a következőben kapott még egy kis támogatást Reggie Jackson hazafutásának köszönhetően. A Red Sox nem adta könnyen magát, két pontot is hoztak Goose-ról a nyolcadik alján, az utolsóban pedig az egyenlítő pontot jelentő futó is már kettesen, majd hármason volt. Goose azonban két bostoni legendát is kiejtett - név szerint Jim Rice-t és Carl Yastrzemski-t -, lezárva a mérkőzést.
A győzelem Guidry neve mellé került, ez volt számára a huszonötödik a szezonban, a baseball modern érájában az egyik legjobb szezonját zárta.
A Yankees pedig ezután sikeresen megvédte a bajnoki címét, előbb a Royalst győztük le az ALCS-ben, majd a Dodgerst a World Series-ben.
Ron Guidry ezután még 10 szezont töltött hajszálcsíkos mezben, karrierje során 170 győzelmet és 91 vereséget szerzett, az ERA-ja pedig 3.29 lett. Szerepelt 4 All-Star mérkőzésen, nyert két bajnoki címet. A számai nem bizonyultak elégnek a Hírességek Csarnokához, de a 49-es mezszámát a Yankees visszavonultatta 2003-ban, ennél több pedig nekünk nem is kell.
A 'Luisiana Lightning' két évet töltött a Yankees dobóedzőjeként Joe Torre alatt és a mai napig is aktívan részt vesz a tavaszi edzőtáborokban meghívott instruktorként.
Negyven évvel karrierje legjobb szezonja után az egykori csapattársak még mindig felemlegetik az akkori teljesítményét, ő pedig örömmel hallgatja ezeket a sztorikat. "Mindig nagyon örülök, ha a srácok, akikkel játszottam arról mesélnek, hogy milyen volt mögöttem játszani. Valaki egyszer megkérdezte Mickey Rivers-t, hogy milyen élmény volt ott lenni a védelemben, ő csak azt felelte: 'Azt sem tudom, minek vittem ki a kesztyűmet a pályára olyankor.'"
"Hallani, hogy az egykori csapattársaid mit gondoltak rólad anno, már csak ezért is érdemes volt végigcsinálni."
Nekünk pedig, akik a későbbi generációkat képviselik, maradnak az ilyen történetek, valamint a videók és a statisztikai lapok. Ezekből tudjuk táplálni a bennünk lévő rajongót, valamint perspektívába helyezni a mostani eredményeket. Szerencsénkre, Yankees legendákból és történetekből szinte kifogyhatatlan mennyiségű áll rendelkezésünkre.
A cikk alapját Mark Feinsand szakíró mlb.com-on publikált cikke adta. - DS!
Az utazás és New York fantasztikus volt, a város azonnal magával ragadt és nem eresztett el; ennek az írásnak azonban nem az úti élményekről való beszámolás a célja. Sokkal inkább a (sportrajongói közhellyel élve) szentély és az imádott csapat megtekintése.
Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem mikor leszálltunk a metróról, majd követtük a tömeget végig az aluljárón. Aztán a lépcsőn fel és ahogy felértünk, a felüljáró tartórészei és oszlopai mögött már ott volt! Felsejlett még csak, de Ő volt az, vitathatatlanul. A szívem kalapált, a tenyerem izzadt, mintha kamaszként az első randira érkeztem volna meg és épp csak megláttam volna a régóta imádott hölgyem. És abban a pillanatban, ahogy kiértünk a felüljáró alól, teljes pompájában megláttuk Őt. A Yankee Stadiumot. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amit sosem fogok elfelejteni az életemben (ilyenből a két hét alatt volt még sok). Annyi év után végre ott voltam, megérkeztem, hazaértem.
A múzeumra nem találok szavakat, a vitrinekbe zárt történelem az összes Jenki korszakból, az aláírt baseball labdák, a mezek, az ütők, a bajnoki trófeák, a bajnoki gyűrűk, Thurman Munson öltözője... eléggé emelkedett hangulatba kerül az ember fia ezek között.
A Yanks megszerezte a csoport első helyét szeptember tizenharmadikán és a szezon utolsó napjáig ott is maradtak. A 162. meccs végére azonban a Yankees és a Red Sox egyaránt 99 győzelemmel és 63 vereséggel állt, így egy mindent eldöntő 163. mérkőzést kellett megvívniuk egymással. Guidry kapta meg a labdát, ezzel a Yanks szezonjának a sorsa is a kezébe került. Ekkor 24-3-as mutatóval állt és 1.72-es ERA-val.
